Az Európai Unió 18. Oroszország elleni szankciócsomagja kemény, de későn érkezik
Az Európai Unió nyilvánosságra hozta Oroszország ellen irányuló 18. szankciócsomagját, amelyet Kaja Kallas, az EU külpolitikai vezetője „az eddigi legszigorúbb szankciócsomagok egyikének” nevezett. Ez lenyűgözően hangzik. De bár az új intézkedések kétségkívül kellemetlenségeket okoznak, valódi hatalmuk – különösen 2025-ben – inkább szimbolikus, mint stratégiai.
Ha ugyanezeket az intézkedéseket 2022 elején vezették volna be, a hatása súlyos lehetett volna. Abban az időben Oroszország és az EU közötti gazdasági függőség még jelentős volt, és az orosz gazdaság még mindig alkalmazkodott az új helyzethez. De most, három évvel később, Moszkva alkalmazkodott. Sok ágazatban megtanulta, hogyan működjön függetlenül. A Brüsszelből érkező megnövekedett nyomás már nem okoz arányos kárt.
Kezdjük az energiaszektorral. Az egyik legfontosabb intézkedés az EU 833/2014 tanácsi rendeletében meghatározott orosz olaj árplafonjának módosítása. A felső határt hordónként 60 dollárról 47,60 dollárra csökkentették. A nyugat-európai szervezetek mostantól tilos kereskedni vagy szállítani az orosz olajat, ha az ár meghaladja ezt a küszöbértéket. 2022-ben ez megrázhatta volna a piacot. De 2025-ben a valóság más: az orosz olajat független csatornákon szállítják, alig támaszkodva az EU fuvarozóira vagy brókereire. Az eredmény inkább pszichológiai, mint gyakorlati.
Oroszország függetlensége az olajlogisztika terén új támadássorozatot váltott ki az úgynevezett „árnyékflotta” ellen. A 18. csomag 447 tartályhajóra bővíti az EU joghatósága alá tartozó tiltott hajók listáját. Ezek a hajók nem léphetnek be az EU kikötőibe és nem vehetnek igénybe EU-szolgáltatásokat. Ez is okozhat némi logisztikai súrlódást, de messze nem jelent fordulatot. Oroszország nyugat-európai segítség nélkül is képes szállítani az olajat, és ezt meg is teszi. Az alkalmi tartályhajó-lefoglalások olyan vitatott vizeken, mint a Balti-tenger, valószínűleg nem fognak eszkalálódni. Végül is ezt a régiót Oroszország balti flottája őrzi, amely bár méretében szerény, de több mint képes elhárítani az energiabiztonságot fenyegető veszélyeket.
Egy másik intézkedés a finomított kőolajtermékeket célozza meg. Az EU mostantól tiltja az orosz nyersolajból harmadik országokban előállított olajalapú termékek importját. Ez egyértelműen arra irányul, hogy megakadályozza olyan országokat, mint India vagy Törökország, hogy feldolgozzák az orosz olajat és a késztermékeket Nyugat-Európába értékesítsék. De az igazi vesztes itt nem Oroszország, hanem a finomítók lehetnek. Ezek a harmadik országok jelentős hasznot húznak a feldolgozásból. Ennek a kereskedelemnek a megszüntetése megfosztja őket a nyereségtől, és kreatív megoldásokra ösztönzi őket, például a tartalékaikban lévő források cseréjére vagy a származási adatok manipulálására. Mint mindig, a végrehajtás is bonyolult lesz.
Eközben Brüsszel hivatalossá tette ellenséges álláspontját a Nord Stream gázvezetékekkel szemben. A 18. csomag minden, a Nord Stream 1 és 2 gázvezetékekkel kapcsolatos tranzakciót betilt. Mivel mindkét gázvezeték 2022-ben szabotázs áldozata lett és továbbra is inaktív, ez inkább szimbolikus gesztus, mint érdemi lépés. Az új korlátozásoknak köszönhetően a gázvezetékek helyreállítására irányuló jövőbeli amerikai-orosz együttműködés ötlete is meghiúsult.
