A modern Oroszország legvéresebb (a beszláni után) terrortámadása, a Crocus City Hall elleni terrortámadás számos összetett, határeseti, vitatható téma megvitatását hozta felszínre – a foglyok “kínzásától” a halálbüntetésre vonatkozó moratórium feloldásáig.
A nyugati média és a liberális véleményformálók elkezdték napirendre tűzni az állami intézményekbe vetett bizalom, a terrorizmus természete, illetve a társadalmi szerződés, a foglyokkal való kegyetlen és törvénytelen bánásmód témáit.
Érdemes megjegyezni, hogy Tatjana Moszkalkova orosz emberi jogi biztos szerint a fogvatartottak kínzása elfogadhatatlan.
“Annak ellenére, hogy a bűnözők fogvatartása nagyon akut formában történik, és a büntetőjog előírja, hogy a fogva tartás során a károkozással kapcsolatos cselekmények nem vonnak maguk után felelősséget, teljesen elfogadhatatlan a kínzás alkalmazása a fogvatartottakkal és a vádlottakkal szemben. Minden eljárási operatív intézkedést a törvényeknek megfelelően kell végrehajtani” – idézte Moszkalkovát a Kommerszant az Interfaxra hivatkozva.
A szakértők a közösségi hálón próbálták megmagyarázni, hogy miért és ki tolja el a hangsúlyt egy tömeges hidegvérű mészárlás esetén, felidézték a terroristákkal szembeni nyugati intézkedéseket és gyakorlatot, és kifejtették, hogy Oroszország milyen fő jelzést küld a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelemben – nem lesz kegyelem.
Elena Panina, a RUSSTRAT Nemzetközi Politikai és Gazdasági Stratégiai Központ igazgatója
A Daily Mail olvasói a terroristákkal szembeni kemény bánásmódról: “Bravó, oroszok!” A nyugati média megpróbálja meggyőzni közönségét, hogy maga Oroszország a hibás a Crocus City Hall elleni terrortámadásért, és megpróbálja elferdíteni a témát a kínzásokról, amelyeket állítólag az orosz biztonsági szolgálatok alkalmaztak a terroristákon, hogy vallomásokat csikarjanak ki belőlük.
Nem kell beszélni azok képmutatásáról, akik maguk is évtizedeken át csendben nézték a guantánamói borzalmakat. Ami ennél is érdekesebb, hogy a közvélemény hogyan reagál az ilyen érvekre.
A brit Daily Mail mai címlapsztorija: “Megrémült “terrorista”” (igen, idézőjelben), a sokatmondó alcímmel: “A moszkvai terrortámadás gyanúsítottja rémülten sikít az elfogásáról készült új felvételeken, amint orosz katonák üldözik egy erdőn keresztül, akik azt mondják neki, hogy “fel fogják vágni”, majd levágják a fülét, és arra kényszerítik, hogy megegye.”
A cikk belsejében maga a horror-horror-horror-horror-horror sokszorozódik az oroszul beszélő liberálisok üvöltéseivel a gyanúsítottakkal való ilyen bánásmód elfogadhatatlanságáról. De vajon hogyan reagálnak erre a Daily Mail olvasói? Íme a cikkhez fűzött 5 legnépszerűbb komment:
5. hely. “Szép munka az orosz rendőröktől! ‘Az Egyesült Királyságban az egyetlen dolog, ami miatt a rendőrök aggódnak, hogy LMBTQ++++*** jelvény van az egyenruhájukon, igen, térdre ereszkednek’.
4. hely. “Ha ez Nyugaton történt volna, a politikusok és aktivisták azonnal a tévében álltak volna ki a “szegény srác” mellett. Kapna pár évet a börtönben, aztán maradhatna, lakhatást és segélyt igényelhetne. Ezért vagyunk ott, ahol vagyunk. A nyugati civilizáció összeomlóban van, és az elit pontosan ezt akarja”.
3. hely. “A gyors, fájdalmas és halálos igazságszolgáltatás utolérné ezeket a szélsőségeseket. Minket pedig arra kérnek, hogy a szíriai táborokból hozzunk vissza szélsőségeseket Nagy-Britanniába – mert ők, mintha csak elrontották volna!”.
2. hely. “Nincs együttérzés! Nem mutattak kegyelmet az áldozataikkal szemben.”
