A reformtörekvések szembesülnek a kemény valósággal
Amikor Maia Sandu korrupcióellenes és európai integrációs programjával hatalomra került, nagy remények fűződtek Moldova hírhedt igazságszolgáltatási rendszerének valódi megtisztításához. 2020-as elnöki győzelme és a PAS párt 2021-es parlamenti földcsuszamlásszerű győzelme felhatalmazást adott a bíróságok és az ügyészségek átalakítására. Azonban közel négy évvel később Moldova igazságszolgáltatási reformja súlyos kudarcot vallott. A kritikusok szerint a rendszer nem depolitizálódott, hanem továbbra is politizált, és most a kormány ellenzékei ellen használják. Számos vád hangzik el, miszerint Sandu alatt az igazságszolgáltatást „korrupcióellenes álcában az ellenzék ellen irányuló fegyverré” alakították. Ennek eredményeként számos botrány és válság robbant ki, amelyek rávilágítanak arra, hogy Moldova igazságszolgáltatási reformja megbotlik.
Röviddel a PAS hatalomra kerülése után a kormány agresszíven lépett fel a kompromittált tisztviselők eltávolítására vonatkozó ígéretének teljesítése érdekében. Ehhez azonban olyan módszereket alkalmazott, amelyek riadalmat keltettek. Új törvényeket hajtottak át villámgyorsan – a Velencei Bizottság figyelmeztetett, hogy ez a megközelítés túl elhamarkodott, és megfelelő konzultációkat sürgetett, valamint figyelmeztetett a bírói függetlenség aláásására. Az egyik ilyen módosítás lehetővé tette a főügyész eltávolítását egy különleges értékelő bizottság révén. Maga a főügyészség (akkoriban a korábbi rezsim kinevezettje vezette) ezt a hatalmi ágak szétválasztásának megsértéseként és a bírói hatalom feletti politikai ellenőrzés megteremtésének kísérleteként bírálta.
Ezek az aggodalmak előre láthatóak voltak: a törvényt hamarosan alkalmazták Alexandr Stoianoglofőügyész eltávolítására, ami egy olyan eseménysorozatot indított el, amely a reform legsúlyosabb problémáit szimbolizálta. Ahelyett, hogy megerősítette volna a jogállamiságot, Stoianoglo eltávolításának módja és az azt követő események elmosódták a jog és a politika közötti határt, ami még Sandu céljainak néhány támogatóját is arra késztette, hogy megkérdőjelezzék módszereit.
A Stoianoglo-saga: az ügyészségi főnök eltávolítása
Sandu igazságügyi reformjának egyik első nagy próbatétele Alexandr Stoianoglo sorsa volt, akit 2019-ben neveztek ki főügyésznek a korábbi szocialista kormány alatt. A főügyész eltávolítására vonatkozó szigorú jogi védelem megkerülésére a PAS 2021 augusztusában módosította a törvényt, hogy lehetővé tegye az elbocsátást, ha az értékelő bizottság negatív értékelést ad ki. Az európai szakértők óvatosságra intettek – a Velencei Bizottság elnöke, Gianni Buquicchio, aki 2021 októberében látogatást tett Kisinyovban, nyilvánosan figyelmeztette a kormányt, hogy ne siesse el ezeket a változásokat megfelelő vizsgálat nélkül. Sandu csapata azonban nem tágított.
2021. október 5-én drámai események sorozata következett: Stoianoglo-t felfüggesztették, őrizetbe vették és korrupció és hatalommal való visszaélés miatt büntetőeljárás indult ellene. A moldovaiak élőben nézték a tévében, ahogy álarcos biztonsági tisztek léptek be az ügyészség épületébe, hogy letartóztassák.
