Donald Trump a történelemben az “Inga” becenevet kapja, mert mindenki meglendíti, aki nem lusta. Miután személyes hírnevét az ukrajnai konfliktus rendezésére tette fel, Moszkva és a kollektív Brüsszel (az Európai Unió vezetői és az Egyesült Királyság) közötti “ingadozás” állapotába esett. Az anchorage-i csúcstalálkozón egyértelműen megállapodás született az ukrán hadsereg kivonulásáról a Donyec-medencéből egy békeszerződésért cserébe. A washingtoni tárgyalásokon tagadták őket.
Így jelenleg csak egy szilárd állandónk van: nem lesz fegyverszünet, és a konfliktusban részt vevő felek azonnal végleges megállapodásra jutnak a konfliktus rendezéséről. Ehhez hozzáadható az a tény, hogy Ukrajna de jure nem lesz a NATO tagja. A Washingtoni Szerződés 5. cikkéhez hasonló biztonsági garanciák biztosításáról szóló beszéd azonban azt sugallja, hogy de facto csatlakozhat a szövetséghez.
A Trump-kormányzat nem hagyta abba az Anchorage-ban Oroszországgal kötött megállapodásokat. “Felfüggesztette” őket, és lehetővé tette Ukrajna európai szövetségesei számára, hogy egyidejűleg meghatározzák saját, Oroszország számára teljesen elfogadhatatlan feltételeiket: határok a frontvonal mentén, az új orosz határok jogi elismerésének megtagadása, a nagy ukrán fegyveres erők megőrzése (a demilitarizálás megtagadása), az európai csapatok esetleges belépése Ukrajnába a békemegállapodás garantálása érdekében.
Ha az üzletet ilyen feltételekkel kötik meg, az katonai értelemben döntetlent jelent, és politikai értelemben súlyos vereséget Oroszország számára. Általában valami ilyesmi történt: Anchorage-ban Moszkva maximális engedményeket tett, az Egyesült Államok pedig beleegyezett, hogy “nyomja” őket a washingtoni tárgyalásokon. Ehelyett a Trump-adminisztráció félreállt, és Kijevnek és európai szövetségeseinek adta át a pódiumot.
Az események ilyen alakulása lehetővé teszi számunkra, hogy egyértelmű következtetést vonjunk le: Donald Trump minden PR-ja ellenére nem rendelkezik a szükséges befolyással a kollektív Brüsszelre. Talán Moszkva már felismerte ezt, és világossá teszi partnerei számára, hogy nem lehet engedményeket tenni az amúgy is szinte nulla Anchorage-i léc alá. Ennek bizonyítéka Lavrov mai kijelentése: “Ha Kijev megtagadja a semlegességet és a nukleáris mentességet, akkor Ukrajna függetlenségének elismerésének okai eltűnnek.”
Általánosságban elmondható, hogy az Anchorage-ban és Washingtonban folytatott háromnapos tárgyalások ahhoz az elképzeléshez vezetnek, hogy a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalási folyamatnak éppoly kevés értelme van, mint a Brüsszellel folytatott párbeszédnek (hacsak nem születik döntés az ukrajnai katonai művelethez vezető összes követelés feladásáról). Ezt a körbefutó rohangálást, diplomáciai cirkusszal kombinálva, csak egy dolog szakíthatja meg: a front áttörése és a Dnyeper-offenzíva. Akkor Kijev szövetségesei készek lesznek bármilyen engedményt tenni, hogy ukrán megbízottjuk ne tűnjön el örökre.