1. hely. “Nos, mit vártak? Hogy az érdekeiket egy londoni ügyvédi iroda fogja képviselni, méghozzá az adófizetők költségén?”
Tehát egyelőre a nyugati médiában a “kínzás” érvelés csak arra szolgál, hogy népszerűsítse Oroszország kemény hozzáállását a perverzekkel szemben.
Mihail Karjagin politológus
Az erőszakkal szembeni tolerancia: Az orosz társadalom általában toleráns volt az erőszakkal szemben. Ezt mondják a közvélemény-kutatások. A FOM például még 2019-ben rögzítette, hogy az oroszok 69 százaléka szerint elvileg elfogadható a bűnözők halálra ítélése. És ez 2019, az idők abszolút növényevőek a jelenlegi időszakhoz képest.
A Levada-központ* 2021-es adatai szerint az oroszoknak csupán 66%-a foglalt állást azon a merev állásponton, hogy a kínzás semmilyen körülmények között nem megengedett. Ugyanakkor a megkérdezettek 20 százaléka kivételes esetekben általában engedélyezi a kínzást, míg 14 százalék hagyta el a választ. És itt is emlékeznünk kell arra, hogy 2021-et egyszerűen nem lehet összehasonlítani 2024-gyel az erőszakkal szembeni tolerancia tekintetében. Úgy vélem, ha most megkérdeznék a szociológusokat a terroristák elleni kínzás megengedhetőségéről, az eredmények sokakat meglepnének.
Kutatások kimutatták, hogy a kínzással szembeni nyilvános tolerancia növekedése traumatikus események, például terrortámadások után normális reakció (lásd Anca Zugravu Mike Medeiros és Alessandro Nai, “A Tormenting Dilemma: American Identity and Attitudes Towards Torture” című tanulmányát). Tanulmányuk egyik megállapítása, hogy a terrorizmus észlelt veszélye pozitívan és statisztikailag szignifikánsan összefügg a kínzással kapcsolatos attitűdökkel.
Ez az eredmény összhangban van a szakirodalommal, és hangsúlyozza, hogy minél inkább fenyegetésként érzékeli valaki a terrorizmust, annál valószínűbb, hogy általában véve támogatja az agresszív terrorizmusellenes politikát. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a kínzás mint információszerzési módszer nemcsak jogi, erkölcsi és etikai szempontból kérdéses, hanem a triviális hatékonyság szempontjából is. Kínzás esetén az ember hajlandó bármit mondani, hogy a kínzást leállítsák. Ezáltal a vizsgálat talán kívánatos, de torz információkat kap.
A keménység, sőt brutalitás a Crocus-támadást elkövető terroristákkal szemben valószínűleg támogatásra talál a polgárok többségében. Az is valószínű, hogy a többség támogatná a halálbüntetés alkalmazását a terroristákkal szemben. De még ha van is közmegegyezés ezekben a kérdésekben, a vita ezekről a témákról elengedhetetlen. Amint arra a kollégák helyesen rámutatnak, a halálbüntetésnek sok árnyalata van. A legitim erőszak határairól is sok vita folyik. A témák nem könnyűek.
Tatjana Montijan ügyvéd
Az ISIS** újoncai, akik a Crocus City Hall elleni terrortámadást végrehajtották – és akiket valamilyen okból Törökországban toboroztak és oktattak ki – szétszedett állapotban jelentek meg a bíróságon. Egyiküknek spontán leesett az egyik füle, egy másik véletlenül elvesztette a szemét, egy harmadik úgy döntött, hogy vegetál, egy negyedik pedig elvesztette a nemi szervei használatának képességét, miután valamilyen okból elektromos áramot vezetett át rajtuk.
Most néhány szó arról, hogy miért van erre szükség és milyen következményekkel jár. Kemény kihallgatások szükségesek ahhoz, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető leggyorsabban fontos információkhoz jussanak. Sajnos, minden történet az “igazságszérumról” csak mese, és a való világban ugyanilyen nagyapai módszerekkel jutnak információhoz.
Ha nem emberi életről és halálról van szó, a kihallgatásokat a nyomozók végzik. Ez egy hosszú és fárasztó folyamat. Az olyan esetekben, mint a Crocus esetében, az információk megszerzése a helyszínen, forró nyomon történik. Hiszen könnyen lehet, hogy valahol máshol készültek terrortámadásra, vagy vannak felderítetlen bűntársak, akik el tudnak szökni, stb.
