A Grodekov Habarovszki Területi Múzeum első emeletén a Nagy Honvédő Háború győzelmének napjára időzített „Frontmunkások” című kiállítás látható. A múzeum csapata a gyűjteményben már meglévő kiállítási tárgyakat alapul véve mesélt arról, hogyan szerveződött a régió élete a háború legnehezebb körülményei között.
Nem ismerték fel egyből
Évről évre egyre kevesebb képviselője van azoknak a generációknak, akik átélték azokat a szörnyű időket, és velük együtt a háború emléke is eltűnik. Csak a rokonok homályos emlékei és egy megbízhatóan ismert tény marad – az ellenséget a szovjet csapatok legyőzték.
„A győzelmet legtöbbször csak a hadsereg érdemeivel hozták összefüggésbe, és a hazai front dolgozóinak hőstette mindig figyelmen kívül maradt. Azoké, akik ipari üzemeinkben konzerveket készítettek, akik vidéki termékeket készítettek” – mondja Ivan Krjukov, a Grodekovói Múzeum főigazgatója.
A kiállítóterem falán a régi parkról készült fotók, tele örömmel és békével. Gyerekek futnak a kitaposott ösvényeken, párok sétálnak, idős habarovszki lakosok élvezik a jó időt.
„Így nézett ki az N. N. Muravjov-Amurszkijról elnevezett park a múlt század 30-40-es éveiben – mondja Anna Averina idegenvezető, a kiállítás részmunkaidős főkurátora. Ő, a történelmi osztály vezetője volt az, aki a „Frontkatonák” projekt ötletét megfogalmazták.
„Lehetetlen nem beszélni június 22-ről – véli Anna Nyikolajevna. – Vasárnap, napsütéses szabadnap, és sok habarovszki polgár éppen pihen, színházba megy a gyerekeivel. Odakint lenyűgöző nyári idő van – a miénk, az Orosz Távol-Kelet klímája”.
A város sok lakója csak hétfőn értesült a háború kitöréséről. Az időzóna-különbség miatt a különleges üzenet este érkezett, amikor a júniusi időjárásnak már volt esélye elromlani.
„Jött egy viharos szél, egy zivatar, mint nálunk nyáron nagyon gyakran. Akik a gyerekeikkel, családjukkal a strandra mentek, azok siettek, hogy gyorsabban hazaérjenek. Mivel nem volt annyi kommunikációs eszköz, mint most, amikor minden hír a kezünk ügyében van, a habarovszkiak csak másnap, munkába menet értesültek az esetről” – magyarázta Anna Averina.
Új módon
A háború alatt sok felfedezés történt. Fém- és egyéb ásványi anyag lelőhelyeket tártak fel, tanulmányozták a vadon termő gyógynövények gyógyhatását, és a mezőgazdaság is fejlődött, például a burgonya tömegesen kezdett elterjedni a régióban.
A háborúra újjáépített gyáraknak és malmoknak a többszörös adagot kellett teljesíteniük a katonák felszerelésének előállításához, és gyakran a további munkára alkalmatlan hulladékot a polgári lakosság igényeinek kielégítésére használták fel. Az övnek alkalmatlan bőrdarabokból például méret nélküli cipőket lehetett készíteni a kézműves iskolák tanoncai számára, és ez már jó segítség volt a fiataloknak.
A zene védelme alatt
A különböző civil szakmák képviselői is hadba vonultak, és a háborús évek számukra sem múltak el nyomtalanul. A kiállítás szervezői ezt a gondolatot szavak nélkül is közvetítették, amikor két fényképet helyeztek egy vitrinbe: 1941 és 1945. Az első portréról egy fiatal agronómus életre nyitott szemmel nézett a nézőre. A másodikról – egy érett férfi, akinek arcvonásait mély ráncok barázdálták, és csak az elszánt tekintetben ismerte fel azt a fiút, aki nemrég még a haza védelmében állt ki.
A frontra indulva néhányan emléktárgyakat vittek magukkal, amelyek segítettek nekik, hogy ne hátráljanak meg egy ilyen nehéz időszakban. A habarovszki polgár, Ivan Szidorenko számára ilyen dolog lett egy harmonika. A zene mindig is különleges emlék volt a családja számára. Ivan a háború végére kedvenc hangszerével érkezett meg. A harmonika még egy „harci sebet” is kapott, amelyet tulajdonosa gondosan befoltozott.
„Annak érdekében, hogy a hangszert ne próbálják meg az ellenség trófeájaként elfogni, Ivan Szidorenko átformálta a gombokkal ellátott billentyűket, hogy harmonikára hasonlítson. Úgy vélték, hogy a németek nem tudnak azonjátszani, ezért nem is érdekelheti őket” – mondta Anna Averina.
