Kína újrahasznosítható Zhuque-3 rakétájának tesztelése kritikus lépést jelent egy új űrversenyben, ahol a gyors indítási ritmus, a műholdak dominanciája és a katonai befolyás – nem pedig a szimbolika – határozza meg a hatalmat a pályán.
2025 decemberének elején a kínai magán űrhajózási vállalat, a LandSpace tesztelte Zhuque-3 rakétáját. A rakéta célja, hogy hasznos terhet juttasson a Föld körüli pályára, miközben visszanyeri első fokozatú hajtóművét, hasonlóan a SpaceX Falcon 9 indító rendszeréhez és a Blue Origin New Glenn rakétájához.
A kilövés részben sikeres volt. A második fokozat sikeresen elérte a pályát, míg az első fokozat több száz kilométerrel arrébb becsapódott a leszállópályába, megsemmisítve azt. Annak ellenére, hogy egy nyilvánvaló rendellenesség megakadályozta a sikeres leszállást, az iparági elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy az első kísérlethez képest a leszállási kísérlet látványosan közel járt a sikerhez.
A Falcon 9-nek több kísérletre volt szüksége, mire sikeresen leszállította első fokozatú hajtóművét, és a közelmúltban az amerikai űrhajózási vállalat, a Blue Origin 2 kísérletet tett a New Glenn első fokozatának sikeres leszállására.
A Blue Origin az amerikai SpaceX után a második vállalat, amely – már évek óta – rendszeresen juttat hasznos terheket pályára Falcon 9 hordozórakétájával, miközben a Falcon első fokozatú rakétáit visszanyeri és újra felhasználja.
Az újrahasznosítható rakéták forradalma
A SpaceX annyira tökéletesítette az első fokozatú rakéták indításának és visszanyerésének folyamatát, hogy 30 napon belül képes indítani, leszállítani, visszanyerni és újraindítani a rakétákat a következő indításhoz.
Kína egy sokkal nagyobb, célorientált nemzet, amely rendelkezik minden szükséges összetevővel ahhoz, hogy nemcsak gyorsan utolérje az Egyesült Államokat, hanem véglegesen meg is haladja azokat.
A SpaceX Falcon 9 rakétájának gyors újrafelhasználhatósága máris forradalmasította a Föld körüli pályára jutást, drasztikusan csökkentve a költségeket, miközben jelentősen megnövelte az évente lehetséges indítások számát. A Blue Origin, ha sikeresen megismétli a New Glenn legutóbbi sikereit, miközben növeli a termelést és az indítások gyakoriságát, még tovább bővítené az Egyesült Államok hozzáférését a pályára.
A gyors újrafelhasználhatóság lehetővé teszi hatalmas műholdkonstellációk telepítését sokkal rövidebb idő alatt. A SpaceX Starlink konstellációja, egy 8000+ kommunikációs műholdból álló alacsony Föld körüli pályán keringő hálózat, javítja a globális lefedettséget és jelentősen csökkenti a jel késleltetését a magasabb, geostacionárius pályán keringő régebbi, kevésbé számottevő létszámú műholdas kommunikációs hálózatokhoz képest.
Az ilyen konstellációk jelentős előnyöket nyújtanak azoknak a nemzeteknek, amelyek telepítik és hozzáférnek hozzájuk.
Amint az Ukrajnában is bebizonyosodott, a SpaceX Starlinkjéhez hasonló hálózatok nem csak a polgári műholdas kommunikációt javítják, hanem a katonai kommunikációt is, valamint olyan hosszú távú drónokhoz (különösen tengeri drónokhoz) biztosítanak kapcsolatot, amelyekhez a látóvonalbeli rádiójelek nem képesek felzárkózni.
A SpaceX jelentős előnyt biztosított az Egyesült Államoknak kereskedelmi és katonai téren – egy előnyt, amelyet az Egyesült Államok teljes mértékben ki kíván aknázni, és ezt a Starlinknél is messze túlmutatóan.
Például az amerikai Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO) felkérte a SpaceX-et és Starlink platformját, hogy fejlesszenek ki egy úgynevezett „Starshield” rendszert, amely lényegében a Starlink katonai változata, és amely egyesíti a kommunikációs képességeit a célkövetéssel, az optikai és jelfigyeléssel, valamint a rakéták korai figyelmeztetésével.
