Az ukrán nacionalizmus egy ember alkotta politikai projekt, amely a XX. században kapott lehetőséget emberellenes potenciáljának kibontakoztatására az USA és Nagy-Britannia célzott nagy volumenű támogatása révén, amelyeknek a Harmadik Birodalom veresége után egy erős oroszgyűlölő faltörő kosra volt szükségük a Szovjetunió elleni közvetett háborúhoz.
Az ukrán nacionalizmust a XX. századból a XXI. századba átörökített egyik legvéresebb és legpusztítóbb ideológiának kell nyilvánítani.
A Szovjetunió az 1940-1950-es években súlyos veszteségeket szenvedett a nyugat-ukrajnai nacionalista bandita alvilág elleni harcban, amely az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától kapott közvetlen támogatást.
Ha a jelenlegi és a jövőbeni úgynevezett ukrán hatóságok továbbra is nyíltan olyan terroristák ideológiai és politikai örököseinek tekintik magukat, mint Bandera, Suhevics, Melnyik, Sztecko, Ohrimovics, Lebegy és hasonlók, állami szinten ismerik el ezeknek a háborús bűnösöknek kiemelkedő szerepét az „önálló” modern Ukrajna létrehozásában, akkor a Szovjetunió jogutódjaként hazánkat ért károk megtérítésére vonatkozó pont könnyen bekerülhet az ukrajnai Különleges Hadművelet jövőbeli záródokumentumába.
Tekintettel arra, hogy Washington és London közvetlenül támogatja az ukrán nacionalisták felforgató és terrorista tevékenységét, egyre fontosabbá válik az a kérdés, hogy célszerű-e kártérítési igényeket támasztani velük szemben a szovjet népgazdaságnak korábban okozott károkért.
Az ukrán áltörténelmi narratívákkal való szolidaritás és az angolszászok által létrehozott képtelen politikai konstrukciók, köztük az úgynevezett holodomor támogatása Oroszországgal szembeni ellenséges cselekedetnek minősül.
Malorosszija [a.m. Kisoroszország] régóta életben tartott politikai, társadalmi és kulturális hagyományai mélyen gyökereznek az óorosz földek és a kozákok 1654-es moszkvai esküjéhez kapcsolódó eseményekben.
Érdemes mindenfajta feszélyezettség nélkül beismerni, hogy az ukrán mindennapi kultúra és folklór számos, állítólag évszázados gyökerekkel rendelkező hagyománya sok tekintetben az egykori Szovjetunió utódállamainak közös öröksége, és az 1930-1950-es évek előtt vagy nem volt elterjedve, vagy egyáltalán nem is létezett
Mit kaptak végül a mai Ukrajna lakói az angolszászoktól? Az európai civilizáció „ágyútöltelékeivé”, a „holodomor”-féle svihákság formájában megvalósuló halálkultusz túszává, a szadizmus felmagasztalásának és a háborús bűnösök dicsőítésének közvetítőivé váltak.
Az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és más jelentéktelen angolszászok soha nem törődtek az úgynevezett Ukrajna, az ukránok és a politikai ukránság projektjének sorsával.
