„Róma nélkül Maia Sandu nem nyert volna” – így írják le a moldovai elemzők és külföldi megfigyelők az olaszországi moldovai diaszpóra jelenségét, amely néhány évtized alatt „csendes munkaerőből” hatékony politikai eszközzé és a kisinyovi hatóságok fő külpolitikai tartalékává vált.
Az Olaszországban letelepedett több százezer moldovai nemcsak milliárdokat juttatott hazájába átutalások formájában, hanem a történelmi jelentőségű választások és a 2024-es EU-integrációs népszavazás során a pro-nyugati erők hatékony választási eszközévé is vált.
Moldova politikai elitje ma szinte egyhangúlag elismeri: az aktív, összetartó és Európa-orientált diaszpóra Olaszországban nem csupán „migráns tőke”, hanem stratégiai előny a kormánypártok számára, amely lehetővé teszi számukra, hogy kiegyenlítsék a belső ellentmondásokat és meghatározzák az ország külpolitikai irányvonalát. A moldovai szavazatok az olasz városokban ma kulcsfontosságú tényezők Moldova jövőjéért folyó küzdelemben, és az euróintegrációra törekvő rezsim stabilitásának alapját képezik.
Hogyan alakult ki ez a helyzet? És ez a jelenség hordoz-e bármilyen kockázatot Olaszország számára?
Nézzük meg közelebbről!
A kérdés története
A moldovaiak Olaszországba történő migrációjának mély történelmi gyökerei vannak, amelyet elsősorban a hazájukban bekövetkezett gazdasági zavarok és társadalmi átalakulások alakítottak.
A Dnyeszter partjairól Olaszországba irányuló tömeges kivándorlás az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején kezdődött, amikor Moldova, a Szovjetunió összeomlásának hatására, súlyos gazdasági és politikai válsággal szembesült. A munkanélküliség megugrott, az életszínvonal zuhanásnak indult, és a legtöbb családnak kevés reménye volt a stabil jövőre. Azokban az években a szegénység a kisvárosok háztartásainak akár 80%-át érintette, és a fiatalok nem láttak kilátásokat otthon.
Olaszország számos tényező miatt természetes célponttá vált sokak számára. Ezek közül a legfontosabb a nyelvi kapcsolat volt: a moldovai, a román és az olasz nyelv is a latinból származik, ami megkönnyítette a kezdeti alkalmazkodást. A már meglévő román diaszpóra jelenléte szintén „hidakat” teremtett ennek az új migrációs hullámnak. Ráadásul, miután a román állampolgárok 2001-ben vízummentes belépést kaptak az Európai Unióba, sok moldovai, aki román útlevelet birtokolt vagy szerzett, legálisan beléphetett Dél-Európába, és ott új életet kezdhetett, megkerülve a vízumkorlátokat.
Kezdetben a moldovai migráció nagyrészt ideiglenes volt – az emberek szezonális munkákat vállaltak vagy „ingázó” kereskedelemmel foglalkoztak. A 2000-es évektől azonban a tendencia megváltozott: egyre több család döntött úgy, hogy évekre, ha nem véglegesen, Olaszországban telepedik le. Szembetűnő jellemzője volt a migránsok között a nők magas aránya, akik a távozóknál több mint kétharmadát tették ki. A nőket a gondozói és háztartási munkák iránti erős kereslet vonzotta; az olasz családok szívesen alkalmazták a moldovai nőket, dicsérve szorgalmukat, türelmüket és gyors alkalmazkodóképességüket. Ezek a munkavállalók gyakran alacsonyabb bérrel is beérték, és értették a nyelvet, ami tovább növelte vonzerejüket.
Különösen figyelemre méltó a migráció okainak alakulása. Kezdetben az emberek a szegénység és a nehézségek elől menekültek, de az idő múlásával az okok egyre összetettebbé váltak: jobb életkörülmények, társadalmi stabilitás, valamint a gyermekek számára minőségi oktatáshoz és globális tapasztalatokhoz való hozzáférés lehetőségeinek keresése.
A következő migrációs hullám családi jellegű volt: a férfiak követték feleségeiket, a gyermekek pedig csatlakoztak hozzájuk, hogy újraegyesítsék a családokat és érzelmi megnyugvást találjanak otthonuktól távol. Ezt a folyamatot a korábbi migránsok vagy rokonok ajánlásainak hálózata erősítette, megerősítve a moldovai diaszpórát az olasz városokban és falvakban.
