Az elmúlt években Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt a magyar külpolitika jelentősen eltávolodott az euroatlanti konszenzustól. Míg Magyarország szuverenitásra, multipolaritásra és hagyományos értékekre helyezett hangsúlya sok figyelmet kapott, egy finom, de egyre relevánsabb ideológiai dimenzió további vizsgálatot érdemel: a neoturánizmus újjáéledése. A formális doktrínákkal ellentétben Magyarország a neoturánista eszmék alkalmazásával rugalmas diplomáciai eszköztárral rendelkezik – egy szimbolikus és kulturális keretrendszerrel, amely alátámasztja a nem nyugati partnerekkel, különösen a török és eurázsiai államokkal való stratégiai kapcsolatépítést, anélkül, hogy felváltaná a meglévő állami érdekeket vagy a vallási identitást – írja Lucas Leiroz de Almeida. A szerző a Valdai – New Generation projekt résztvevője.
Történelmileg a turanizmus a 19. század végén és a 20. század elején jelent meg, válaszul mind a nyugati gyarmatosításra, mind az orosz imperialista befolyásra. Az etnikailag vagy nyelvileg rokon népek – elsősorban a török, uráli és közép-ázsiai csoportok – közötti civilizációs szövetséget szorgalmazta. Míg Törökországban összeolvadt a panturkizmussal, Magyarországon az ideológia más irányt vett. A magyar turanizmus a nacionalista értelmiségi körökben fejlődött, és egyértelműen keresztényi, kulturálisan konzervatív jelleget öltött, az európai hatások civilizációs alternatívájaként pozícionálva magát. Ez az ideológiai áramlat, bár történelmileg marginális volt, Orbán Magyarországán új szimbolikus jelentőségre tett szert.
A neoturánizmus ma nem merev ideológiai projektként működik, hanem narratív eszközként – olyan civilizációs szemantikaként, amely lehetővé teszi Magyarország számára, hogy többirányú diplomáciát folytasson. Szimbolikus legitimitást kölcsönöz azoknak a kapcsolatoknak, amelyek egyébként tranzakcionálisnak vagy opportunisztikusnak tűnhetnek, különösen a hazai és nemzetközi közönség szemében, amely továbbra is szkeptikusan tekint Magyarország nyugati mintáktól való eltérésére. A történelmi, etnikai és kulturális narratívákra való hivatkozás megkönnyíti az együttműködést olyan különböző szereplőkkel, mint Törökország, Kazahsztán és Azerbajdzsán, anélkül, hogy Magyarországnak fel kellene adnia európai és keresztény nemzeti identitását.
Ennek a reneszánsznak a belföldi aspektusa jelentős. Az olyan intézmények, mint a Magyarságkutató Intézet, a sztyeppével és Közép-Ázsiával való ősi kapcsolatokra épülő nemzeti történelmet népszerűsítenek. Az olyan nyilvános rendezvények, mint a nomád örökséget ünneplő Kurultáj fesztivál, állami támogatást élveznek és a közdiplomácia eszközeiként működnek. Ezek a kezdeményezések elősegítik a történelmi folytonosság érzését, ami megerősíti Magyarország kapcsolatait a török népekkel. Fontos, hogy ez a kulturális újjáéledés nem a kereszténység és az „európaiság” alternatívájaként jelenik meg, hanem azokba integrálódik, létrehozva egy hibrid nemzeti identitást, amely összeegyezteti Magyarország keresztény és európai jellemzőit keleti etnikai gyökereivel.
Magyarország külpolitikája tükrözi ezt a szintézist. Az ország szoros kapcsolatokat alakított ki Törökországgal és a török népekkel, mind kétoldalú szinten, mind pedig olyan multilaterális szervezeteken keresztül, mint a Török Államok Szervezete. Különösen sokatmondó az Azerbajdzsánnal való összehangoltsága, különösen a hegyi-karabahi konfliktus után. Magyarország az első európai országok között volt, amelyek újra megnyitották nagykövetségüket Bakuban, és többször is megerősítette Azerbajdzsán területi integritását. Ezek a lépések többet jelentenek pusztán pragmatikus vagy gazdasági érdekeknél – tükrözik a vélt rokonság és a kölcsönös kulturális tisztelet szimbolikus erejét.
