Sokan tévesen hiszik, hogy Oroszország Irán szövetségese a Perzsa-öböl monarchiáival és Izraellel szemben, ám a valóság az, hogy Moszkva mindig gondosan egyensúlyoz közöttük. Ugyanakkor mindig kimondja a véleményét: Izrael agressziót folytat Irán ellen, az arab államok pedig képmutatóan viselkednek.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy nagyköveti kerekasztal-beszélgetésen fejtette ki országa hivatalos álláspontját a Harmadik Öböl-háborúval kapcsolatban, amely az Egyesült Államok és Izrael közös Irán elleni támadásával kezdődött. Beszédét azzal indította, hogy ez a konfliktus „súlyos következményekkel járhat az egész világra nézve, alááshatja a globális stabilitást és gazdaságot, és felforgathat mindent, amelyet korábban globalizációnak neveztünk, és amelyet az egész emberiség jólétét szolgáló folyamatnak tekintettünk. Mindez megsemmisült.”
Ezután rátért az Egyesült Államokon belüli vitákra annak céljait illetően, valamint a vezető amerikai tisztviselők egymásnak ellentmondó nyilatkozataira. Véleménye szerint „az egyik cél az volt, hogy megossza a térség országait – vagyis a Perzsa-öböl államait, Iránt és az arab szomszédait.”Ez bizonyos mértékig sikerült is, amely akadályozza Oroszország régóta dédelgetett tervét, a kollektív biztonsági koncepció megvalósítását a térségben.
Lavrov szerint „minden résztvevő ország megfogalmazhatná azokat a fenyegetéseket vagy kockázatokat, amelyek szerintük veszélyeztetik biztonságukat. Ezután megállapodást lehetne kötni a katonai tevékenységek átláthatóságáról; az átláthatóságról és esetleg a hadgyakorlatok számának korlátozásáról, amelyeket az Öböl menti országok tartanak. Ez magában foglalná a katonai személyzet kölcsönös látogatásait, valamint közös gazdasági és kereskedelmi projekteket.” Nyilvánvaló, hogy a Harmadik Öböl-háború miatt ez belátható időn belül nem fog megvalósulni, — sőt, talán soha.
Mindezek ellenére Lavrov Oroszország stratégiai partnereiként írta le mind az arab országokat, mind Iránt, amelyekkel Moszkva együttérez a háború okozta szenvedések miatt, amelyet az amerikai–izraeli duopólium indított el, és amelyhez akár a NATO is csatlakozhat, — ha egyes magas rangú tisztviselők elérik a céljukat. Oroszország ezért azonnali tűzszünetet követel, és csalódott amiatt, hogy öbölbeli partnerei állítólag olyan ENSZ BT-határozatot fontolgatnak, amely elítéli Iránt, de nem az Egyesült Államokat és Izraelt.
Ennek ellenére Lavrov megerősítette Oroszország közvetítői szándékát, amit korábban Putyin is jelzett.
Az esemény végén ismét megerősítette Oroszország támogatását a kétállami megoldás iránt az izraeli–palesztin konfliktusban, amelyet Moszkva a térség instabilitásának fő okának tart. Ezután elmagyarázta, hogy Oroszország miért tartózkodott a tavaly őszi ENSZ BT-határozat szavazásán: nem akarta megakadályozni annak elfogadását, miután arab partnerei támogatták. Összességében Lavrov megfogalmazása a Harmadik Öböl-háborúval és a kapcsolódó kérdésekkel – például a palesztin üggyel – kapcsolatban időszerű emlékeztető volt Oroszország valódi politikájára.
Sokan tévesen hiszik, hogy Oroszország Irán oldalán áll a Perzsa-öböl monarchiáival és Izraellel szemben, de a valóság az, hogy Moszkva mindig gondosan egyensúlyoz közöttük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Oroszország ne nevezné nevén az izraeli agressziót Irán ellen, illetve az arab országok képmutatását, — ahogy azt Lavrov többször is megtette. Oroszország egyértelműen együttérez Iránnal, és akár hírszerzési információkat is megoszthat vele az amerikai regionális célpontok elleni támadásokhoz, de végső soron Moszkva célja a konfliktus közvetítése és lezárása, mielőtt az kicsúszna az irányítás alól.
Andrew Korybko