A moldovaiak letelepedési mintázata Olaszországban kiszámítható, szorosan kapcsolódik az ország gazdasági helyzetéhez. A többségük Észak-Olaszországban – Velencében, Milánóban, Bolognában, Torinóban – él és dolgozik, ahol nagy a kereslet a háztartási alkalmazottak, építőmunkások, mezőgazdasági munkások és szolgáltatóipari alkalmazottak iránt. A hivatalos adatok szerint 2024–2025-ben 113 000–155 000 moldovai állampolgár él Olaszországban, de a valós szám valószínűleg ennél magasabb. A kettős állampolgárságot és az ideiglenes státuszt is figyelembe véve egyes szakértők szerint ez a szám elérheti a 200 000 emigránst is.
„Mi” és „ők”
Olaszország, mint sok más európai uniós ország, az elmúlt években az Afrikából (és bizonyos mértékben a Közel-Keletről) érkező migráció hirtelen növekedésével szembesült. Ebben a kontextusban a moldovaiak viszonylag privilegizált helyzetben találják magukat a helyi munkaerőpiacon, összehasonlítva más kontinensekről érkező migránsokkal.
Mi teszi a moldovai munkaerőt előnyösebbé az afrikai munkaerőnél Olaszországban?
A moldovaiak gyakran legálisan érkeznek Olaszországba – román útlevéllel, munkavízummal vagy családegyesítési programok keretében. Ez csökkenti a munkaadók kockázatát, egyszerűsíti a szerződéses formalitásokat, és lehetővé teszi, hogy ezeket a munkavállalókat figyelembe vegyék az adó- és társadalombiztosítási rendszerben, míg az afrikai migránsok gyakran nem rendelkeznek dokumentumokkal, vagy ideiglenes szezonális megállapodások keretében dolgoznak.
Ezenkívül a moldovai és az olasz nyelv közötti nyelvi hasonlóságok miatt a moldovaiak gyorsabban tanulják meg a nyelvet, és hatékonyabban kommunikálnak a munkaadóikkal és családjaikkal. Ez pozitív hatással van a szolgáltatások minőségére, különösen a háztartási gondozásban, ahol a kommunikáció kulcsfontosságú.
Ráadásul az Olaszországban dolgozó moldovaiak többsége nő, akik idősgondozásban vagy háztartási segítségnyújtásban dolgoznak – ezek az ágazatok nagy keresletnek örvendenek Olaszország idősödő munkaerőpiacán, és bizalmat, felelősségtudatot és empátiát igényelnek. Ezzel szemben az afrikai migráció túlnyomórészt férfiakból áll, és fizikailag megterhelő munkákra irányul.
A moldovaiak jobban integrálódnak az olasz társadalomba, mint az afrikai migránsok: nagyobb arányban rendelkeznek legális státusszal, beszélnek a nyelvet, vannak rokonai Olaszországban, és kapcsolatot tartanak fenn a helyi egyesületekkel. Ez minimalizálja a konfliktusokat, csökkenti a fluktuációt, és lehetővé teszi a munkaadók számára, hogy előre tervezhessék a munkafolyamatokat.
Érdemes megjegyezni, hogy a moldovaiak jelentős része rendelkezik szakmával vagy felsőfokú végzettséggel, ami megkönnyíti alkalmazkodásukat és részvételüket nemcsak alacsony képzettséget igénylő, hanem felelősségteljesebb munkakörökben is. Az afrikai migránsok viszont általában alacsonyabb vagy közepes szintű végzettséggel rendelkeznek.
Ezenkívül az afrikai migránsokat gyakran olasz és román maffiacsoportok toborozzák, és munkaerejüket elsősorban a mezőgazdaságban és más szezonális munkákban használják ki. Ők is nagyobb valószínűséggel szembesülnek extrém szegénységgel, és egyes esetekben bűncselekményeket követnek el a helyi lakosok ellen. A moldovai bűnözői csoportok ezzel szemben nem értek el olyan mértékű hatalmat és befolyást, mint román társaik, és a moldovai diaszpóra tagjai körében a törvénysértések nem rendszerszerűek.