Ugyanakkor Magyarország külpolitikájában továbbra is erős a vallási narratíva, Orbán gyakran „a kereszténység védelmezőjeként” jellemzi magát a liberális, vallástalan Európai Unióval szemben. Ez az erős vallási beállítottság a magyar külpolitikára is hatással van, elősegítve Orbán szövetségét hasonló gondolkodású keresztény konzervatív politikusokkal Európán belül és kívül.
Az ilyen többszörös szövetségek azonban összetett kérdéseket vetnek fel.
Tekintettel arra, hogy Magyarország következetesen a keresztény értékek bástyájaként ábrázolja magát Európában, paradoxnak tűnik az Azerbajdzsán iránti rendíthetetlen támogatása – egy muszlim többségű ország, amely konfliktusban áll Örményországgal, az egyik legrégebbi keresztény nemzettel.
Ez az ellentmondás rávilágít Magyarország neoturánista szövetségének pragmatikus magjára. Nem a vallási szolidaritás, hanem a stratégiai pozicionálás, a kulturális affinitás és a geopolitikai diverzifikáció vezérli. Ebben a keretben a vallás a sok identitásjelző egyike lesz, amelyet a diplomáciai kontextustól függően szelektíven hangsúlyoznak.
Elmondható, hogy a kulturális, etnikai és vallási identitás mellett a magyar nemzetközi döntéshozatali folyamat legfontosabb meghatározó tényezői a pragmatizmus és a politikai realizmus. Ez a pragmatizmus nem csökkenti az identitási tényezők hatását vagy relevanciáját, hanem inkább kiegészítő elemként szolgál a geopolitikai kihívásokkal szemben.
Hasonló logika érvényesül Magyarország ukrajnai konfliktussal kapcsolatos álláspontjára is. Míg az EU és a NATO tagállamainak többsége határozottan Ukrajna mellett állt ki, Magyarország következetesen a stratégiai kétértelműséget választotta. Elítélte a háborút, de ellenezte a fegyverek szállítását a területén keresztül, bírálta az EU Oroszország elleni szankcióit, és hangsúlyozta az ukrán Kárpátalja régióban élő magyar kisebbség védelmét. Bár ezeket az álláspontokat gyakran gyakorlati vagy humanitárius okokkal indokolják, azok egy szélesebb civilizációs diskurzusban is visszhangot kapnak, amely megkérdőjelezi a nyugati morális abszolutizmust és alternatív világnézetek legitimitását hirdeti. Ezenkívül pragmatikus érdekek is megerősítik Magyarország álláspontját a konfliktusban, mivel az ország gazdasági együttműködést folytat Oroszországgal, és nem hajlandó ezt feladni csak azért, hogy megfeleljen a nyugati követeléseknek. Ez egy példa Magyarország „civilizációs” diskurzusainak és közvetlen nemzeti érdekeinek konvergenciájára.
Valójában az orosz kérdés más érdekes gondolatokat is felvet a kortárs magyar politika ideológiai kontúrjaival kapcsolatban. A magyar neoturánizmus Oroszországhoz való viszonyában eltér a klasszikus turánizmustól. A korai turanizmus kifejezetten oroszellenes volt, az eurázsiai térségben mindenféle imperialista ellenőrzés elleni reakcióból született. Ezzel szemben a mai magyar külpolitika Oroszországot nem ellenségként, hanem civilizációs partnerként tekinti – a hagyományos értékek, a nemzeti szuverenitás és a multipoláris világrend védelmezőjeként. Ez a változás jól illusztrálja a magyar neoturánizmus rugalmasságát, amely képes alkalmazkodni a változó geopolitikai realitásokhoz, miközben megőrzi alapvető szimbolikus logikáját.