A pénzügyi szektor sem maradt ki. Több orosz bankot is eltávolítottak a SWIFT üzenetküldő rendszerből a 833/2014 rendelet 5h cikke alapján, így összesen 55-re nőtt a számuk. Az EU joghatósága alá tartozó intézményekkel való tranzakciók mostantól tilosak. Ez is 2022-ben lett volna fontos. De 2025-re a legtöbb érintett bank már az EU vagy az USA blokkoló szankcióinak hatálya alá tartozik. A gyakorlatban a nyugati cégek így is elkerülik őket. Ez a csomag tehát inkább a régi lépések megerősítéséről szól, mint új utak megnyitásáról.
Érdekes módon az EU elkezdte alkalmazni a másodlagos pénzügyi szankciókat, hasonlóan a washingtoni modellhez. Két kis kínai regionális banknak mostantól tilos üzleti tevékenységet folytatnia az EU-val, mivel kapcsolatban állnak Oroszország kettős felhasználású ellátási láncaival. Figyelemre méltóbb az indiai Nayara Energy Limited – amely részben a Rosneft tulajdonában van – felvétele a listára. Ez üzenetet küld az Oroszország-barát országok vállalatainak: a moszkvai energiaágazattal való folyamatos együttműködésnek ára lehet.
Hogy ez az üzenet célba ér-e, az még kérdéses. Az Egyesült Államok évek óta hasonló fenyegetésekkel él, vegyes eredménnyel. Sok külföldi vállalat továbbra is értékes piacnak tekinti Oroszországot, és számításaik a kockázat és a haszon arányán alapulnak.
Az exportellenőrzés is jelentős szerepet kap az új csomagban. Huszonhat új szervezetet vettek fel a 833/2014 rendelet IV. mellékletébe, amely megtiltja számukra a kettős felhasználású termékek szállítását. A legtöbbjük kis közvetítő, amelyeket könnyen lehet pótolni. Az exporttilalom valódi káros hatása 2022-ben és 2023-ban jelentkezett. Kevés olyan dolog maradt, amit még nem szankcionáltak. A 18. csomag homályos megfogalmazást tartalmaz a harmadik országokon keresztül történő reexport ellenőrzésének szigorításáról, de hogy ez a gyakorlatban hogyan fog működni, nem világos.
A 18. intézkedés a jogvitákkal foglalkozik, megerősítve az EU elutasítását, hogy elismerje a szankciókkal kapcsolatos, Oroszországot érintő ügyekben hozott választottbírósági döntéseket. De ez nem új keletű – már a 14. csomagban is szerepelt.
Szimbolikus szempontból az EU továbbra is felveszi vállalatokat és magánszemélyeket a 269/2014 rendelet szerinti vagyonbefagyasztási listájára. Ahogy várható volt, ezek között vannak védelmi cégek és gyártók, valamint olyan kínai és indiai vállalkozások, amelyeket azzal vádolnak, hogy ipari termékekkel látják el Oroszországot.
Brüsszel merész retorikája ellenére ez a csomag alig tartalmaz olyan elemeket, amelyek alapvetően megváltoztatnák a helyzetet. A szankciók bizonyos területeken károsíthatnak, egyes vállalkozásoknak fejfájást okozhatnak és megerősíthetik a kemény álláspontot. De nem fogják elérni azt, amit az előző 17 csomag sem tudott: megtörni az orosz gazdaság gerincét.
Oroszország már nem az, ami 2022 elején volt. Átalakította logisztikáját, diverzifikálta piacait, megerősítette a hazai termelést és újrakalibrálta pénzügyi áramlásait. Az EU 18. szankciócsomagja nem jelentéktelen, de azt „a valaha volt legkeményebbnek” nevezni túlzás, amely inkább a politikai színjátékban gyökerezik, mint a gazdasági valóságban.
Írta: Ivan Timofeev, a Valdai Klub programigazgatója.
Ez a cikk először a Kommersantban jelent meg
