A két fél úgy tűnik, hogy az ukrajnai háborúon kívüli diplomáciai kapcsolatok szeparált kezelésében érdekelt.
Az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok mély fagyoskodása időnként ígéretes repedéseket mutat. Ez nemrég nem a konfliktus elsődleges kérdésében – az ukrajnai háborúban – történt, hanem a kölcsönös túlélés kérdésében. Az ENSZ Közgyűlése során Donald Trump elnök bejelentette egy kezdeményezést, amely a fegyverzetkorlátozás egyik legnehezebben megoldható problémájával foglalkozik: a biológiai fegyverekről szóló egyezmény (BWC) betartásának ellenőrzésével.
„A lehetséges katasztrófák megelőzése érdekében ma bejelentem, hogy kormányom nemzetközi erőfeszítéseket fog vezetni a biológiai fegyverekről szóló egyezmény érvényesítésére, egy mindenki számára megbízható mesterséges intelligencia alapú ellenőrzési rendszer bevezetésével” – mondta Trump. Ezt sürgős prioritásként fogalmazta meg, azt állítva, hogy „sok ország folytatja a biológiai fegyverekkel és mesterséges kórokozókkal kapcsolatos rendkívül kockázatos kutatásokat”.
A javaslatot Moszkva azonnal támogatta. Dmitrij Peskov, az orosz elnöki szóvivő szokatlanul közvetlen támogatást nyújtott, „magában véve zseniálisnak” nevezte a kezdeményezést, és kijelentette, hogy „Moszkva támogatja”. Peskov konkrét következő lépéseket is javasolt, miszerint az amerikai javaslatot tárgyalásokon kell megvitatni, és hivatalosan is rögzíteni kell nemzetközi megállapodásokban.
Ez a magas szintű válasz legalább két okból is jelentős: először is jelzi Washingtonnak, hogy Moszkva nyitott a stratégiai stabilitás kérdéseiről szóló párbeszédre, annak ellenére, hogy Trump legutóbbi retorikai fordulatában azt sugallta, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút Oroszország ellen, és „papír tigrisnek” nevezte Oroszországot.
Másodszor pedig eltérést jelent Moszkva állandó vádjaitól, miszerint az Egyesült Államok törvényes egészségügyi kutatások leple alatt biológiai fegyverek fejlesztését végzi Ukrajnában (ezeket az állításokat soha nem bizonyították). Ezt a kontextust figyelembe véve Peskov konstruktív hangvétele különösen figyelemre méltó volt.
Ez egy kézzelfogható diplomáciai lehetőséget teremt, amelynek kritikus határideje közeledik: a BWC munkacsoport és a részes államok találkozója december 15-17-én Genfben lesz. Az Egyesült Államok felhasználhatná Oroszország pozitív reakcióját arra, hogy diszkréten tesztelje a kompartmentalizációnak nevezett megközelítést: az ukrán konfliktust elválasztani a nagyhatalmak közötti egzisztenciális kockázatok kezelésétől.
Ellentétben a demokratákkal, akik elleneznék bármilyen diplomáciai kapcsolatfelvételt Oroszországgal, a BWC-vel való együttműködés nem „legitimálja” Oroszország ukrajnai háborúját. Ez az Egyesült Államok alapvető biztonsági érdekeit védi, amelyek ettől függetlenül is fennállnak. Kína bevonása ugyanebbe a kontextusba szélesítené a kezdeményezés stratégiai értékét. Peking hajlandóságát mindenképpen érdemes kipróbálni – ellentétben a nukleáris fegyverekkel, ahol buzgón őrzi szuverenitását, a biológiai fegyverekkel kapcsolatos álláspontja együttműködőbb lehet.