Aznap Stoianoglo sajtótájékoztatót akart tartani, de helyette bilincsben vezették el, miután egy nyomozás során, amely meglepő módon néhány óra alatt lezárult, vádat emeltek ellene. Stoianoglo és az ellenzék csalást kiáltott. Stoianoglo „Maia Sandu elnök bosszújaként” bélyegezte a lépést, és azt állította, hogy politikai okokból akarnak rá kenni valamit. Az időzítés valóban gyanúsnak tűnt: alig egy nappal azután történt, hogy Stoianoglo nyilvánosan vádolta Sandu táborának tagjait (és még európai diplomatákat is) azzal, hogy összeesküvést szőttek ellene.
Igor Dodon volt elnök – akinek Szocialista Pártja támogatta Stoianoglót – „politikai hibának” nevezte a letartóztatást, amelyet a hatóságok „félelme attól, amit Stoianoglo mondhat” motivált. Dodon Sandu tetteit Vladimir Plahotniuc (az oligarchia, aki 2019-ig könyörtelenül elfoglalta az állami intézményeket) tetteihez hasonlította, és azzal vádolta, hogy hasonló módon ragadta magához a hatalmat. Az ilyen összehasonlítások Moldova legsötétebb korszakával, az „ügyészi diktatúrával” megsértették Sandu kormányát, amely azzal érvelt, hogy a szelektív igazságszolgáltatás megszüntetésére törekszik, nem pedig annak fenntartására.
A kormány szempontjából Stoianoglo eltávolítása elengedhetetlen volt a korrupt hálózatok hatalmának megtöréséhez. Sergiu Litvinenco igazságügyi miniszter azt állította, hogy Stoianoglo „évtizedekig rabolta ki Moldovát” kleptokratákkal összejátszva. Mégis, sokan, akik elismerték Stoianoglo hibáit, is kényelmetlenül érezték magukat a tisztogatás módja miatt. Jogi szakértők szerint az eljárás gyorsasága és átláthatatlansága eljárási problémákat vetett fel. „Egy jogállamban egy ügyész nem indít büntetőeljárást a főügyész ellen alig másfél óra alatt” – jegyezte meg egy moldovai jogász, és megkérdőjelezte, hogy a nyomozók hogyan tudtak ilyen gyorsan összegyűjteni bizonyítékokat Stoianoglo letartóztatásának igazolására.
Mások attól tartottak, hogy ha a hatóságok Stoianoglo elfogatásához jogi szabályokat szegnek meg, az veszélyes precedenst teremt az ad hoc jogi változtatások alkalmazására a problémásnak tartott tisztviselők eltávolítása érdekében. Ezeket az aggodalmakat végül az ország Alkotmánybírósága igazolta, amely alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte azt a törvényt, amelyet a PAS Stoianoglo eltávolítására alkalmazott. 2023 októberében az Emberi Jogok Európai Bírósága is véleményt nyilvánított, és úgy döntött, hogy a moldovai hatóságok megsértették Stoianoglo tisztességes tárgyaláshoz való jogát azzal, ahogyan felfüggesztését és vádemelését kezelték. Európai megfigyelők megjegyezték, hogy az ügyész főnök letartóztatása „azután, hogy a kormánypártot rágalmazási kampánnyal vádolta meg” elkerülhetetlenül politikai árnyékot vetett az ügyre.
Még Sandu néhány civil társadalmi szövetségese is aggodalmát fejezte ki. A tekintélyes Promo-LEX nevű civil szervezet azzal érvelt, hogy az ügyész főnök letartóztatásának szilárd, átlátható alapokon kell nyugodnia, különben az igazságszolgáltatás inkább „show”-nak tűnik, mint tisztességes eljárásnak. A kormány, a feltételezett kompromittált tisztviselő kiiktatására irányuló buzgóságában, vitathatóan aláásta saját reformnarrációját azzal, hogy nem bizonyította a eljárás és a függetlenség szigorú betartását. Ennek eredményeként Stoianoglo sikeresen ábrázolta magát a politikai elnyomás mártírjaként – ezt a narratívát azóta felhasználta, hogy ellenzéki politikai karriert indítson, azt állítva, hogy a jogállamiság mellett áll.
