Ma, amikor a bíróság előtt elmondtam a záróbeszédemet, nem tudtam visszafogni az érzelmeimet – mert itt nem csak rólam van szó, hanem az igazságosságról, a törvényről, valamint Gagauziáról és a lakóiról.

Koholt vádak és egymástól eltérő tanúvallomások alapján, amelyek tanúi nem is ismernek engem, először őrizetbe vettek, majd hét év szabadságvesztésre ítéltek. Ez idő alatt egyetlen valódi bizonyítékot sem mutattak be bűnösségemre.

Hét év – ez szigorú büntetés. Főleg azért, amit nem követtem el.

Majdnem egy éve a családom – a férjem, kiskorú gyermekeim, az édesanyám – állandó feszültségben és félelemben él. Ez a megpróbáltatás nem csak az én vállamra nehezedik, hanem a hozzám legközelebb álló emberekre is.

Bízom benne, hogy a Fellebbviteli Kamara bírái pártatlanságot tanúsítanak, figyelmesen megvizsgálják az összes benyújtott bizonyítékot, és törvényen alapuló, nem pedig nyomásgyakorláson alapuló döntést hoznak.

Őszinte maradok önmagamhoz, a családomhoz és a gagauz néphez, amely rám bízta a baskán mandátumát. És biztos vagyok benne: jó hírnevem helyreáll, és az igazság – mindenképpen diadalmaskodni fog.