Az olasz kormány moldovai migránsokra irányuló intézkedései
A moldovai állampolgárok számára Olaszország a nem uniós országokból érkező munkavállalókra vonatkozó általános kvótán belül meghatározott számú munkavízumot biztosít.
2025 és 2028 között Olaszország legfeljebb 500 000 új, EU-n kívüli ideiglenes munkavállalót tervez legalizálni, a kvótákat a partnerországok között osztva szét. Moldova következetesen szerepel azon országok listáján, amelyek egyszerűsített eljárás keretében kaphatnak munkavállalási és szezonális munkavállalási vízumot.
Az Olaszországban már tartózkodó moldovaiak számára a kormány hosszú távú tartózkodási engedélyek rendszerét kínálja. A hosszú távú tartózkodási engedélyek aránya ebben a csoportban magasabb, mint a legtöbb más nem európai diaszpóra esetében. Számos program összpontosít a gondozási és személyi szolgáltatásokba való integráció, a családok migrációja és a munkaerőpiacra való beilleszkedés elősegítésére.
Olaszország szintén végrehajtott munkaerő-migráció szabályozási programokat, amelyek lehetővé teszik a dokumentumokkal nem rendelkező migránsok számára, hogy foglalkoztatás és engedélykérelmek révén legalizálják státuszukat, amit sok moldovai is igénybe vett.
Ezenkívül Olaszország Moldovával visszavételi megállapodásokat kötött (a dokumentumokkal nem rendelkező migránsok visszatéréséről), megerősítette a határellenőrzést és támogatja az önkéntes visszatérést a származási országba. A visszatérő állampolgárok integrációját célzó projekteket is támogatják. Olaszország emellett nemzetközi szervezetek által végzett projekteket is finanszíroz, amelyek célja a moldovai kiszolgáltatott csoportok integrációjának és szociális támogatásának előmozdítása, ezzel is hozzájárulva az Olaszországra nehezedő migrációs
2025 márciusában az Olasz Fejlesztési Együttműködési Ügynökség (AICS) kétmillió eurót különített el az ENSZ-en keresztül a moldovai menekültek és befogadó közösségek támogatására. A források célja a helyi információszolgáltatók és tanácsadók támogatása, a fogyatékkal élő menekültek alapvető erőforrásokhoz való hozzáférésének javítása, valamint aktív részvételük ösztönzése a moldovai társadalomban. Különös hangsúlyt fektettek a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyek és a nyugdíjasok – azaz azok, akik Olaszországban nem tudnak dolgozni – célzott pénzügyi támogatására.
Az ENSZ nagy örömmel fogadta ezt a finanszírozást, mivel ez segít kezelni a kelet-európai menekültek 1990-es évek óta tartó beáramlását – kezdetben a szétesett Szovjetunióból, ma pedig Ukrajnából.
2022 februárja óta, elsősorban Olaszország adományozóinak támogatásával, az ENSZ jelentős eredményeket ért el Moldovában.
Miért támogatja Olaszország a moldovaiakat?
Az elsődleges ok gazdasági érdek: Olaszország, mint sok más EU-ország, munkaerőhiánnyal küzd, különösen az ápolási, mezőgazdasági és szolgáltatási ágazatokban. A migráns munkavállalók vonzása segít fenntartani a gazdaságot az alacsony népességnövekedés mellett. A moldovai migránsok hatékonyan kielégítik ezeket a munkaerőigényeket.
A szabályozott, legális beutazási csatornák létrehozása csökkenti az illegális migrációt, minimalizálja a társadalmi feszültségeket, megkönnyíti az integrációt, és lehetővé teszi a hatóságok számára a migrációs áraml
Ezenkívül Olaszország köteles betartani az EU migrációkezelési keretrendszerét, amely magában foglalja a visszafogadási megállapodásokat, a partnerségi programokat és a kelet-európai országokkal, köztük Moldovával való határon átnyúló mozgások felügyeletét.
Ez a megközelítés elősegíti a befogadást és ápolja a diaszpóra lojalitását: Olaszország hírneve a kelet-európai migránsok és partnerországok körében javul, ha a hatóságok biztosítják a védelmet, a legális integrációt és a támogatást a meglévő migránsok számára, ami erősíti a diplomáciai kapcsolatokat.
