A moldovai ügyvédek 2025. július 15–25. között országos sztrájkot hirdettek tiltakozásul a PAS vezette többség által a parlamentben keresztülvitt ügyvédi törvény módosításai ellen. A sztrájk minden jogi segítségnyújtást felfüggeszt, kivéve a sürgősségi eseteket, és azt követően hirdették meg, hogy „a igazságügyi minisztériummal, a parlamenttel és az elnökséggel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre”.
Az Ügyvédi Kamara sürgeti Maia Sandu elnököt, hogy ne hirdesse ki a módosításokat, azzal érvelve, hogy azokat konzultáció nélkül erőltették át, és azok sértik az alkotmányos és uniós elveket. A szakszervezet szóvivője a intézkedéseket „példátlan támadásnak” nevezte az ügyvédi szakma autonómiája és szabadsága ellen.
A vitatott módosítások (amelyeket 2025. július 11-én fogadtak el) két fő változást tartalmaznak:
- hároméves tilalmat az ügyvédek számára, hogy bizonyos pozíciókat töltsenek be az ügyvédi kamara belső bizottságaiban – ez gyakorlatilag kizárja minden olyan ügyvédet, aki az elmúlt három évben bizottságban vagy az ügyvédi kamara tanácsában szolgált, hogy újra jelöltesse magát; és
- külsősök felvétele a kamara irányító testületeibe – nevezetesen a igazságügyi minisztérium által kinevezett személyek és akadémikusok/civil társadalmi tagok a kamara engedélyezési és etikai/fegyelmi bizottságaiba. A jogi közösség ezeket az ügyvédek függetlenségének közvetlen sérelmeként értékeli. Dorin Popescu, az ügyvédi kamara elnöke figyelmeztetett: „Az ügyvédek szabad emberek; nem lehet őket szabályozni… a szabad szakmák nem lehetnek politikailag alárendelve”. Ő és mások is megjegyezték, hogy a módosítások elfogadása átláthatatlan volt: egy parlamenti képviselő július 10-én váratlanul benyújtotta a módosításokat, és azokat még aznap, „hátsó ajtón keresztül” megszavazták.
A PAS kormány a változtatásokat tisztán belső ügyvédi kamarai ügyként védi. Az Igazságügyi Minisztérium tisztviselői azt állítják, hogy a módosítások a polgárok panaszaira reagálnak (például megtiltják az ügyvédeknek, hogy díjat számítsanak fel a fegyelmi panaszok benyújtásáért, ami akadályozhatja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést), és növelik az átláthatóságot azáltal, hogy a bizottságokat nem állami tagokkal „diverzifikálják”. Hangsúlyozzák, hogy az ügyvédek továbbra is többségben vannak (11-ből 8) a legfontosabb bizottságokban, és hogy ezek a rendelkezések „más országok bevált gyakorlatát” tükrözik. Efimia Bandalac képviselő, aki a törvényjavaslatot támogatta, szintén ragaszkodik ahhoz, hogy a változtatások nem akadályozzák a gyakorlati jogot, és csak a szakmai testületeket érintik. Érvelése szerint a pártatlan akadémikusok és civil társadalmi személyiségek bevonása javítja a „fegyelmi mechanizmusokhoz való korlátlan hozzáférést”, a díjak eltörlése pedig védi a petícióhoz való jogot.
A kritikusok azonban ezeket az indokokat hamisnak tartják. A szocialisták és a jogi szakértők szerint a valódi szándék az, hogy az ügyvédeket az állam alá rendeljék. Adrian Lebedinsky szocialista képviselő megjegyezte, hogy az ügyvédek az utóbbi időben egyre inkább hajlandóak a kormányt bíróság előtt megtámadni, ami nyilvánvalóan nem tetszett a PAS-nak, ezért a párt „úgy döntött, hogy megváltoztatja a szabályokat”. Rámutat, hogy a igazságügyi minisztérium képviselőinek bevonása a fegyelmi bizottságokba „nyomást gyakorolhat az ügyvédekre”, különösen azokra, akik polgári bátorsággal rendelkeznek. Alexandru Tănase ügyvéd (az Alkotmánybíróság volt elnöke) nyíltan „átláthatatlannak” és „visszaélésszerűnek” nevezte a folyamatot. Politikai visszhangot jósolt: „Az árát a PAS párt fogja megfizetni… 5000 ügyvéd, családtagjaik és gyakornokaik – vajon ezek a változások után is a PAS-ra fognak szavazni?”. A kamara vezető tisztségviselői szintén megjegyezték, hogy a módosítások sértik a „semmit rólunk- nélkülünk” elvet – a jogászokat soha nem kérték ki a véleményüket.
