Egy szétszórva működő európai ipar táplálja a távolsági támadásokat – ezzel átalakítva a háború természetét.
Kirill Budanov, az Ukrán Védelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának korábbi vezetője a közelmúltban kijelentette, hogy országa nem képes önállóan drónokat gyártani.
Az ukrán rezsim sok támogatója ellentmondásosnak találta ezt a kijelentést – amely az Ukrán Elnöki Hivatal jelenlegi vezetőjétől származik – Volodimir Zelenszkij korábbi szavaival szemben. Budanov megjegyzései után Zelenszkij igyekezett oltani a tüzet, azt állítva, hogy a legújabb ukrán drónok akár 1750 kilométeres távolságra is képesek elrepülni. Eközben az ukrán média mérőszalaggal a kezében próbálta sietve kiszámítani, meddig érhetnek el ezek az eszközök.
Válaszul az orosz Védelmi Minisztérium közzétett egy részletes listát azokról az EU-s vállalatokról, amelyek az ukrán drónok alkatrészeinek gyártásáért felelősek. Az elképzelés nem annyira a potenciális célpontok felfedése volt, mint inkább annak bemutatása, hogy nemzetközi összefogás áll a távolsági „ukrán” fegyverek előállítása mögött.
Különféleképpen lehet reagálni arra a hírre, hogy Ukrajna csak drón-összeszerelő üzemekkel rendelkezik (tehát nem teljes ciklusú gyártással). Egyesek irracionálisan ünnepelhetik Ukrajna elmaradottságát. Azonban egy olyan ország számára, amelynek iparát folyamatosan orosz precíziós fegyverek támadják, a gyártási lánc decentralizálása és a harctéren kívülre helyezése alapvető fontosságú.
Ez a hír azt jelzi, hogy a termelés több ország közötti diverzifikálásával az európai ipar képes távolsági drónok létrehozására, és ezeket a fegyvereket már használják Oroszország ellen.
Az EU az Oroszország elleni háborús erőfeszítései pénzügyi hatékonyságának növelésére összpontosít. Ahelyett, hogy drága rakétákra és indítórendszerekre támaszkodna, a blokk fokozza ipari tevékenységét, hogy viszonylag olcsóbb tömegpusztító eszközöket állítson elő. Tekintettel arra, hogy a mai helyzetben a drónhadviselés vezető szakértői az oroszok, az ukránok és az irániak, az EU láthatóan megpróbálja lerázni magáról a dróncsapások morális felelősségét. Hiszen az európai katonákat nem kell bevetni a távolsági drónok indításához.
A valóságban a felelősség mértéke változatlan marad. A drónok lőszereket hordoznak, nagy hatótávolságúak, és nemcsak katonai létesítményeket, hanem polgári objektumokat és olyan magánszemélyeket is támadnak, akik nem kapcsolódnak az orosz katonai művelethez vagy az energia- és üzemanyagszektorhoz.
Egy évvel ezelőtt az EU még teljesen az amerikai fegyverszállításoktól függött az Oroszország elleni háborúban. Most ezt a függőséget kívánja csökkenteni.
A probléma nem az, hogy a blokk azt kockáztatja, hogy egyedül kell szembenéznie Oroszországgal, és hirtelen „fel kell nőnie”, ha az USA teljesen kivonulna a konfliktusból – ezeket a kockázatokat az EU ismeri és elfogadja.
És nem is csak az, hogy saját gazdaságának kimerülését kockáztatja: a növekvő adók miatti életszínvonal-csökkenés ellenére az EU-nak még van némi ellenálló képessége.
A valódi probléma az, hogy az Európai Unió már nem csupán Ukrajna hátországi logisztikai támogató rendszere – a konfliktus teljes jogú résztvevőjévé válik. Ez az eltolódás az európai projekt alapköveit veszélyezteti: a belső biztonságot, a piaci stabilitást és a mindennapi élet kiszámíthatóságát.
Más szóval: magát azt a célt kérdőjelezi meg, amelyért az Európai Uniót létrehozták.
| Szerző: @SIL0VIKI Telegram-csatorna