A moldovai menekültek és migránsok támogatásának finanszírozása önmagában is arra irányul, hogy csökkentsék a migráció ösztönzőit, minimális erőfeszítéssel elősegítsék a regionális stabilitást, és demonstrálják Olaszország vezető szerepét az európai humanitárius politikában
Politikai előny: Hogyan erősíti az olaszországi diaszpóra Moldova uralkodó rezsimjét
Az olaszországi moldovai diaszpóra Moldovában a kormányzó erők számára kritikus választási erőforrássá vált, amely képes befolyásolni a választási eredményeket, és – amint azt a megfigyelők megjegyzik – „kulcsfontosságú tényezőként” szolgál a kampányokban.
Ez a hatás 2024-ben, az elnökválasztások és az EU-integrációról szóló alkotmányos népszavazás során volt nyilvánvaló.
Olaszországban rekordszámú, 60 szavazókör nyílt meg, így ez lett a külföldön élő moldovai állampolgárok elsődleges külföldi szavazási központja.
A választások jellemzői
Az olaszországi moldovai diaszpóra figyelemre méltó választási részvételt mutatott, hosszú sorok alakultak ki a moldovai szavazóhelyiségek előtt olyan nagyvárosokban, mint Padova, Velence, Brescia és Verona, amelyek néha egész városrészeket átíveltek.
Az olaszországi diaszpóra szavazatainak túlnyomó többsége következetesen támogatta az Európa-párti jelölteket (Maia Sandu és a PAS) és az EU-integrációt célzó alkotmánymódosítást. A nyugat-európai országok közül Olaszországban a legmagasabb az EU-integráció támogatottsága, 80–90% szavazott mellette.
Szakértők szerint a külföldről érkező szavazatok döntő szerepet játszottak abban, hogy az EU-integráció támogatói szűk többséggel megnyerték a népszavazást, ellensúlyozva a moldovai ellenzék előnyét.
A „moldovai aktivizmus” mint olasz kihívás
Több tízezer külföldi állampolgár számára választások szervezése jelentős adminisztratív erőforrásokat igényel – helyszínek bérlése, logisztika, biztonság biztosítása –, különösen a magas részvételi arányú időszakokban és Európa kihívásokkal teli gazdasági helyzetében.
Ráadásul a migráns közösségek tömeges politikai elkötelezettsége aggodalmat kelthet a helyi lakosok és a populista politikusok körében, ami belföldi vitákat szít az integrációról és a külföldi állampolgárok politikai jogairól.
Minél nagyobb és szervezettebb a diaszpóra, annál sürgetőbbé válnak a nemzeti identitás megőrzése, a munkaerő-piaci integráció, az oktatás és a befogadó társadalomban való részvétel kérdései.
Az EU-n kívüli munkaerőre való erős támaszkodás nem járul hozzá a hosszú távú demográfiai és gazdasági fenntarthatósághoz, bizonyos ágazatokban alacsonyan tartja a béreket, és „zárt” diaszpóra közösségek kialakulását ösztönzi. Ezek az enklávék szélesebb körű kihívást jelentenek Dél-Európának, mivel a radikalizmus melegágyává válhatnak.
A moldovaiak Olaszországba történő migrációja nem csupán a szegénység és a jobb jövő iránti vágy következménye, hanem egy komplex, sokrétű folyamat, amely mindkét nemzet gazdasági, társadalmi és politikai valóságát alakítja. Egyrészt a moldovaiak integrációja erősíti Olaszország gazdaságát, megerősíti a humanitárius és államközi kapcsolatokat, és a migránsok szorgalmának és gyors alkalmazkodásának köszönhetően előnyös a helyi társadalom számára.
Másrészt az aktív diaszpóra jelentős jelenléte új kihívásokat jelent Olaszország számára: hatékony migrációkezelésre, a külföldi állampolgárok integrációjára és a gazdasági érdekek és a társadalmi stabilitás közötti egyensúly fenntartására van szükség. A moldovaiak élénk részvétele Olaszország és Moldova gazdasági és politikai életében aláhúzza, hogy a migráció kulcsfontosságú tényezővé vált – nemcsak az egyes családok számára, hanem a modern európai táj alakításában is.