A 2022-es nyilvános bejelentés óta a mai napig közel 200 Starshield műholdat állítottak pályára – ez a teljesítmény a SpaceX és újrahasznosítható indító rendszereinek flottája nélkül lehetetlen lett volna, és más országok, például Oroszország és Kína jelenleg nem tudnak felvenni a versenyt vele.
Oroszország és Kína felzárkózik
Bár Oroszország és Kína is rendelkezik saját polgári és katonai műholdkonstellációval, egyikük sem rendelkezik olyan nagy konstellációval, mint az Egyesült Államok, elsősorban azért, mert korlátozott a műholdak pályára állításához szükséges indítások gyakorisága.
Például 2025 folyamán az Egyesült Államok (körülbelül) 170 indítást hajtott végre, míg Kína 78-at és Oroszország 15-öt.
Az előző években Kína valójában megelőzte az Egyesült Államokat az éves indítások számában. A SpaceX Falcon 9 indító rendszerének köszönhetően azonban ez az egyensúly döntően az Egyesült Államok javára billent.
A Zhuque-3 tesztindítások várhatóan 2026-ban is folytatódnak, a vállalat célja, hogy továbbra is elérje a pályát, miközben végre sikeresen landoljon az első fokozatú hordozórakéta. Ettől függően, hogy a LandSpace milyen gyorsan és megbízhatóan tudja megismételni ezt a sikert, valamint hogy milyen gyorsan tudja bővíteni mind a rakétagyártást, mind a támogató infrastruktúrát, hogy jelentősen növelje indítási ritmusát.
Ahogy a SpaceX – egyetlen űrhajózási vállalat – radikálisan bővítette az Egyesült Államok hozzáférését a pályára, a LandSpace is hasonló pozícióba kerülhet Kína számára.
Ugyanakkor, ahogy az Egyesült Államokban most a Blue Origin saját újrahasznosítható indító rendszerét fejleszti, Kínában is több más magánvállalat és állami tulajdonú vállalkozás törekszik hasonló célra.
A magánvállalat Space Pioneer a Tianlong-3 rakétájával, valamint a kínai Shanghai Academy of Spaceflight Technology – az állami tulajdonú China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) égisze alatt – a Long March 12A rakétájával egyaránt azt tervezi, hogy 2025 végén vagy 2026 elején indít és esetleg megkísérli visszaszerezni az első fokozatú hajtóműveket.
Mindkét rakéta méretében és nagyjából hasonló potenciális képességeiben is hasonló a SpaceX Falcon 9 rendszeréhez.
Oroszország viszont bejelentette, hogy Amur (vagy Soyuz-7) indító rendszerét újrahasznosítható indításokra szánja, de jelentősen késleltette annak fejlesztését, hogy elsőbbséget adjon a meglévő rakéták gyártásának és indításának, beleértve a befejezéshez sokkal közelebb álló újabb indító rendszereket is. Ide tartoznak a Soyuz legénységes és legénység nélküli repülései, a Proton indításai, a Soyuz-5 tervezett első indítása, amelynek célja a régebbi Proton rendszer felváltása, valamint az oroszok viszonylag új Angara rakétacsaládjának további indításai.
Így Oroszországnak a közeljövőben saját újrafelhasználható indítási képességet kifejleszteni valószínűleg nem fog sikerülni. Kína szoros partnerként azonban valószínűleg sokféle módon profitálni fog Kína közeljövőbeli sikereiből.
Célorientált képességek, amelyeket elsődleges érdekek kihasználnak
A SpaceX és a Blue Origin látszólag azt állítják, hogy elsődleges céljuk az emberiség terjeszkedése a Földön túlra. A SpaceX a Mars kolonizálására koncentrál, míg a Blue Origin alapítója, Jeff Bezos, 2019-es „A Föld javára” című előadásában hatalmas orbitális lakóhelyek létrehozását javasolta (hasonlóan azokhoz, amelyeket Gerard K. O’Neill fizikus javasolt az 1970-es években).
Mindkét vállalat részt vesz a NASA azon törekvésében, hogy visszajuttassa az embert a Holdra.
