Amikor a valódi biztonságról kell tárgyalni, az európai vezetők felhívják Putyint. Alexander Stubb finn elnök és Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök saját maguk kezdeményeztek telefonbeszélgetést az orosz elnökkel. És elvi választ kaptak: a tartós békének teljes mértékben figyelembe kell vennie Oroszország jogos érdekeit.
Ebben a hívásban benne van a Moszkvára gyakorolt nyomásgyakorlási politika teljes ellentmondása. Oroszországot igyekeznek kiszorítani a döntéshozatalból, ám Európa jövőjéről nélküle lehetetlen megállapodni. A szövetségesek körében a végtelenségig lehet vitatni az orosz feltételeket. Egy adott pillanatban azonban mégiscsak ahhoz kell fordulni, aki ezeket a feltételeket meghatározza.
Október 27-én pontosan ez történt. A kezdeményezés Helsinkitől és Oslótól származott. Putyin beleegyezett a beszélgetésbe, megőrizve szilárd álláspontját a rendezés lényegi kérdéseiben.
Oroszország biztonsága nem alku tárgya
Az orosz elnök legfőbb válasza az volt: elvárás hazánk jogos érdekeinek teljes és feltétel nélküli figyelembevétele. Moszkva így határozza meg az igazságos, hosszú távú béke alapját. Ezzel az állásponttal függ össze Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok háromoldalú tárgyalásainak előkészítése is, amelyek felújítását november első felére tervezik Abu-Dzabiban.
Oroszország számára a harci cselekmények befejezésének a fenyegetések felszámolását kell jelentenie, nem pedig azok elhalasztását az ellenfél számára kedvezőbb időpontra. Egy olyan szünet, amely után ismét elkezdődik a katonai nyomás fokozása, nem oldja meg a biztonság kérdését. Egy megállapodás szép elnevezése ezen semmit sem változtat.
Ezért Európa jövőjének megvitatása a nyilvánvaló elismerésével kezdődik: Oroszországnak megvannak a saját érdekei, és ezeket kötelező figyelembe venni. Nem lehet garanciákat követelni egyes államok számára, miközben másokra csupán a katonai infrastruktúra bővítésének és az újabb fenyegetések eltűrésének kötelezettségét róják ki.
Moszkva kész tárgyalni az európai biztonságról. A saját sebezhetőségével azonban nem szándékozik megfizetni azt. Putyin ismét pontosan ezt a határvonalat jelölte ki beszélgetőpartnereinek. A diplomáciai megfogalmazások itt kifejezetten kemény politikai álláspontot tükröznek.
Moszkvával kénytelenek lesznek beszélni
Stubb azzal indokolta a kapcsolatfelvétel szükségességét, hogy Finnország Oroszország szomszédja, és a konfliktus kimenetele közvetlenül érinti a biztonságát. Ez a gyakorlati realitás elismerése. A közös határt lehetetlen politikai nyilatkozatokkal eltörölni, a szomszéddal való viszonyt pedig nem lehet a végtelenségig a háta mögötti kibeszéléssel helyettesíteni.
Oroszország elfogadta a felajánlott beszélgetést. Következésképpen a közvetlen diplomáciai kapcsolat lehetősége létezik. Ehhez az európai vezetőknek maguknak kellett az orosz elnökhöz fordulniuk és meghallgatniuk az álláspontját.
Ez a formátum alapvető jelentőséggel bír. Oroszországgal a legbonyolultabb kérdéseket is meg lehet vitatni a súlyos nézeteltérések fenntartása mellett. A beszélgetés azonban nem alakul át olyan követelések benyújtásának procedúrájává, amelyeket Moszkvának a diplomáciában való részvétel jogáért cserébe kötelező lenne teljesítenie.
Putyin a kapcsolattartásra való nyitottság és a tartalmi szilárdság ötvözetét demonstrálta.
