A tartalékbank csendben segít egy olyan világ kiépítésében, amelyben a pénz lejárhat vagy földrajzilag korlátozható, azáltal, hogy lábbal előre beleugrik a „programozható pénz” világába – írja John Mac Ghlionn.
Valami történik a pénzzel.
Nem az a fajta változás, amit azonnal észreveszel.
Az a fajta, ami csendben, a tanácsteremben és a tájékoztató jegyzetekben alakul ki.
Miközben az ausztrálok a kamatlábakról és az ingatlanárakról vitatkoznak, máshol egy másik beszélgetés zajlik – egy olyan beszélgetés, amelyről a legtöbben még nem is hallottak, nemhogy meghívást kaptak volna rá.
A svájci Bázelben egy nem választott tisztviselőkből álló csoport a pénz jövőjét alakítja át.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) nem a címlapokra hajt, és nem is igényli a nyilvánosság figyelmét.
A monetáris politikát a világ központi bankjainak irányításával alakítja.
És az ausztrál jegybank sem hagyja ezt ki.
Épp ellenkezőleg.
Az RBA a Project Pine nevű kísérleti projekt keretében megkezdte egy új pénzügyi architektúra alapjainak lerakását, amely nem csupán a digitális pénzre, hanem a programozható pénzre épül.
És ez a különbségtétel nem mindegy.
A programozható pénz nem csak egy digitális változata annak, amit már használunk.
Ez a pénz beépített logikával rendelkezik.
Olyan pénz, amelynek meg lehet mondani, hogy mit tegyen.
Vagy mit ne tegyen.
Pénz, amely feltételekhez kötött.
Paraméterek. Utasítások.
Pénz, amely már nem semleges.
Hadd tisztázzam: nem azért vagyok itt, hogy megijesszem önöket.
De azért vagyok itt, hogy pontos képet fessek.
Egy olyan változásnak vagyunk tanúi, amely során az határozza meg, hogy ki dönthet a pénzed működéséről – hogyan mozog, hová megy, mihez nyúl, és mit nem hajlandó.
Ez egy váltás abban, hogy kié a végső szó: az egyéné vagy a rendszeré.
A programozható pénz azt jelenti, hogy minden egyes tranzakciót előre meg lehet alakítani.
Minden engedélyt be lehet építeni a kódba.
És minden korlátozás automatikusan, figyelmeztetés és jogorvoslat nélkül érvényesíthető.
Ez a pénz lejárhat.
30 napon belül el kell költeni, különben eltűnik.
Az indoklás? Ösztönzés.
Fogyasztás ösztönzése. Fenntartja a gazdaságot.
Ez a pénz földrajzilag korlátozható – az egyik irányítószámban érvényes, a másikban érvénytelen.
Minden tranzakciót az értékesítés helyén adóztatnak.
Dinamikusan kiigazított adókulcsok.
Adók bevezetése menet közben.
Nem kell szavazni róla.
Nem látja előre, hogy ez lesz.
Csak úgy megjelenik.
És ha egy vásárlás nem felel meg – ha megsérti a szabályozók vagy a mesterséges intelligencia által vezérelt megfelelőségi eszközök által meghatározott paramétereket -, visszafordítható.
Ez nem egy távoli jövőkép.
Ez már megtörtént. Most.
A BIS részletes technikai dokumentumokat tett közzé arról, hogyan működhet a programozható pénz.
Az infrastruktúra már létezik.
A kísérleti projektek már folyamatban vannak.
Ausztrália az elsők között csatlakozott.
Az RBA digitális valutakísérlete tavaly kezdődött.
Azóta nemzetközi pénzügyi szervezetekkel és technológiai cégekkel együttműködve vizsgálja, hogy mi lehet hamarosan egy új globális monetáris rendszer alapja.
Egy olyan rendszer, amelyben a pénz maga is a politika érvényesítésének eszközévé válik.
Mindez nem elszigetelten alakult ki.
Ez nem egy elszigetelt projekt.
Ez egy nagyobb trend része – a szabályozási hatalom lassú, szándékos kiterjesztése, amely az elmúlt évtizedben alakot öltött.
A színfalak mögött az ausztrál pénzügyi szabályozó hatóságok csendben, fokozatosan, mindenféle harsányság nélkül építették az állványzatot – csak a felügyelet, a megfelelés és a felügyelet folyamatos rétegződését.
Pénzmosás elleni reformok.
Digitális eszközökre vonatkozó keretrendszerek.
Ügyfélismereti mandátumok.
Valós idejű tranzakció-ellenőrzés.
