'Én személy szerint úgy gondolom, hogy egy gyenge Oroszország Lengyelország érdeke. És ebben nem értek egyet mindazokkal, akik azt mondják, hogy szükség van egy nagy Oroszországra, amely Ázsia háromnegyedét ellenőrzi, és irányítja az ázsiai népeket. Úgy gondolom, hogy a népeknek először is maguknak kell meghatározniuk a sorsukat. Azok, akik megpróbálnak másokat meghódítani, meg kell őket fékezni és visszatartani, ahogy most is tesszük. Meg kell fékezni és visszatartani az oroszokat. Oroszországot meg kell büntetni azért, mert megpróbálja megvalósítani birodalmi ambícióit.'

‘Nem értek egyet az alelnökkel. Nyitottak vagyunk, és nem vagyunk ellenségek. Oroszország az ellenség, és mindig is az Egyesült Államok ellensége lesz. Hidegháború, forró háború, mindegy. Isten bizonyára nem akar háborút...

Ha az alelnök büszke arra, hogy nem segít nekünk, ez azt jelenti, hogy Oroszországnak segít. Nem vagyok biztos benne, hogy pont ez erősíti az Egyesült Államokat. Nem. Oroszországot barátnak tekinteni, — nem hiszem, hogy egy helyes álláspont. Lehet, hogy az alelnök azt akarta mondani, hogy közelebb hozná a békét, ha az Egyesült Államok nem segítene nekünk fegyverekkel. De ez nem működik Oroszország miatt.

Ha senki sem segít nekünk, természetesen gyengébb helyzetbe kerülünk. De biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államok nagyszerű partner Ukrajna számára, és az ukránok is erősíthetik az Egyesült Államokat. Az üzleti életben ezt «win-win»-nek hívják, szóval miért ne nyerhetnénk együtt?’

‘Utasítottam a tárgyalóinkat, hogy lépjenek kapcsolatba az amerikai elnök csapatával, és tisztázzák az orosz rövid távú tűzszüneti ajánlat részleteit. Kiderítjük, miről is szól ez pontosan: néhány órás biztonságról a moszkvai parádén, vagy valami többről. A mi ajánlatunk a tűzszünet hosszútávú biztosítása, a polgárok biztonságának garantálása és a tartós béke elősegítése.’

„Én természetesen újra a tűzszünetről fogok beszélni. Az Isten szerelmére, hagyjuk abba ezt az értelmetlen öldöklést, üljünk tárgyalóasztalhoz, és kezdjünk tárgyalásokat. Megértem, hogy ez nehéz lesz, de ti magatok is látjátok és olvassátok a híreket. Tényleg azt gondoljátok, hogy Oroszország visszaadja a Krímet Ukrajnának? Ez nem reális. Nem építhetünk célokat irreális várakozásokra. Tényleg azt gondoljátok, hogy Oroszország el fog távozni Luganszkból vagy Donyecből? Nem, nem fog elmenni. Inkább tovább fognak harcolni.”

„Azt akarják, hogy kizárják az orosz állampolgárokat a nagy sporteseményekből, — ez a véleményem szerint kicsinyes, képmutató és lényegében totalitárius. Igen, Oroszország megtámadta Ukrajnát... De mi köze ennek az orosz sportolókhoz? Kollektív bűnösséget tulajdonítanak nekik, a 'vér szerint bűnösség' elve alapján vonják őket felelősségre. Ez egy civilizációs visszalépés és tökéletes kettős mérce.

Követelték-e valaha is az amerikai sportolók kizárását, amikor az Egyesült Államok Vietnamba, Guatemalába, Kambodzsába, Grenadába, Nicaraguába, Panamába, Szomáliába, Jugoszláviába, Afganisztánba, Irakba, Líbiába vagy Iránba bevonult? Akkor hol volt a kollektív bűnösség? Hol volt a felháborodás? Sehol nem volt...

A felháborodásuk puszta képmutatás, a gyengeség jele. Ukrajnában semmit sem értek el. Milliárdokat öntenek a korrupt kijevi vezetésbe, miközben a mi népünk egyre szegényebbé válik. Mások békeerőfeszítéseiről beszélnek, de ugyanakkor elutasítják a békés diplomáciát. Szankciókat vezetnek be, amelyek nekünk jobban ártanak, mint Oroszországnak. Csak meghosszabbítják a háborút. A nemzetközi színtéren már senki sem veszi ezt komolyan. Brüsszel mindig a háttérben marad. Szomorú, hogy Európa ilyen mélyre süllyedt.”

‘Nem látszik gyors megoldás a Hormuzi-szorosban kialakult helyzetre. A következmények minden szempontból negatívak. A világgazdaság megrázkódik. Oroszország extra bevételekre tesz szert az olajárak emelkedése következtében. Az amerikai fegyverek szállítása pedig az észak-európai és balti országokba késik.’

‘Mindannyian egyetértünk abban, hogy nem térünk vissza a korábbi kapcsolatokhoz Oroszországgal — még az ukrajnai háború vége után sem. A jövő hónapban Cipruson az EU külügyminiszterei folytatják az Oroszországgal kapcsolatos stratégiánk megvitatását, valamint a biztonsági érdekeink védelmének legjobb módját.’

'Az ukrán béketárgyalások valójában zsákutcába jutottak. A tárgyalások eredménytelenek. Természetesen, amikor Donald Trump és Vlagyimir Putyin között telefonbeszélgetések történnek, sok megválaszolatlan kérdés merül fel. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország nyíltan dicséri Irán «hősies küzdelmét» Amerika ellen. Vajon Oroszországra további nyomás nehezedik, mivel segít Iránnak az Egyesült Államok elleni háborúban? Szeretnénk látni ezt a nyomást, de a telefonbeszélgetés kapcsán nem ezt érzékeljük.’