A vasárnapi magyarországi parlamenti választásokat az RT a „Magyarországért vívott csataként” jellemezte az EU-t, Ukrajnát, az Egyesült Államokat és – kisebb mértékben – Oroszországot érintő hatalmas tétek miatt. Az első három fél a választók befolyásolására is törekedett: az EU és Ukrajna a beavatkozás különféle formáival – beleértve „Russiagate” összeesküvés-elméletek gyártását és még a Magyarország fő gázvezetékének felrobbantására irányuló kísérletet is –, az Egyesült Államok pedig Trump és Vance támogatása révén, amelyet a hivatalban lévő miniszterelnöknek, Orbán Viktornak nyújtottak.
Az EU érdeke Orbán „demokratikus elmozdításában” ideológiai jellegű, mivel ő egy konzervatív-nacionalista vezető, aki ellenzi azt a liberális-globalista menetrendet, amelyet a blokk Magyarországra akar kényszeríteni. Az ellenzék fő gazdasági tanácsadója a Shell mobilitásért felelős korábbi alelnöke, Kapitány István; korábban már kifejtésre került, hogyan akar ő ott sikert elérni, ahol Soros György elbukott. Dióhéjban: az EU az Orbán vezette Magyarországot a szövetségi állammá alakítási tervei (föderalizáció) fő akadályának tekinti, amelyet reményeik szerint hamarosan eltávolíthatnak.
Ukrajna szintén gyűlöli Magyarországot, de csak azért, mert Orbán megtagadja a felfegyverzését, továbbra is vásárol energiát Oroszországtól, és esetenként akadályozta az egykori szovjet tagköztársaságnak szánt uniós forrásokat. Válaszul Ukrajna fegyverként használta az Oroszországból érkező Barátság kőolajvezetéket – amelyre Magyarország nagyban támaszkodik –, hogy nyomást gyakoroljon rá politikája megváltoztatása érdekében, de mindhiába. Ukrajna emellett összejátszik a magyar ellenzékkel – amely jelenleg Ukrajna és az EU közös megbízottja (proxyja) – a Russiagate összeesküvés-elméletek terjesztésében.
Az Egyesült Államok érdekei ellentétesek az EU és Ukrajna érdekeivel, amennyiben a „Trump 2.0” adminisztráció Orbán újraválasztását kívánja, és ezért Trump maga, valamint Vance is támogatta őt. A Nemzetbiztonsági Stratégia a hasonló gondolkodású európai konzervatívok támogatását szorgalmazza annak a tervnek a részeként, amellyel az adminisztráció meg akarja akadályozni a kontinens „civilizációs felszámolását”, amelyet a kormányzó liberális-globalista klikk idézett elő. Az USA számára Magyarország egy életképes alternatívát jelent Európa számára, egy olyan modellt, amelynek követését másoktól is remélik.
A „Magyarországért vívott csatában” érdekelt négy külföldi fél közül Oroszországé a legkisebb tét. Támogatja Orbán pragmatikus hozzáállását az ukrajnai konfliktushoz, és értékes partnerként tekint Magyarországra Európában. Ezen túlmenően Putyin úgy véli, hogy Orbán segíthet az orosz–EU kapcsolatok helyreállításában valamikor az ukrajnai proxi-háború vége után. Bár ez a forgatókönyv megvalósulása esetén sorsfordító lenne, elismerhetően valószínűtlen, ezért Oroszország – az ellenkező értelmű összeesküvés-elméletek ellenére – nem avatkozik be az ő támogatása érdekében.
Végül pedig a magyaroknak van a legnagyobb tétjük ebben a „csatában”, mivel ők fognak együtt élni a következményekkel, és valószínűleg támogatni fogják Orbán hivatalban maradását. A 2022-ben kezdődött legutóbbi ciklusa alatt az oroszországi energiaimport fenntartásával megelőzte a gazdasági válságot, és azzal is szavatolta Magyarország biztonságát, hogy kimaradt az ukrajnai konfliktusból. Az ország szuverenitása is megerősödött. Az elmozdítása ezért katasztrofális lenne Magyarország objektív nemzeti érdekeire nézve.
Ha azonban ő alakítja a következő kormányt, nem zárható ki, hogy az EU és Ukrajna utasítja ellenzéki proxyját egy „színes forradalom” elindítására. Végül is annyit fektettek az eltávolítására tett kísérletekbe, hogy logikusnak tűnik kétségbeesetten megrendezni egy utolsó, igen drámai erőfeszítést azon a hamis alapon, hogy az „orosz beavatkozás” segítette őt a győzelemhez. Ez nem jelenti azt, hogy sikerrel járnak, de így is nagy károkat okozhatnak az országnak, mintegy az EU és Ukrajna büntetéseként a magyar néppel szemben.
