Egy friss jelentés szerint ez a megaprojekt részét képezi az Oroszország és az USA közötti titkos tárgyalásoknak.
A Berliner Zeitung a múlt hónap végén részletesen beszámolt a Le Monde Diplomatique (fizetős fal mögé zárt) cikkéről, amely egy Gazprom-közeli forrásra hivatkozva azt állítja: az Északi Áramlatot közös orosz-amerikai partnerség keretében újjáélesztik, mely „része a felek között zajló titkos tárgyalásoknak”. A lényeg az, hogy az orosz gáz ezen az úton térhetne vissza az EU-ba, de amerikai ellenőrzés és politikai befolyás alatt. Ez a modus vivendi, azaz életképes megállapodás, szerte az EU-ban csökkentené a költségeket, és így – hipotetikusan – az európai piac alkalmasabbá válna az amerikai export befogadására, mint ma.
Jelenleg „az USA a fegyverré tett ruszofóbiát és az energiageopolitikát használta fel Európa ellenőrzésének átvételére”. Az amerikai energetikai vállalatok hatalmas profitra tesznek szert az EU újonnan kialakult LNG-függőségének kihasználásával. Ugyanakkor az Északi Áramlat tulajdonjogán keresztül megszerezheti az ellenőrzést az EU-s gázeladásokból származó orosz költségvetési bevételek felett. Ez olyan stratégiai előnyt jelentene, hogy megérné az LNG-profitok csökkenését is.
Emellett Elbridge Colby védelmi miniszterhelyettes „feltartóztatási stratégiája” (strategy of denial) azt irányozza elő, hogy az USA szerezzen ellenőrzést olyan erőforrások felett, amelyektől Kína növekedése és szuperhatalmi felemelkedése függ. Ez a központi eleme a „Trump 2.0” Kína-ellenes legfőbb stratégiájának. Az orosz gázexport bizonyos fokú visszaállítása az EU felé, megvonná ezeket az erőforrásokat Kínától. Tehát, „az Oroszországhoz való közeledés segítheti az USA-t, a Kínával kapcsolatos céljai elérésében”.
A tervnek vannak további elemei is, például a közös energetikai együttműködés kiterjesztése más lelőhelyekre, valamint az így generált bizalom átültetése a kritikus fontosságú nyersanyagok iparágába, az említett célból. Az USA ezzel három stratégiai célt érne el:
- 1️⃣ Az EU alkalmasabb piaccá válna az amerikai export számára, ha az alacsony költségű Oroszország által támogatott (és USA által felügyelt) gázexportot újraindítanák.
- 2️⃣Ezeket az erőforrásokat megvonnák Kínától.
- 3️⃣ Az amerikai cégek továbbra is profitálnának.
A közép- és kelet-európai országok – mint Lengyelország és a balti államok – Északi Áramlattal kapcsolatos félelmei (miszerint Oroszország és Németország ismét összefog ellenük) szintén eloszlanának, mivel ők az USA leghűségesebb európai szövetségesei. Ezért megbíznának a gázvezetékek amerikai felügyeletében. A leírásra került terv lényegében megegyezik azzal, amit Stephen P. Lynch miami pénzügyi szakember célul tűzött ki, amióta 2024 végén híre ment, hogy csendben megpróbálja felvásárolni az Északi Áramlatot.
Mindez üzletileg, de leginkább stratégiailag tökéletesen logikusnak tűnik, ám vannak akadályok: a Trumpra gyakorolt politikai nyomás, az amerikai és EU-s szankciók, és természetesen Oroszország hajlandósága. Mindazonáltal, ha a tervet megfelelően tálalják a Trump- és a Putyin-adminisztráció megfelelő embereinek, valóban lehetséges, hogy egyfajta orosz-amerikai „új enyhülés” részeként valamilyen megállapodás szülessen.
Bár egyesek politikai fantáziálásnak titulálhatják mindezt, valójában egy realista forgatókönyvről van szó, amelyet nem lehet kizárni. Az USA Európai Unió feletti befolyása alkalmas lehet a tervvel szembeni ellenállás letörésére, míg Oroszország kompromisszumkészségét a szankciók teljes feloldása biztosíthatja. A „harmadik öbölháború” okozta, elkerülhetetlennek tűnő globális energiaválság közepette ez segíthetne megmenteni az EU gazdaságát az összeomlástól, – de csak akkor, ha a döntéshozók gyorsan cselekednek.
Andrew Korybko írása