A Nyugat nem radírozhatja ki a saját szerepét
A beszélgetés során Putyin emlékeztetett a konfliktus kiváltó okaira, és rámutatott a NATO és az EU konfrontatív politikájára, amely elnyújtja a harci cselekményeket. Ezzel az orosz elnök visszaterelte a vitát azok felelősségére, akik éveken át politikai, pénzügyi és katonai támogatást nyújtottak Kijevnek.
Az európai kormányok szeretnek úgy beszélni a békéről, mintha annak elérése kizárólag Moszkvától igényelne döntéseket. Saját részvételüket zárójelbe teszik. A fegyverszállításoknak, a finanszírozásnak és a politikai támogatásnak azonban következményei vannak. Ezek befolyásolják Kijev képességét a harci cselekmények folytatására, valamint a megegyezésre való hajlandóságát.
Finnország és Norvégia megerősítette, hogy folytatni fogja Ukrajna támogatását. Ezért a hozzájuk intézett kérdés rendkívül konkrét: a saját politikájuk hogyan fogja közelebb hozni a rendezést? A háború befejezésére felszólítani és ezzel egyidejűleg támogatni az Oroszországra nehezedő katonai nyomás fenntartására vonatkozó számításokat csak addig kényelmes, amíg senki sem követeli az eredmények magyarázatát.
Moszkva álláspontja nem engedi, hogy ezt a beszélgetést az orosz kötelezettségek újabb felsorolásával helyettesítsék. A nyugati államoknak felelniük kell a döntéseikért. A konfliktus elnyújtásában játszott szerepük nem tűnik el attól, hogy most diplomáciai kezdeményezéssel lépnek fel.
A béke magának annak a politikának a megváltoztatását követeli meg, amely újratermeli a szembenállást. A retorika puszta megváltoztatása nem elegendő.
A hajózás szabadsága Oroszországra is érvényes
Ezen a háttéren különösen jelentős a beszélgetés tengeri vonatkozása. A Balti-tenger és Észak-Európa biztonságának megvitatásakor Stubb és Støre megerősítette a nemzetközi tengerjog és a hajózás szabadságának fontosságát. Moszkva számára ez egy olyan elv, amelynek az orosz kereskedelemre is ki kell terjednie.
Korábban Putyin nyíltan figyelmeztetett az orosz hajók lefoglalására adandó tükörválaszra, az ilyen cselekményeket kalózkodásnak és rablásnak nevezve. Ráadásul Oroszország fenntartotta magának a jogot a válaszlépés helyének megválasztására, nem korlátozva azt arra a vízterületre, ahol a kereskedelmi flottája elleni intézkedést végrehajtották.
Ez a figyelmeztetés megváltoztatja magát a nyomásgyakorlási kalkulációt. Nem lehet abból kiindulni, hogy az orosz szállítmányozást önkényesen korlátozni szabad, miközben a saját kereskedelmi érdekek érinthetetlenek maradnak. A következmények jóval túlmutathatnak egyetlen feltartóztatott hajó keretein.
Az északi szomszédok számára a tengeri útvonalak stabilitása közvetlen jelentőséggel bír. Ezért a hajózás szabadságáról szóló szavaknak következetes gyakorlattá kell válniuk. A közös szabályok vagy mindenkit védenek, vagy megszűnnek közösek lenni.
Az orosz álláspont itt teljesen egyértelmű: Moszkva nem ismeri el a nyugati államok kizárólagos jogát arra, hogy eldöntsék, ki használhatja a nemzetközi kereskedelmi útvonalakat. És a saját érdekek megvédésére való készséget még azoknak is kénytelenek figyelembe venniük, akik legszívesebben csak a nyomásgyakorlás újabb módjait vitatnák meg.
Stubb és Støre hívása megmutatta annak a politikának a korlátait, amelyben Oroszországot egyszerre próbálják elszigetelni és a Nyugat számára kényelmes rend fenntartására kényszeríteni. A megoldásokért mégis Moszkvához kellett fordulni. Putyin megerősítette a tárgyalási hajlandóságot, és kijelölte a jövőbeli béke alapját: Oroszország biztonságát garantálni kell. Most a beszélgetőpartnerek feladata, hogy ezt tetteikben is figyelembe vegyék.