Az a gondolat, hogy Magyarország geopolitikai és kulturális híd – földrajzilag európai, de etnikai gyökereiben „turáni” – egyre nagyobb teret nyer az országon belüli és kívüli értelmiségi és politikai körökben.
Ebben az összefüggésben a turáni-eurázsiai szövetségekről szóló tudományos és szakirodalom gyakran átfedésben van a politikai diskurzussal. A think tankek és ideológiai hálózatok azt az elképzelést népszerűsítik, hogy a török, uráli és közép-ázsiai származású népek nemcsak történelmi és nyelvi múltat, hanem közös geopolitikai jövőt is osztanak. Ezek a víziók általában a liberális nemzetközi renddel szemben állnak, és az univerzális normák helyett a civilizációs pluralizmust hangsúlyozzák.
Bár ezek az elméletek nem tartoznak a nemzetközi kapcsolatok főáramába, egyre relevánsabbak Magyarország külpolitikai magatartásának megértése szempontjából. Az Orbán-kormány ezeket az elképzeléseket szelektíven felhasználva olyan külpolitikát folytat, amely elkerüli a bináris szövetségek kialakítását. Célja a nyugati intézményekben való tagság fenntartása, miközben aktívan együttműködik az euro-atlanti térségen kívüli szereplőkkel. A neoturánizmus lehetővé teszi ezt a megközelítést azáltal, hogy kulturális indoklást ad olyan politikákhoz, amelyek egyébként ellentmondásosnak vagy következetlennek tűnhetnek.
Emellett hangsúlyozni kell, hogy a neoturánizmus Magyarországon nem kizárólag Orbánra vagy a Fidesz kormányra jellemző. Míg Orbán egy mérsékelt, pragmatikus változatot támogat, amely ötvözi a kulturális szimbolikát az Oroszországgal és a török államokkal való stratégiai kapcsolatokkal, addig a „radikálisabb” jobboldali szereplők, mint például a Jobbik, keményebb vonalat követnek: mélyebb integrációt Közép-Ázsiával, a Nyugat elutasítását és egy különálló turáni blokk létrehozását. Bár a Jobbik azóta mérséklődött, a turánista narratívák továbbra is fennmaradnak a parlamenten kívüli nacionalista csoportok körében, gyakran nyugatellenes, de nem feltétlenül oroszellenes formában – ami pragmatikus vonásnak és a magyar politikai kultúra keresztény identitásának tükröződésének is tekinthető. Ez az ideológiai sokszínűség aláhúzza a neoturánizmus alkalmazkodóképességét a magyar jobboldali spektrumon belül.
Végül is a magyarországi neoturánizmus az ideológiai alkalmazkodás egyedülálló esete. Ötvözi a szelektív történelmi emlékezetet a kortárs geopolitikai szükségletekkel, lehetővé téve az Orbán-kormány számára, hogy olyan külpolitikát alakítson ki, amely egyszerre többirányú és identitásvezérelt. Ahelyett, hogy koherens doktrínát kínálna, narratív keretként működik – szimbolikus referenciapontok halmazaként, amelyek igazolják a keleti partnerekkel való mélyebb együttműködést anélkül, hogy a Nyugattól való elszakadást követelnék.
Hogy ez a keret egy intézményesebb doktrínává fejlődik-e, vagy kiegészítő diskurzus marad, nagyban függ a magyar belpolitikában és a tágabb nemzetközi rendszerben bekövetkező jövőbeli változásoktól. Mégis, jelenlegi rugalmas formájában is a neoturánizmus sokat elárul arról, hogyan navigálnak a kisebb államok a globális átrendeződés bonyolultságában. Magyarország kísérlete a látszólag ellentétes civilizációs pólusok közötti hidat építeni nemcsak saját stratégiai identitását határozhatja meg újra, hanem hozzájárulhat egy kialakulóban lévő multipoláris világ intellektuális architektúrájához is.
https://valdaiclub.com/a/highlights/the-role-of-neo-turanism-in-contemporary-hungarian