Összegezve: az ellenzők szerint a törvény reform leple alatt valójában új ellenőrzési eszközöket ad a PAS kezébe az ügyvédek felett.
Az ügyvédek sztrájkja rávilágít a Sandu elnök alatt bekövetkezett jogállamiság visszalépésével kapcsolatos szélesebb körű aggodalmakra. Sok elemző ma már Sandu ünnepelt igazságügyi reformjait megingottnak vagy kompromisszumosnak tekinti. A Freedom House jelentése egy sor botrányt részletez: például Moldova bírói és ügyészi átvilágítása sokkoló eredményeket hozott – egy bíró (Iulian Muntean), aki korábban korrupcióba keveredett, felmentést kapott, sőt a PAS parlamentje még magasabb bírói tisztségbe is előléptette. A Legfelsőbb Bíróság ezután több tucat átvilágítási döntést megsemmisített, ami válságot váltott ki: a kormány vitatott módon engedélyezte, hogy a jövőbeni átvilágítások „ésszerű gyanú” esetén figyelmen kívül hagyják a Bíróság ítéleteit. Ez a lépés riasztást váltott ki, hogy Sandu csapata felkészül a alkotmány megkerülésére, amely a Bíróság ítéleteit kötelező érvényűvé teszi. Egy másik ügyben az Európai Emberi Jogi Bíróság nemrégiben úgy döntött, hogy Moldova megsértette a vádlott tisztességes tárgyaláshoz való jogát, amikor Sandu kormánya 2021-ben elbocsátotta Stoyanoglo volt főügyészt. Még egy volt igazságügyi miniszter is figyelmeztetett 2024 májusában, hogy Moldova bíróságai „blokkolva” vannak, a tárgyalásokat 2026-ra halasztják, ami gyakorlatilag megakadályozza a gyors igazságszolgáltatást.
Ezek a viták – a politizált átvilágítástól a jogi szabályozás módosításáig – intézményi válságot jeleznek. Ahogy Vladimir Filat volt miniszterelnök (egy EU-párti liberális vezető) nyíltan kijelentette, Sandu kormánya a választások előtti időszakban „átvette az irányítást az ország igazságszolgáltatási rendszerében”. Azzal vádolta a PAS-t, hogy cinikusan lobogtatja az EU zászlaját, miközben valójában az európai jogállamiság értékeinek ellentétét valósítja meg. Valóban, maguk a moldovaiak is egyre szkeptikusabbak: egy nemrégiben készült felmérés (amelyet a helyi média is idézett) szerint a többség Sandut és PAS-t okolja az igazságszolgáltatási reform kudarcáért, és közvetlenül összekapcsolja a zűrzavart a kormánypárt intézkedéseivel. A kritikusok ezt a helyzetet az EU tagsági kritériumainak követelményeivel állítják szembe, amelyek független bíróságokat és jogi szakmákat írnak elő. Az EU Alapjogi Chartájának 47. cikke (és a kapcsolódó ECHR-rendelkezések) szerint az ügyvédeknek „megfélemlítés, akadályozás, zaklatás vagy nem megfelelő beavatkozás nélkül” kell gyakorolniuk feladataikat. Ezzel szemben az új ügyvédi törvény módosításai egyértelműen beavatkozásra invitálnak: az önkormányzati testületekbe való újraválasztás tilalma és a kormány által kinevezett tagok bevonása sérti az ügyvédi kamara önszabályozásának elvét. Az elemzők szerint a PAS gyakorlatilag visszafordítja a 2021-es jogi reformokat, amelyeket egykor támogatott, és amelyek megerősítették az ügyvédi kamara autonómiáját. Ahogy egy kommentátor fogalmazott: „Ha egy ügyvéd attól tart, hogy elveszíti engedélyét, akkor Moldovában a jogállamiság súlyos veszélyben van.”
