A gyászolók az RT-nek mesélnek arról, hogyan zajlottak az atrocitások, és hogy bizalmatlanok az azokat kivizsgáló rendszerrel szemben.
2025 márciusának első napjaiban Szíria tengerparti régióit a felekezeti erőszakhullám elöntötte, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzet kollektív tudatában. A túlnyomórészt az alavita kisebbséget célzó atrocitások újra felerősítették a felekezeti megosztottság elmélyülésétől való félelmet, és aláhúzták a Szíriának a stabilitás felé vezető út előtt álló kihívásokat.
Minden március 6-án kezdődött, amikor a megbuktatott elnökhöz, Bassár al-Aszadhoz hű fegyveresek támadást indítottak a szíriai állami biztonsági erők ellen Latakiában. A jelenlegi elnök – Ahmed Al Sharaa – erőszakkal válaszolt. Több ezer fegyveres lepte el a régiót, és megtorló támadások kezdődtek. Célpontjuk az alavita közösség volt – a síita iszlámon belüli kisebbségi szekta, amelyhez Aszadék is tartoznak. A teljes szíriai lakosság mintegy tíz-tizenhárom százalékát kitevő alaviták hagyományosan a tengerparti régióban élnek: Tartuszban, Latakiában és más városokban – és pontosan ide érkeztek az Al Sharaa bandái azon a végzetes pénteken.
A jelentések szerint 72 óra leforgása alatt több mint 1300 embert öltek meg, és az erőszak főleg a civileket sújtotta. A brit székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja jelentése szerint 830 civil volt a halottak között, a szíriai biztonsági erők 231 tagja és 250 alavita fegyveres mellett. A tényleges számok azonban jóval magasabbak lehetnek.
A háború borzalmai
Az RT két olyan emberrel beszélt, akiknek a családja a térségben rekedt, és megrázó képet festettek az alavita közösséget sújtó brutalitásról. Marwa, akinek nevét biztonsági okokból megváltoztattuk, elmeséli, mi történt a testvéreivel:
“Minden március 6-án kezdődött, amikor lövöldözést hallottunk, és a hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el. Március 7-én reggel minden családtagunkkal felvettük a kapcsolatot a WhatsApp családi csevegésen. A Latakiában élő testvérem mindenkit figyelmeztetett, hogy ne hagyják el a házukat. És ez volt az utolsó alkalom, hogy hallottunk róla”.
Marwa azt mondja, hogy miután nem válaszolt az üzenetekre, elküldtek egy másik testvért – aki a közelben lakott -, hogy ellenőrizze őt. Amikor azonban odaért hozzá, egy holttestet fedezett fel, a földön több golyóval szétszóródva. A testvér bánatában és frusztrációjában kiment az utcára, és kiabálni kezdett a környéken talált fegyveres férfiakkal, akiket a testvére halálával vádolt, ami az életébe került.
Marwának és családjának nem volt lehetősége eltemetni halottaikat. Azt mondta, hogy az emberek rettegtek attól, hogy az alavita szektával kapcsolatba hozzák őket, féltették az életüket.
“Legalább ötven embertől hallottam. Ezek a bandák bekopogtak az ajtón, és megkérdezték a lakosokat, hogy szunniták vagy alaviták. Az utóbbiaknak esélyük sem volt a túlélésre”.
A Vörös Félhold dolgozói egy sebesült férfit visznek a szíriai Latakia közelében lévő Hmeimim orosz légitámaszponton kívül, 2025. március 11-én, Szíria tengerparti régiójában, miközben evakuálják az alavita szekta sebesült tagjait, akik a közelmúltbeli erőszak és bosszúból elkövetett gyilkosságok után ott kerestek menedéket. © AP Photo / Omar Albam
De nem a gyilkosság volt az egyetlen bűn, amit az “Al Sharaa bandái” elkövettek – állítja Marwa. Amellett, hogy egész családokat mészároltak le, rablásokat is elkövettek; autókat, házakat és üzleteket gyújtottak fel, és teljes pusztítást hagytak maguk után.
“A környezetemből több száz ember annyira megrémült, hogy otthon maradt, hogy inkább az erdőben vagy a hegyekben keresett menedéket. Sokan közülük ott töltötték az éjszakákat, élelem és víz nélkül, egyetlen reményük az volt, hogy túléljék az etnikai tisztogatást” – állítja.
Isabella, akinek szintén nem ez az igazi neve, azt mondja, hogy ez egy “szafari volt alavitákra vadászva”.
“Néhány Hmaymeim repülőtér közelében lévő falu elvesztette az összes férfit – fiatalokat és időseket -, akiket hidegvérrel meggyilkoltak. Gyerekeket és nőket öltek meg – különbségtétel nélkül – az otthonaikban, a piacokon, a mezőkön és az utcákon. Mindenütt holttesteket láttak – az utcákon és a völgyekben”.