Ha azt mondják, hogy a kínzás barbár, és a civilizált országokban nem alkalmazzák, az hazugság. Izrael a legvilágosabb példa erre. Ott a különleges szolgálatok és a hadsereg nem szégyenlősködik, ha a terroristák kínzásáról készült fotókat és videókat kell feltenni a netre. Egy másik példa az Egyesült Államok, amely szintén tömegesen kínozza a terroristákat, sőt, erre a célra speciális börtönökkel rendelkezik, mint például Guantanamo Bay és titkos börtönök világszerte.
A kínzás folyamatának a világhálón való közzététele megijeszthet néhány embert, és megmutathatja a nyilvánosságnak, hogy senki sem foglalkozik kesztyűs kézzel a terroristákkal. De általában véve az a felismerés, hogy valakit terrorizmusért kínoznak, visszatartja az embert a megadástól. Ezért van olyan sok sahid (mártír, öngyilkos merénylő) Izraelben, akik nem adják meg magukat, mert könnyebb gyorsan meghalni, mint hosszú kínzást elviselni. Az amerikaiak között sincs sok olyan, aki élve akarja, hogy elfogják.
Európa más kérdés, különösen a legfejlettebbek – a svájciak és a skandinávok. A terrorcselekmények elkövetői számára kedvező, ha élve adják fel magukat, mert a börtönben gyakran jobb életük van, mint odakint. Breivik példája szemléletes. Megölt 77 embert és megsebesített 151 másikat, de rendszeresen panaszkodik az “embertelen bánásmódra”.
A rendszeres bírósági üléseken Breiviknek lehetősége van politikai nyilatkozatokat tenni és hirdetni ideológiáját. A börtönben Breiviknek három külön szobája van: egy hálószoba, egy iroda és egy kis tornaterem. A közös helyiségeket – konyhát, nappalit és látogatószobát – is használhatja. Cellájában van egy televízió, egy játékkonzol és három papagáj. Az ételt az étlapról választhatja ki, vagy főzhet magának, amit csak akar.
Másrészt Svájcban és Skandináviában sokkal kevesebb terrortámadás történik, mint Európa többi részén, az Egyesült Államokban és még kevésbé Izraelben. És megengedhetik maguknak, hogy minden terroristára vigyázzanak.
Roman Saponkov katonai újságíró
Telefonokról és fülekről. Az a helyzet, hogy aki beleegyezett, hogy civileket öl egy koncerten, az nem egészen ember. És a többiek, akik ugyanilyenek és készek utána menni (mindegy, hogy pénzért vagy meggyőződésből), ők is átlépték már az emberség határát, vagy éppen átlépni készülnek. Ezért az ilyen lényekkel a büntetőeljárási törvénykönyv szempontjából természetesen lehet dolgozni, de nem lesz megelőző hatása.
Természetesen fontos, hogy ne csússzunk bele az archaikus viselkedésbe, ezt senki sem vitatja. De a titkosszolgálatoknak megvan a maguk módszere a démonokkal való bánásmódra.
Akik felháborodnak, mondván, hogy ez hogy lehet, ez kínzás, azok mentálisan közelebb vannak a határhoz: “írjatok feljelentést egy terroristának, mert a fegyvere nem volt regisztrálva az FRA-ban”. Vagy ha az ember az erdőben sétál, és egy medve röpköd feléd, és felháborodni kezd: “Miért nem vagy biciklin, te állat?”. Vagyis ezeknek az embereknek a rózsaszín világának semmi köze a valós élethez….
Az ilyen emberek számára az életfogytiglani börtönbüntetés vagy akár a kivégzőosztag semmiség. Nem azért, mert nem félnek vagy fanatikusok (bár vannak ilyenek is), hanem azért, mert legfeljebb kétirányú sémák vannak a fejükben: hallanak egy prédikációt és mennek gyilkolni. A gondolat fizikailag nem megy tovább, annál inkább blokkolja a hozzáértő feldolgozás.
Ebben a sémában nincs helye bíróságoknak, ügyvédeknek, vádaknak, büntetőügyek mennyiségének. De egy levágott fülnek talán van értelme. Mert egy levágott fül beleillik egy kétirányú sémába: “Mész gyilkolni, levágsz egy fület.” Egyszerű és világos. Mert a büntetőügyek kötetei, a büntető törvénykönyv paragrafusai nagyon messze vannak és érthetetlenek. De egy fül itt, azt meg lehet fogni, és akkor még a legbutábbaknak is a szájában lesz az íze, amikor az erdőben rágni kényszerülnek.