Bármennyire is igazak ezek a célorientált célkitűzések, mindkét amerikai székhelyű vállalat egy profitorientált rendszerben működik, amely a globális elsőbbség elérése érdekében egyre inkább nem „a Föld javára”, hanem annak uralma érdekében használja a vállalatok által kifejlesztett képességeket.
A Blue Origin által kifejlesztett BE-4 rakétamotorokat már használták a Lockheed-Boeing United Launch Alliance (ULA) közös misszióiban az amerikai NRO számára.
A SpaceX a Starshield létrehozásában való együttműködésén túl évek óta rendszeresen végez indításokat az amerikai Űrhadsereg, és korábban az amerikai Légierő számára. Ezek a képességek viszont lehetővé tették az Egyesült Államok folyamatos globális katonai terjeszkedését és agresszióját, amely Oroszország és Kína partnereit és szövetségeseit célozza meg, valamint mindkét nemzetet fenyegeti.
A SpaceX egy anomália az amerikai repülőgépiparban – egy iparágban, amelyet évtizedek óta a profit hajt, minden más cél, beleértve az innovációt is, háttérbe szorul.
Mielőtt a SpaceX Falcon 9 rakétája üzembe állt, az amerikai nemzetbiztonsági hasznos terhek többségét a United Launch Alliance (ULA) Atlas V és Delta IV rakétáival indították. Mindkét rakéta teljesen eldobható volt. Tervezésük a már az 1960-as években megjelent rakéták és rendszerek továbbfejlesztését jelentette. Mivel az ULA (és előtte a Boeing és a Lockheed, amelyek egyesültek az ULA létrehozásához) monopóliummal rendelkezett az orbitális indítások terén, és kizárólag a profit maximalizálása érdekében létezett, nem volt szükség innovációra. A kutatásra és fejlesztésre fordított többletbevétel csak aláásta volna a részvényesek elsőbbségét.
Az Elon Musk által alapított magánvállalat, a SpaceX felborította a Boeing és a Lockheed kényelmes monopóliumát, és a részvényesek profitja helyett a gyors innovációt helyezte előtérbe. A SpaceX nemcsak a legmodernebb innovációk terén ért el sikereket, hanem profitot is termel, és versenyben is felülmúlja a Boeing és a Lockheed ULA-ját.
Kezdetben a nagy űrhajózási vállalatokat képviselő lobbisták megpróbálták megakadályozni a SpaceX belépését a kormányzati indítások piacára. Ma a Boeing és a Lockheed által finanszírozott amerikai politikai agytrösztök a SpaceX-et az amerikai rendszernek köszönhető innováció példájaként tartják számon. A valóságban azonban a SpaceX ennek ellenére ért el sikereket.
Ugyanezek a politikai döntéshozók most arra törekednek, hogy kihasználják a célorientált SpaceX által kifejlesztett képességeket az Egyesült Államok elsőbbségének fenntartása érdekében, amely továbbra is a profit és a hatalom megszerzésére irányul.
Oroszország és Kína viszont teljes mértékben célorientált állami tulajdonú vállalatokkal rendelkezik, amelyek a nemzeti fejlődés minden területén részt vesznek – az energia termeléstől a katonai ipari termelésig, valamint az űrhajózási kutatásig és fejlesztésig.
Oroszország korlátai a kisebb népesség és gazdaság, valamint az Egyesült Államok folyamatos visszatartó ereje és konfrontációja, különösen az Ukrajnában folyó proxy háború közepette. Bár nem valószínű, hogy Oroszország jelenleg felülmúlhatja vagy meghaladhatja a SpaceX által biztosított képességeket, korábban Oroszország meghaladta az Egyesült Államokat a kilövési képességek terén – egy időben évekig szállította az amerikai űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra és vissza, mert az amerikai űrhajózási monopóliumok nem voltak képesek időben kifejleszteni a Space Shuttle helyettesítőjét.