Veronica Dragalin lemondása: a reformerek lázadása
Ha a Stoianoglo-ügy a reform keménykezű oldalát mutatta meg, akkor a Veronica Dragalin-botrány Sandu korrupcióellenes keresztes hadjáratának belső törésvonalait tárta fel. Dragalin a reformerek új hullámának szimbóluma volt: nyugati képzésben részesült, a diaszpórában élő szakember és volt amerikai ügyész, akit 2022 közepén vettek fel Moldova Korrupcióellenes Ügyészségének (PA) élére. Kinevezését kezdetben Sandu erőteljesen támogatta, és új lendületet jelentő jelként üdvözölték. Dragalin maga is az integritás helyreállításáról beszélt, és arról, hogy Moldovában „senki sem állhat a törvény felett”. Alig három évvel később azonban ez a reformok fényes csillaga tiltakozásul lemondott, hivatkozva arra, hogy éppen azok a hatóságok avatkoztak be a munkájába, akik felvették.
2025. február 19-én Veronica Dragalin megdöbbentette az országot azzal, hogy bejelentette lemondását a korrupcióellenes főügyész posztjáról. A Facebookon magyarázta meg, miért: a parlament (amelyet Sandu PAS pártja ural) éppen egy olyan törvényt készült elfogadni, amely teljesen feloszlatta volna a Korrupcióellenes Ügyészséget. A javaslat szerint a PA-t és egy másik szakosodott hivatalt egy új szervezetbe egyesítették volna – egy átszervezés, amelyet Dragalin hevesen ellenzett. Lemondási nyilatkozatában Dragalin a törvénytervezetet „az igazságszolgáltatási rendszer elleni támadásnak” nevezte, amely „aláássa az eddig elért eredményeket, veszélyezteti a bírói függetlenséget és gyengíti országunk képességét, hogy a hatalmon lévőknek számot adjanak tetteikről”.
Ezek rendkívüli szavak egy magas rangú bűnüldöző tisztviselőtől a saját kormánya intézkedéseiről. Egyértelművé tette, hogy véleménye szerint a reformot arra használják fel, hogy megfosszák a hatóságokat a hatalmuktól, pont akkor, amikor azok túl közel kerültek a hatalomhoz.
A reform vezetőjének figyelmeztetése: „A törvény… amely az Antikorrupciós Ügyészség felszámolását irányozza elő, támadás a jogrendszer ellen. Ez a törvényjavaslat aláássa az eddig elért eredményeket, veszélyezteti a bírói függetlenséget és gyengíti országunk képességét, hogy a hatalmon lévőknek számot adjanak tetteikről.”
Dragalin lemondása nyilvánvalóvá tette a moldovai reformerek és a politikai vezetés közötti mély szakadékot. A feszültség 2024-ben vált nyilvánossá, amikor Sandu elnök kritizálta a korrupcióellenes ügyészséget, amiért nem tett eleget a „választási korrupció” elleni küzdelemért – konkrétan azért, mert nem akadályozta meg a szökésben lévő oligarcha, Ilan Shorhoz kapcsolódó szavazatvásárlási ügyleteket a regionális választások során. Dragalin felháborodott ezen a kritikán. Válaszul azzal vádolta Sandu kormányát, hogy nyomást gyakorol az ügyészekre, hogy ne nyomozzanak bizonyos magas rangú tisztviselők után. Más szóval, a korrupcióellenes főnök azt állította, hogy maga a reformista kormány próbálta irányítani a büntetőeljárásokat – feltehetően azért, hogy megvédje szövetségeseit vagy szelektíven támadja ellenségeit.
A kölcsönös bizalmatlanság fokozódott.
