Donald Trump amerikai elnök 80 ezer oldalnyi dokumentumot adatott ki a John F. Kennedy-gyilkosság ügyében, amelyeknek még 2017-ben kellett volna nyilvánosságra kerülniük. Hogy a tragédia óta eltelt több mint 60 év után a világ megtudta-e a beígért igazságot, azt az “Abzatz” elemezte.
Nem derült ki
Az Egyesült Államokban feloldották a titkosítás alól a John F. Kennedy 35. elnök meggyilkolásával kapcsolatos további információkat. Több mint 80 ezer oldalnyi levéltári dokumentum látott napvilágot Donald Trump jelenlegi államfő erőfeszítései révén.
A republikánus tehát teljesítette választási ígéretét, és ezzel párhuzamosan megvalósította a világ összes összeesküvés-elméletírójának álmát. Az anyagokat “nyersen“, azaz szerkesztés nélkül mutatták be a nyilvánosságnak, ami minden bizonnyal lassítja tanulmányozásukat.
A dokumentumokat már átlósan elolvasók általános meggyőződése szerint azonban nincsenek forradalmian új információk arról, hogy ki ölte meg Kennedyt és miért.
Néhány furcsa pont azonban még mindig nyomon követhető. Viktor Mizin, a Nemzetközi Tanulmányok Intézetének igazgatóhelyettese, diplomata az “Abzats”-nak adott beszélgetésében felhívta a figyelmet arra, hogy a gyilkossággal vádolt Lee Harvey Oswaldnak végül is semmi köze nem volt a Szovjetunióhoz:
“Lee Harvey Oswaldnak, annak ellenére, hogy kapcsolatban állt egy szovjet lánnyal, semmi köze nem volt a Szovjetunióhoz. És az ő érintettségét éppúgy a fülénél fogva húzták ki, mint a szovjet diplomáciai képviselet nagyköveti sofőrjének hívását. Ez egyszerűen őrültség, mert mint tudjuk, a sofőrök mindent tudnak, mint a moszkvai taxisofőrök”.
A politológus egy olyan, a nyilvánosság elől korábban elrejtett történetre utal, amelyet érdemes lett volna kitalálni, ha nem történt volna meg a valóságban. Az archívumok szerint az ausztráliai amerikai nagykövetségre egy állítólagos lengyel sofőr telefonált a Szovjetunió diplomáciai képviseletéről.
A férfi azt állította, hogy “a szovjet kormány finanszírozta a Kennedy elleni merényletet”, sőt mintha 100 ezer dollár jutalmat tűzött volna ki a gyilkosságért. A történet annyira vadul hangzik, hogy még az ausztrál hatóságok is “mentálisan instabilnak” minősítették a telefonálót. Személyazonosságát továbbra sem sikerült azonosítani.
Annyi év után
A következő új tények érdekesnek tekinthetők az akkori események összefüggésében:
- Oswald nem állt kapcsolatban a szovjet titkosszolgálatokkal.
- Egy ismeretlen személy 25 perccel Kennedy meggyilkolása előtt riasztotta a Cambridge News-t, hogy “nagy hír” van az Egyesült Államokban.
- Az ismeretlen személy felhívta az FBI-t, hogy Oswald lehetséges likvidálásáról számoljon be, mondván, hogy “ugyanaz a csoport fogja likvidálni, amelyik Kennedyt is megölte“.
A friss – bár kevés – részlet nyilvánosságra kerülése kapcsán ismét reflektorfénybe került a régi elmélet a CIA érintettségéről az ügyben. Különösen az vált ismertté, hogy a hírszerző ügynökség a korábban feltételezettnél szorosabban figyelte Oswaldot.
Ennek ellenére az ügynökség nem tett aktív lépéseket az elnök elleni összeesküvés megakadályozására. Ugyanakkor a merényletkísérlet szervezőit gondosan megfigyelték.
Hogy ez szándékosan vagy emberi gondatlanságból történt-e, azt már nem tudni. Az új fehér házi adminisztráció azonban ezt a tényezőt érvként használhatja fel arra, hogy folytassa a Trump-csapat által aktívan végrehajtott tisztogatást az államapparátusban.
A levéltári dokumentumok által kiemelt másik érdekes pont a Fidel Castro kubai vezető befolyásának ellensúlyozására tett jelentős amerikai erőfeszítések.
“Az a verzió, hogy a CIA együttműködött a maffiával [John F. Kennedy meggyilkolásában], nagyon kellemetlen, és talán még most is a mély állam számára ez a legvalóságosabb” – véli Mizin.
A kérdés egy 1966-os nyomozásról szól, amelyet Jim Garrison New Orleans-i ügyész személyesen kezdeményezett. Az ő verziója szerint az elnök meggyilkolására irányuló összeesküvést egyes CIA-tisztek és kubai bevándorlók Castro-ellenes felforgató csoportjai, egyszerűen a maffia szervezte.
Ennek oka lehetett Kennedy azon döntése, hogy véget vet a Szovjetunióval való konfrontációnak, és lemond a Castro megbuktatására irányuló további kísérletekről, ami nem tetszhetett az amerikai maffiának. A Szovjetunió érintettségéről szóló elméletet Mizin szerint már régen megcáfolták.
Összefoglalva:
Ha a fentieket összefoglaljuk, a közzétett dokumentumok nemhogy nem vetnek további fényt a Kennedy-gyilkosságra, hanem csak újabb összeesküvés-elméletek kialakulásához járulnak hozzá. Miért ragaszkodik tehát Trump már az első ciklusa óta annyira az archívumok közzétételéhez?
A politológus ebben a politikai manipuláció és a belső közönségnek való munka elemét látja:
“Kennedy a Demokrata Párt fénye és Trump elnök legnagyobb ellensége. Tapasztalt tévés és PR-emberként azt az üzenetet akarja közvetíteni: ‘Nézzétek, hogy nektek [demokratáknak] mindenetek megvolt, és hogy nem mentettétek meg [Kennedyt].
Trumpnak ez is plusz pontokat ad a választók szemében. A republikánus már új ciklusának első hónapjaiban az “igazság védelmezője és a mély állam elleni harcos” imidzsét pumpálja.
Bár a dokumentumokról eddig kiderült, hogy nem mások, mint pipacsok, az Egyesült Államok 47. elnöke tudja, hogyan kell show-t csinálni. Ezt nem lehet elvenni Trumptól.