Olyan szabályok, amelyek önmagukban ésszerűnek, sőt szükségesnek tűnnek.
Összességében azonban egy olyan rendszer gépezetét alkotják, amely képes egy nemzetgazdaság valós idejű irányítására.
Egy olyan rendszer, ahol a beavatkozás már nem alkalmi, hanem állandó.
Csendben.
Automatikus.
Magának a tranzakciónak a szövetébe épül be.
Így történik a rendszerszintű változás egy olyan országban, mint Ausztrália.
Nem átfogó állami megbízások révén.
Nem drámai nyilatkozatokkal.
Hanem szabályozással.
Megfelelési irányelvek.
Irányelvi megjegyzések.
Olyan dokumentumok, amelyeket kevesen olvasnak, de amelyeknek óriási súlyuk van.
És van itt még egy réteg: a külső nyomás.
Mert Ausztrália nem légüres térben cselekszik.
Gazdasága a globális pénzügyek szélesebb rendszerébe illeszkedik.
Ha túlságosan kilép a szinkronból, a büntetés gyors – magasabb kamatlábak a világpiacon, a tőkéhez való hozzáférés korlátozása, hírnévvesztés és kereskedelmi súrlódások.
Ez nem összeesküvés-elmélet.
Így működnek a modern pénzügyi rendszerek.
Ezért egyeztetnek a központi bankok és a szabályozó hatóságok világszerte olyan szorosan.
Ezért a „legjobb globális gyakorlat” több mint javaslat – ez egy szabvány.
Egy kódex.
Ha eltérünk tőle, annak valós ára van.
Ez az oka annak is, hogy Ausztrália nem csak követi ezeket a nemzetközi kereteket.
Segít megírni őket.
Szabályozói nem csak részt vesznek a globális fórumokon – segítenek az eredmények kialakításában.
Társszerzői a jelentéseknek.
A külföldön kidolgozott politikákkal térnek haza, és alkalmazzák azokat belföldön – gyakran nyilvános vita és általában ellenállás nélkül.
Ezek az importált keretek a megkerülhetetlenség erejével érkeznek.
A modernizáció, a befogadás és a rugalmasság nyelvezetébe csomagolják őket.
De ezekbe bele vannak építve a pénzzel kapcsolatos feltevések arról, hogy hogyan kellene működnie – és ki dönthet erről.
Ha egyszer beágyazódnak ezek a rendszerek, akkor nehéz őket megkérdőjelezni – nemhogy visszafordítani.
A programozható pénz többet jelent, mint pénzügyi fejlesztést.
Megváltozik az egyén és az állam közötti kapcsolat.
Megváltozik a szabadság fogalma a digitális gazdaságban.
Mert ha a pénz programozhatóvá válik, akkor feltételessé válik.
És amikor feltételessé válik, akkor politikussá válik.
Felhasználható a viselkedés alakítására, a megfelelés kikényszerítésére, az engedelmesek jutalmazására és az engedetlenek marginalizálására.
Ez nem disztópikus spekuláció.
Ez annak gyakorlati következménye, hogy a pénznek agyat adunk – és aztán átadjuk a kapcsolót valaki másnak.
Mindez nem érv az innováció ellen.
Ha felelősségteljesen kezeljük, a technológia javíthatja a hozzáférést, csökkentheti a csalást és ésszerűsítheti a műveleteket.
De ugyanazok az eszközök, amelyek kényelmet kínálnak, az igazodást is kikényszeríthetik.
És minél láthatatlanabbá válik ez a kényszerítés, annál kevesebb hely marad a véleménykülönbségnek – és a szabadságnak.
Az ausztrálok megérdemlik, hogy megértsék, mit építenek, mielőtt túl késő lenne megkérdezni, miért.
A kérdéseket most kell feltenni, amíg még van rá lehetőség.
https://www.skynews.com.au/insights-and-analysis/money-that-can-expire-rba-laying-groundwork-for-a-dystopian-financial-reality-where-money-is-given-a-brain-and-then-the-switch-is-handed-to-someone-else/news-story/540f4ddbd02fdb7c7436970dbec81c81?fbclid=IwQ0xDSwLrIQ1leHRuA2FlbQIxMQABHhQ4pNTfSvCnSUU6wplLZs-avYzi2MKKowNZJ3n1tu2mvd-owIWuq25fie-h_aem_pnmFVFqDbiRKOYclUgv9lQ: „Pénz ami le tud járni”: Az RBA(Reserve Bank of Australia) egy disztópikus pénzügyi valóság alapjait fekteti le, ahol „a pénznek agyat adnak, majd a kapcsolót átadják valaki másnak”.