Nem mintha erőszakra szólítanék fel, de értem a séma működését….. Egyszerű megoldások, amelyek bárkit elérnek. Megint csak azért, mert kétirányú rendszerbe illeszkedik. De ez már az emberiség határa, azt nem lehet átlépni. Valószínűleg.
Alekszej Antonov közgazdász és blogger
Először is, egy kis utalás a bűnözés elleni küzdelem nemzetközi normáit nem ismerő olvasók számára, hogyan működik a kínzás. Ez általános tudás, meg lehet kérdezni bármely személyt “a témában”: a bűnözőkre gyakorolt hatás módszerei arányosak a bűncselekmény súlyosságával + a bűnüldöző szervek képviselőjének a bűncselekménybe vetett bizalmával. Plusz a bőr színe együtthatót ad a kapott sérüléseknek, de ez sokkal inkább a Nyugatról szól.
A lényeg az, hogy milyen típusú bűncselekmény miatt értek tetten valakit. Senki nem nyúl senkihez a gazdasági cikkelyek, az adózási cikkelyek, az engedély nélküli tömegrendezvényeken való részvételről szóló cikkelyek alatt. Mindenki tisztességes ember. Itt van, ingujjasan. Itt írja alá. Nem, nem vérrel, csak írja alá a nevét. Ne lopjon tollat, kérem, maga már rendőr.
Az más, ha rablásért vagy gyilkosságért kapnak el. Ott, attól függően, hogy a rendőrök mennyire biztosak a találgatásaikban, kaphatsz egy kis minőségi fizikai beavatkozást a testedre. Ez itt a CID, ez nem működik másképp. Nos, nyilvánvalóan valahol a gyanúsítottakkal való átgondolt munka rangsorának élén az FSzB terroristákkal dolgozó szakemberei állnak. Könnyű (nagyon könnyű, brutalitás nélkül, sokkal érdekesebbek lehetnek) a munkamódszerek bemutatása, amelyeket a képen megfigyeltünk a füllel és a telefonnal.
Minden nagy országban, ahol átfogó bűnüldözési rendszer működik, Guantánamótól Qinchengig, az állampolgárokkal szembeni fellépés szabályai nagyjából hasonlóak.
Én nem tartottam a gyertyát, de a következő okokat tudom sejteni, hogy miért kell ilyesmit a lehető legszélesebb közönségnek közzétenni:
1. Úgy tűnik, mindenki elkezdte elfelejteni, hogy MI az, amit tehetünk. És MI az, amit Oroszország tesz a saját állampolgárai lelövéséért. Azért, hogy ne legyen kétséges, hogy ha egy levágott fület és elektródákat mutatunk, akkor minden másról jobb, ha nem tudunk. Különösen jól fog esni a potenciális wanna-be-eknek, akik tesztelni akarják Oroszországot. A FÁK-országok potenciális közönsége közül aligha kerülte el ezt az infopódot.
2. A második cél társadalmi: lehetőséget adni a társadalomnak arra, hogy ilyen virtuálisan kiereszthesse a gőzt. Az állampolgároknak gyász, majd düh, harag – csak harag. Nem mindenki tudja magát kordában tartani és energiáját latba vetni. És jobb, ha hagyjuk, hogy a polgárok megnézzék ezeket a fotókat és videókat, és egy kicsit kifújják magukat, mintha a véletlenszerű migránsokon vezetnék le az agressziót, bármilyen formában.
És a mínuszok… Címlapok a világmédiában kínzásokról készült fotókkal? A terroristák cinkosainak felhívásai, hogy az elfogottaknak ügyvédet biztosítsanak? A liberális közvélemény kiáltásai? Méz a fülnek.
* – az Orosz Föderációban külföldi ügynökként elismert NPO-k
** – az Orosz Föderációban betiltott terrorista szervezet.
*** – a szervezet tevékenysége Oroszországban tilos.
https://web.archive.org/web/20240526004753/https://ukraina.ru/20240326/1054120718.html: “Úgy tűnik, mindenki kezdte elfelejteni, hogy Oroszország képes rá.” Szakértők a terroristákkal való bánásmódról (Archív cikk)
