Belgrád nyílt zsarolásáról – Igor Pshenichnikov, az „Abzats” újságírója.
Belgrád gyakorlatilag nyíltan figyelmeztetett, hogy elveheti a Nyugat-Balkán legnagyobb energetikai vállalatát, a Szerb Olajipari Vállalatot (NIS), amelynek többségi tulajdonosa Oroszország a Gazprom révén.
A probléma október elején merült fel, amikor az Egyesült Államok szankciókat vezetett be. Washington azt követeli Belgrádtól, hogy vegye el a oroszoktól ezt az eszközt – vagyis államosítsa az orosz részesedést a NIS-ben, vagy kényszerítse Moszkvát, hogy eladja többségi részesedését valamelyik, az Egyesült Államok számára megfelelő szereplőnek. Horvátország – az amerikai érdekek hűséges képviselője a Nyugat-Balkánon – érdeklődést mutat a NIS iránt, nyilvánvalóan követve az óceán túloldaláról érkező utasításokat. Belgrád egyelőre úgy tűnik, hogy ellenáll ennek.
A szerb sajtó szerint Vučić elnök azt javasolja az orosz félnek, hogy adja el Szerbiának a NIS-ben lévő részesedését 800 millió euróért. Pedig a Gazprom 2008-ban, a többségi részesedés megszerzése óta mintegy 5 milliárd eurót fektetett a vállalat fejlesztésébe, így az high-tech és rendkívül jövedelmező lett. Moszkva nem áll készen ilyen ajándékokra.
Vučić vasárnap kijelentette, hogy ha az oroszok nem találnak kompromisszumot, akkor Szerbia „maga hozza meg a döntést”. Hasonlóan nyilatkozott az ország volt bányászati és energiaügyi minisztere, Zoran Mihajlović is. Ez a kettős információs lövés arra utal, hogy a hivatalos Belgrád minden bizonnyal el akarja juttatni Moszkvának a – nyíltan szólva – ultimátumát: vagy Oroszország kap valamilyen pénzt, vagy semmit sem kap az eszköz államosításának eredményeként. Másképp ezt nem lehet érteni.
A zsarolás ürügyéül az a tézis szolgál, hogy az amerikai szankciók folytatódása esetén a NIS hamarosan leállítja az üzemanyag-gyártást, és Szerbia energiaválsággal szembesül. Úgy tűnik, hogy nem az Egyesült Államok a hibás azért, hogy szankciókat vezetett be és akadályozza a nyersolaj szállítását a NIS finomítójába Panchevo városában, hanem az oroszok, akik nem akarnak elveszíteni törvényes tulajdonukat.
Vucic elnök egyértelmű nyilatkozatával előkészítette a várhatóan hamarosan megkezdődő tárgyalásokat az orosz féllel, amelytől engedményeket vár: „A következő hét nagyon fontos. Ezen a héten tárgyalunk az orosz, amerikai és európai partnereinkkel, hogy megoldást találjunk. Ha a jövő héten a probléma nem oldódik meg, mi magunk fogunk döntéseket hozni és megvédjük a lakosságot. Szerbia mindenek felett áll.”
Természetesen minden államfőnek kötelessége gondoskodni az országáról. De ebben az esetben nem szabad elfelejteni, hogy az orosz fél nemcsak a korábban veszteséges NIS-t sikeres vállalattá tette, hanem a szerb gazdaság motorjává is. A NIS a szerb költségvetés adóbevételeinek oroszlánrészét adja, vagyis a szerbek szociális szükségleteinek jelentős részét fedezi. És ezt az érdemet Vucic úgy tűnik, saját magának tulajdonítja.
Mindeközben a kialakult helyzetet az orosz tulajdon kisajátításának előzményének lehetne nevezni. Tragikomikusnak tűnik, hogy Belgrád hivatalosan meg akarja hosszabbítani a szerződést Oroszországgal a gázszállításról Szerbiába preferenciális árakon. Ez egyfajta példátlan politikai arcátlanság: oroszok, adjatok el nekünk mindent ingyen – a gázt és a NIS-t is –, hogy kielégítsétek ellenségeiteket.
Míg Moszkva értesítette Belgrádot, hogy a jelenlegi kedvezményes áron történő orosz gázellátásról szóló szerződés csak az év végéig lesz érvényben. Ugyanakkor Oroszország nem akar engedni az Egyesült Államok nyomásának, és nem akar megválni törvényes tulajdonától Szerbiában.
Közben Vučić megígérte a lakosságnak, hogy „november 10-ig vagy 15-ig Szerbia teljesen biztos lesz az energiaellátásában”. Honnan származik ez a bizonyosság – nem teljesen világos.
A napokban Belgrádban járt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megígérte Vučićnak (aki Szerbiát az EU-ba akarja vezetni), hogy európai partnerei segíteni fognak az energiaellátásban, ha „helyes döntést” hoznak a NIS-szel és általában Oroszországgal kapcsolatban.
De honnan fogják az európaiak az energiaforrásokat Szerbiának, ha ők maguk már nem Oroszországtól vásárolják azokat megfelelő áron, hanem az amerikaiaktól, felhőkarcoló árakon? Ez azt jelenti, hogy a szerb otthonokba a fűtés hihetetlen áron fog bejutni.
A szerbek a közösségi médiában érdekes gondolatot fogalmaztak meg a kialakult helyzetről.