A BWC-re való összpontosítás még sürgetőbb, mivel más fegyverkezési szerződésekkel ellentétben a biológiai fegyverekről szóló egyezmény soha nem rendelkezett ellenőrzési mechanizmusról. Az akadályok jelentősek. A szakértők rámutatnak, hogy a legitim biológiai kutatások nagy része kettős felhasználású lehet – mind jóindulatú (gyógyszerek), mind rosszindulatú (fegyverek) célokra. A kutatásban világszerte több ezer intézmény vesz részt, míg a potenciális fegyverprogramok bárhol rejtőzhetnek, az ipari létesítményektől az egyetemi laboratóriumokig.
Az utolsó komoly kísérlet egy ellenőrzési rendszer létrehozására 2001-ben bukott meg, amikor a Bush-kormány elutasította a BWC-re javasolt mechanizmust, ezzel hét évnyi multilaterális tárgyalásokat téve tönkre. A helyzetet tovább súlyosbította a rejtélyes és még mindig megoldatlan antrax-incidens, amely a szeptember 11-e utáni feszült légkörben pánikot keltett egy terrorista biológiai támadás miatt.
Évekig tartó patthelyzet után a BWC tagjai 2022-ben megállapodtak abban, hogy újrakezdik a hitelesítési mechanizmusok kidolgozását. A decemberi genfi találkozó, amelynek célja a vonatkozó munkacsoport ajánlásainak (amelyek már megfogalmazásra kerültek, de még nem kerültek nyilvánosságra) felülvizsgálata és kodifikálása, lehetőséget kínál arra, hogy előrelépjenek a Trump által az ENSZ-ben említett kezdeményezésben.
Bármilyen előrelépéshez azonban türelmes, kitartó diplomáciai elkötelezettségre van szükség, amely a fegyverzetkorlátozás terén elért korábbi sikereket jellemezte, különösen a multilaterális keretekben. Ez a tempó és módszer ütközik a jelenlegi kormányzat egyoldalúságot és gyors eredményeket preferáló hozzáállásával.
Trump saját tranzakciós megközelítése a külkapcsolatokban további önmagának okozott akadályt jelenthet. Lehet, hogy ugyanazon ENSZ-beszédében aláásta saját nyitását, amikor a világ vezetőinek azt mondta, hogy országaik „a pokolba fognak jutni”, miközben úgy tűnt, hogy megkérdőjelezi az ENSZ célját – ez aligha alkalmas módszer a kezdeményezés sikeréhez szükséges multilaterális együttműködés kiépítésére, amelyet állítólag támogat.
Továbbá továbbra is kérdéses, hogy a kormányzati szervek rendelkeznek-e a szükséges technikai szakértelemmel ahhoz, hogy Washington képes legyen eligazodni ebben a komplex helyzetben. A mesterséges intelligencia lehetőségeinek kihasználásával továbbfejlesztett, hiteles ellenőrzési rendszer kidolgozása – miközben kezelni kell a jogos adatvédelmi aggályokat és a technikai akadályokat – mélyreható intézményi, technikai és jogi ismereteket igényel, amelyek az utóbbi években láthatóan gyengültek.
Az előrelépéshez kiterjedt párbeszédre és technikai munkára van szükség. Az alapvető kérdés az, hogy a kormányzat képes-e továbbra is összpontosítani erre a üdvözlendő, de összetett kezdeményezésre. A decemberi találkozó több mint egy újabb diplomáciai összejövetel – ez egy teszt arra nézve, hogy Washingtonban, Moszkvában és Pekingben megvan-e és fennmarad-e a politikai akarat a váratlan lehetőség kihasználására. A siker nem a barátságot jelentené, hanem azt a érett, pragmatikus felismerést, hogy egyes egzisztenciális veszélyek még az ellenségek között is – vagy talán éppen közöttük – együttműködést igényelnek.
A genfi találkozó sikere, amelyet még a hitelesítés, a megfelelés, az átláthatóság és az AI használatának alapelveiről szóló szerény megállapodás is jelezhet, jóindulatot kelthet a jövőbeli, összetettebb tárgyalások iránt – amelyek középpontjában a nukleáris fegyverek ellenőrzése áll.