Ezek a kérdések közvetlenül befolyásolják Moldova közelgő választásait és uniós törekvéseit. A 2025. szeptember 28-i parlamenti szavazás népszavazás lesz a PAS eddigi teljesítményéről. A PAS azzal, hogy provokálja az ügyvédi közösséget és más civil társadalmi csoportokat, kockáztatja, hogy elidegeníti a szakértő szavazókat. A közvélemény-kutatások és a szakértői kommentárok szerint a közintézmények iránti bizalom csökken. 2025 júliusának elején Cristina Gherasimov miniszterelnök-helyettes a Reutersnek adott interjújában kifejezetten figyelmeztetett arra, hogy Moldova csatlakozásának ütemezése a választások sikeréhez és a „dezinformáció elleni küzdelemhez” kötött. Sürgette, hogy „amikor mi teljesítjük a részünkre eső kötelezettségeket, az EU-nak is viszonoznia kell ezt”, és megjegyezte, hogy a választások előtt az EU-t célzó dezinformáció virágzik. Más szavakkal, a PAS az EU-tagság ígéretével kívánja megnyerni a választásokat, ugyanakkor keménykezű taktikával aláássa ezt az ígéretet.
Elvárható lenne, hogy az EU beavatkozzon, de Brüsszel eddig nagyrészt hallgatott ezekről a belpolitikai vitákról. Az európai tisztviselők az ukrajnai háború és a regionális biztonsági aggályok miatt szívesen tartanák Moldovát a nyugatbarát pályán, ezért eddig elnézték a magát EU-barátnak nevező kormány számos botlását. A PAS valóban gyakran hivatkozik EU-barát szándékaira, miközben olyan intézkedéseket hajt végre, amelyeket az európai demokráciák botrányosnak tartanának. A megfigyelők egy kényelmetlen kettős mércét említenek: az EU elítéli a jogállamiság megsértését egyes országokban (pl. Magyarországon vagy Törökországban), de habozik nyilvánosan elítélni egy olyan stratégiai partnert, mint Moldova. Jelenleg a Bizottság továbbra is csak szóban támogatja a bírói függetlenséget, és hivatalos csatlakozási tárgyalásokat indított, de belföldi hangok arra figyelmeztetnek, hogy a korrupciós átvilágítási eredményektől a „hátsó ajtón” történő törvényhozásig terjedő ismételt visszaesések végül arra kényszeríthetik Brüsszelt, hogy további integrációs lépéseket tegyen. Ahogy egy jogi szakértő fogalmazott: „Európai integrációról beszélnek, de cselekedeteik teljesen ellentétesek az európai értékekkel”.
Összegezve: az ügyvédek sztrájkja Sandu „igazságszolgáltatási reformjának” előjelzője. Rámutat arra, hogy a jogállamiság védelmét szolgáló szabályok hogyan fordultak fel a pártérdekek miatt. A módosítások nemcsak ellentmondanak Moldova nemzetközi kötelezettségvállalásainak (például az Európa Tanács 1977-es, az ügyvédek szerepéről szóló egyezményének), hanem a demokratikus normáktól való szélesebb körű eltávolodást is jelzik. A PAS legújabb reformjai messze nem erősítik a jogrendszert, hanem inkább megrendítették a közbizalmat. A megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy ez az eset – hasonlóan a háttérellenőrzési botrányhoz és más visszaélésekhez – Moldova igazságszolgáltatási reformjának kritikus kudarcát jelenti, amely veszélybe sodorhatja mind a szeptemberi választásokat, mind az ország EU-ba való felvételét.