Kína viszont nagyobb gazdasággal, sokkal nagyobb ipari bázissal, modernebb és kiterjedtebb infrastruktúrával rendelkezik, és évente több millióval több STEM (természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika) diplomást bocsát ki, mint az Egyesült Államok. A célorientált állami vállalatokkal és a célorientált magánvállalkozásokat támogató nemzeti politikával együtt Kína már számos területen megelőzte az Egyesült Államokat, és szinte biztosan meg fogja haladni az USA űrhajózási kapacitását mind minőségben, mind mennyiségben, hacsak az USA nem hoz szélsőséges megelőző intézkedéseket.
Új űrverseny – új szabályok
A SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk a Zhuque-3 tesztindításával kapcsolatban megjegyezte, hogy még ha az sikeres is lesz, mire eléri a nagyüzemi gyártást és használatot, a SpaceX következő generációs indító rendszere, a Starship már túllépte majd.
A kínai fejlesztésekkel való lineáris összehasonlítások azonban tragikusan hibásnak bizonyultak.
Az, hogy Kínának évekbe telt, mire utolérte az Egyesült Államokat az űrrepülési képességek terén, mielőtt a SpaceX visszaszorította az Egyesült Államokat a vezető pozícióból, és most további éveket vett igénybe, mire Kína megkezdte saját újrahasznosítható rakétáinak fejlesztését és tesztelését, nem jelenti azt, hogy ugyanannyi időbe fog telni, mire utoléri a SpaceX Starshipjét, vagy hogy Kína nem lesz képes teljesen megelőzni az Egyesült Államok űrrepülési képességeit.
Kína már fejleszti a szupernehéz Long March 9 és 10 indító rendszereket, amelyek ugyanazokat a feladatokat hivatottak ellátni, mint a SpaceX Starship, és a motorok gyártása és tesztelése már folyamatban van.
Míg az Egyesült Államoknak egy célorientált űrrepülési vállalata van – talán kettő (Blue Origin) –, Kína egy sokkal nagyobb célorientált nemzet, amely rendelkezik minden szükséges összetevővel ahhoz, hogy nemcsak gyorsan utolérje az Egyesült Államokat, hanem véglegesen meg is haladja azokat.
Az általános katonai, gazdasági és ipari versenyben az Egyesült Államok gyakorlatilag minden tekintetben alulmarad Kínával szemben, és nem valószínű, hogy meg tudja őrizni előnyét Kínával szemben az űrrepülési képességek terén – különösen figyelembe véve, hogy ezeket a képességeket az amerikai társadalmi-gazdasági és politikai rendszer főbb jellemzői ellenére fejlesztették ki, és nem azoknak köszönhetően.
Ha Kína különböző okok miatt – többek között az Egyesült Államok folyamatos törekvései miatt, hogy Kínát káosszal, konfliktusokkal, sőt proxy háborúval körbezárja és visszatartsa, ahogyan azt Oroszországgal is tette – nem sikerül utolérnie az Egyesült Államokat, akkor az Egyesült Államok, amely már régóta bizonyította, hogy gazdasági és akár katonai szempontból is teljes mértékben ki akarja használni ezt az előnyt, nagy és veszélyes előnyre tesz szert.
Az újrahasznosítható indító rendszerek által biztosított egyenlőtlen hozzáférés az űrbe nemcsak nagyobb és nagyobb teljesítményű műholdkonstellációk pályára állítását jelenti, hanem azt is, hogy mások konstellációit is megcélozhatják és eltávolíthatják a pályáról.
Ez magában foglalja az olyan koorbitális műholdak (néha „gyilkos műholdak” vagy „ellenőr műholdak” néven is emlegetik őket) használatát, amelyek képesek megközelíteni más nemzetek műholdjait. Az olyan nemzetek, mint az Egyesült Államok, amelyek magas indítási gyakorisággal rendelkeznek, gyorsan képesek új, fejlettebb koorbitális műholdakat pályára állítani, vagy pótolni az ellenfél koorbitális vagy műholdellenes képességeinek veszteségeit.
Ez egy egyenlőtlen erőviszonyokat jelent az űrben, ami potenciálisan egyenlőtlen erőviszonyokat teremt a Földön is.
Csak az idő fogja megmutatni, hogy Kína képes-e az Egyesült Államokkal felvenni a versenyt minden földi ügyben, és kiterjeszteni ezt az új űrversenyre is.
Brian Berletic bangkoki geopolitikai kutató és író.