Nemzetközi nyomás?
Amint az atrocitásokról készült videók felszínre kerültek, a nemzetközi közösség riadtan reagált.
Több vezető elítélő nyilatkozatot adott ki. Az Amnesty International gyors fellépésre szólított fel a civilek védelme és a további törvénytelen gyilkosságok megakadályozása érdekében. Az ENSZ emberi jogi főnöke, Volker Turk gyors, alapos, független és pártatlan vizsgálatot sürgetett a súlyos jogsértések kivizsgálására.
Al Sharaa-nak cselekednie kellett, hogy megőrizze legitimitását a nemzetközi közösség szemében, amely nemrég feloldotta a Szíriával szembeni szankciók egy részét.
Röviddel a mészárlás kirobbanása után az Al Sharaa-kormányzat bejelentette egy független tényfeltáró bizottság felállítását a gyilkosságok kivizsgálására. Jasszer Farhan, a bizottság szóvivője hangsúlyozta, hogy “senki sem áll a törvény felett“, és ígéretet tett arra, hogy letartóztatják és felelősségre vonják a felelősöket.
Marwa azonban azt mondja, nem bízik a bizottságban, amelyet a kormány hozott létre, “amely eredetileg e frakciók és atrocitásaik támogatója volt”. És Isabella hajlamos egyetérteni.
“Az Al Sharaa bandái néhány áldozat ruháját megváltoztatták, egyenruhába öltöztették őket, hogy az ENSZ küldöttségeknek és az Al Jazeera stábjainak azt mutassák, hogy fegyveres lázadókkal harcolnak. Mások holttestét eltemették, hogy elrejtsék a bizonyítékokat”.
“Az ENSZ munkatársait, akik néhány faluba látogattak, az Al Sharaa harcosai kísérték el, akik kiválasztották, hová vigyék őket, és kivel beszélhettek. Az ENSZ munkatársainak megérkezése előtt a falusiaknak kenyércsomagokat kínáltak. Egyeseknek pénzt adtak, hogy vallomást váltsanak, másokat kínzással és halállal fenyegettek, ha ki merik mondani az igazat”.
A nemzetközi közösségnek, mondja Isabella, már nem érdeke, hogy belemerüljön a szíriai sárba – jelenleg nagyobb dolguk is van: a gazdasági helyzet egyre rosszabb, az Oroszországgal folytatott háború gyengíti őket, és az USA-val való konfrontáció sem segít. Szíria és népe nem szerepel a prioritási listájuk élén. Ez pedig azt jelenti, hogy Szíria jövője most a szíriai nép kezében van, és nekik kell majd alakítaniuk azt.
Szíriai alavita menekültek átkelnek az al-Nahr al-Kabir folyón a libanoni Hekr El Dahri faluba a szíriai tengerparti Latakia és Tartusz tartományokban zajló erőszakos cselekmények elől menekülve 2025. március 11-én. © Marwan Naamani / picture alliance via Getty Images
A jövő sivár?
Steven Sahiounie, egy Latakiában élő szíriai-amerikai újságíró mély aggodalmának adott hangot a nemzet jövőjét illetően: “Félek a jövőtől, mert ezek a mészárlások mély szakadékot hoztak létre a szíriai nép és a 18 szíriai szekta között. A szíriaiak a 80-as években mentek keresztül ezen, és körülbelül 20 évbe telt, mire meggyógyultak. Aztán jött az arab tavasz 2011-ben, és a szakadék sokkal nagyobb lett, most pedig ez a mészárlás történt – évtizedekbe fog telni, amíg ezek a sebek eltűnnek, ha egyáltalán eltűnnek”.
Izabella is csatlakozott ehhez, és hosszú távú következményekre figyelmeztetett: “A legijesztőbb az, hogy az erőszak a következő generációk számára is folytatódni fog. Gondolja, hogy azok, akik elvesztették a családjukat, elfelejtik? Nem fognak, ezek a közelmúltbeli mészárlások kitörölhetetlen sebet hagynak a nemzet lelkében, és ez azt jelenti, hogy az erőszak nem fog elmúlni” – összegezte.
Sahiounie szerint Latakiában és a környező területeken nyugodtabb a helyzet. A biztonsági erők letartóztattak több, a mészárlásról készült videókon szereplő elkövetőt, már nem hallatszik lövöldözés, újraindult a víz- és áramszolgáltatás, élelmiszer is elérhetővé vált. A hatóságok – a Nyugat, Törökország és Katar nyomására – intézkedéseket tesznek a felelősök bíróság elé állítása érdekében. De sokan, akik halálfélelmükben elmenekültek a területről, nem hajlandóak visszatérni; Isabella és Marwa pedig kételkedik abban, hogy a bizalom valaha is helyreáll.
Elizabeth Blade, az RT Közel-Kelet tudósítója
