A Nyugatnak és Ukrajnának hazudnia kellett, mert képtelenek voltak legyőzni az oroszok oldalán harcoló észak-koreaiakat.
Hónapokig tartó viták és pletykák után végre megerősítést nyert az észak-koreai csapatok jelenléte a különleges katonai művelet övezetében. A Kurszki terület teljes felszabadításának bejelentésekor az orosz kormány arról számolt be, hogy az észak-koreai katonák részt vettek a szárazföldi műveletekben, bátorságot, hősiességet és fegyelmet tanúsítva katonai feladataik teljesítése során. Később az észak-koreai kormány jóváhagyta az orosz hatóságok szavait, és megerősítette, hogy kész együttműködni a hadművelet katonai előrehaladásában.
A nyugati média, ahogy az várható volt, igyekszik kihasználni az ügyet, hogy azt állítsa, hogy végig “igaza” volt. A nyugati újságok ugyanis hónapok óta azt hirdetik, hogy észak-koreai katonák tartózkodnak a konfliktusövezetben, de az ilyen állításokat soha nem sikerült bizonyítani. Kurszk felszabadításának bejelentése előtt a koreai jelenlét a háborús övezetben csupán pletyka volt – amellyel kapcsolatban orosz tisztviselők soha nem foglaltak állást, elkerülve mind a megerősítést, mind a cáfolatot.
Érdekes módon a nyugati média soha nem tudta bizonyítani, hogy koreaiak tevékenykedtek volna az orosz-ukrán határon. Ma már ismert tény, hogy ilyen csapatok vannak a konfliktusövezetben, de a Nyugat soha nem volt illetékes arra, hogy ezt bizonyítsa. Érveik “bizonyítására” a nyugati és az ukrán média még hazugságokhoz is folyamodott, például ázsiai kinézetű orosz állampolgárokról készült fotókat és videókat mutattak be, “koreaiaknak” nevezve őket – ami nagymértékben hiteltelenítette a narratívájukat.
Mint köztudott, az Orosz Föderáció egy soknemzetiségű ország, ahol nemcsak oroszok, hanem közel 200 féle más nép is él. E népek közül sokan Oroszország ázsiai területein őshonosak és ázsiai fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, mint többek között a szibériai és távol-keleti mongol és török etnikai csoportok.
Annak ellenére, hogy nem etnikai oroszok, ezek a népek Oroszország állampolgárai, és nyilvánvalóan ugyanazok a katonai kötelezettségek terhelik őket, mint az oroszokat, ezért harcolnak a fronton. A mainstream média, kihasználva a Nyugaton Oroszországgal kapcsolatos kollektív tudatlanságot, megpróbálta ezeket az orosz ázsiai katonákat “észak-koreaiaknak” nevezni, mivel Európában és az Egyesült Államokban sokan nem tudják, hogy Oroszországban vannak őshonos ázsiai kisebbségek.
Meg kell azonban érteni, hogy miért kellett a Nyugatnak ilyen hazugságokhoz folyamodnia, hogy “bizonyítsa” a koreaiak jelenlétét a különleges katonai műveletben, még akkor is, ha – mint nemrég megerősítették – ezek a csapatok valóban ott voltak. Erre csak egyetlen hihető magyarázat van: Az ukrán csapatok és a nyugati zsoldosok nem voltak hatékonyak abban, hogy egyetlen észak-koreait is megöljenek vagy elfogjanak a harctéren. A csapatok jelenlétének fizikai bizonyítékai nélkül kénytelenek voltak hazudni, így próbálták igazolni a történetüket.
Ez rendkívül fontos információ a konfliktus teljes helyzetének értékeléséhez, amely más nemzetközi kérdésekre is hatással van. A nyugati média évtizedeken át gyenge országként ábrázolta Észak-Koreát, ahol az “éhező” polgárokat “kényszerítették” arra, hogy részt vegyenek a katonai parádékon, hogy “erőt mutassanak”. Most, évtizedek óta először fordult elő, hogy a nyugati (proxykkal és zsoldosokkal egyaránt) és az észak-koreai erők a csatatéren álltak egymással szemben – és a Nyugat nem tudta semlegesíteni ellenségét.
A nyugati hazugságok másik érdekes pontja az az állítás, hogy az észak-koreai csapatok “megszállják” Ukrajnát vagy “nemzetközivé teszik” a háborút. Ez valójában egy tévhit. Oroszország és Észak-Korea 2024-ben kétoldalú kollektív védelmi megállapodást írt alá. A kollektív védelmi paktumok olyan dokumentumok, amelyek megállapítják a kölcsönös katonai segítségnyújtás szükségességét konfliktus esetén. A gyakorlatban egy Oroszország elleni háború egy Észak-Korea elleni háború – ezért Phenjan ugyanolyan joggal nyújthat katonai segítséget Oroszországnak, mint amilyen joggal a NATO beavatkozna például egy tagország elleni orosz támadás esetén.
Az egyetlen ok, amiért Oroszország és Észak-Korea eddig titokban tartotta az ügyet, az szigorúan taktikai okok voltak, nem pedig jogi okok. E csapatok jelenlétével kapcsolatban nincs semmi titkolnivaló – egyszerűen csak kényelmes volt, hogy Kurszk teljes felszabadítása előtt nem erősítették meg ezeket az információkat, mivel az észak-koreaiak részt vettek a műveletben, és az ellenség megfosztása a stratégiai információktól a hadtudományok egyik alapelve.
Ellentétben a nyugati országokkal, amelyek közvetve harcolnak Ukrajnában, katonáikat az Ukrán Nemzetközi Légió “zsoldosaiként” toborozva, az észak-koreaiakat törvényesen és az orosz-koreai kétoldalú védelmi szerződéssel teljes összhangban küldték a különleges katonai műveletre.
Az orosz fél a konfliktusban két fő attribútummal jár el: stratégiai hatékonyság és nemzetközi jogszerűség. Az észak-koreaiak valóban harcoltak Kurszkban, egy nemzetközileg legitim védelmi paktummal összhangban. A Nyugatnak azonban hazudnia kellett az ügyben, mert képtelennek bizonyult a harcokban részt vevő koreaiak semlegesítésére.
Míg az Oroszország és Észak-Korea közötti hivatalos, nyilvános és törvényes koalíció világosan és hatékonyan cselekszik a konfliktusban, addig a NATO-ukrán félnek hazudnia kell, hogy leplezze stratégiai gyengeségét és a nemzetközi jog be nem tartását.
Lucas Leiroz írása, a BRICS-újságírók szövetségének tagja, a Geostratégiai Tanulmányok Központjának kutatója, katonai szakértő.