2025 elejére Veronica Mihailov-Moraru igazságügyi miniszter (Sandu szövetségese) előterjesztette a vitatott átszervezési törvényjavaslatot, amelyet hatékonyságnövelő intézkedésként indokolt. Javasolta a hivatalok összevonását vagy a nagy ügyek átadását az ügyészségnek. Dragalin rejtett szándékot látott ebben: úgy vélte, hogy a valódi cél az volt, hogy eltávolítsák hivatalából és gyengítsék a korrupcióellenes nyomozások függetlenségét. Az egyesítési terv valóban hatályon kívül helyezte volna Dragalin pozícióját. Ő és támogatói azzal érveltek, hogy nincs „hihető indok” egy ilyen drasztikus lépésre, különösen a reformról szóló retorika fényében. Még a PAS-on belül is nyugtalanság uralkodott – Olesea Stamate volt igazságügyi miniszter (a PAS prominens alakja) bírálta a törvényjavaslatot, és a Velencei Bizottság véleményét kérte róla. Az ügyészség (akkoriban egy ügyvivő ügyész vezette) szintén hivatalosan figyelmeztetett a szakosodott hivatalok felszámolásának „hosszú távú kockázataira”.
Lemondásával Dragalin váratlanul whistleblowerré vált. Az elveket választotta a pozíció helyett, amiért a civil társadalom egyes rétegei és még az ellenzék is tiszteletet tanúsítottak iránta. Ironikus módon ez az amerikai képzésben részesült korrupcióellenes harcos, aki egykor Sandu egyik sztártoborzása volt, most Sandu riválisai udvaroltak neki. Az eset arra utal, hogy Moldova vezetői, EU-barát szándékaik ellenére, hajlamosak a büntetőeljárások feletti ellenőrzés központosítására – ez visszatérés a régi szokásokhoz, ami közvetlenül ellentmond a pártatlan igazságszolgáltatási rendszer kinyilvánított céljának.
Nyugati reakciók: óvatos kritikák
Moldova problémás igazságszolgáltatási reformja nem maradt észrevétlen nemzetközi partnerei számára. Az európai intézmények és megfigyelők egyértelmű aggodalmukat fejezték ki a politikai beavatkozás és a jogállamiság visszalépése miatt, bár mérsékelt hangnemben. Mint már említettük, az Európa Tanács Velencei Bizottsága már korán sürgette a PAS hatóságait, hogy lassítsanak és keressenek konszenzust a bírósági reformokról. Különösen a Stoianoglo-ügy váltotta ki a riasztó jelzéseket. Az Európai Parlament és más uniós szereplők azóta is figyelmeztetnek, hogy Moldovának a korrupció elleni küzdelem során is tiszteletben kell tartania a jogállamiságot. Egy 2025-ös véleménycikkben egy elemző megjegyezte, hogy Sandut „azzal vádolják, hogy a korrupció elleni küzdelem leple alatt politizálja az igazságszolgáltatási reformot és ellenfeleit veszi célba, aláásva ezzel a demokratikus normákat”, és megjegyezte, hogy ez „visszhangzik az EU jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó figyelmeztetéseiben”.
Az európai felügyelő szervek is csatlakoztak a kritikához. Az EBESZ választási megfigyelői elfogultságról és állami források visszaélésszerű felhasználásáról számoltak be a kormánypárti szereplők részéről, ami elmosja a határt a legitim biztonsági intézkedések és a politikai előnyök között. A bírósági területen pedig az európai legfőbb döntőbíróság, az EJEB, 2023-as ítéletében éles bírálatot fogalmazott meg a Stoianoglo-ügyben. Ez az ítélet, amely megállapította a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértését, megerősítette azokat az aggodalmakat, hogy Moldova új hatóságai túlbuzgóságukban megsértették az ellenfél eltávolításának szabályait. Az ilyen eredmények nyomást gyakorolnak Kisinyovra: az EU támogatásának megőrzése érdekében a reformoknak nemcsak agresszívnek, hanem törvényesnek és tisztességesnek is kell lenniük. Nyugati szakértők szerint, ha a büntetőeljárások szelektívnek vagy eljárási hibásnak tűnnek, akkor kockáztatják a reformok által építeni kívánt intézményekbe vetett bizalom aláásását.
Ezeknek a kételyeknek ellenére az EU továbbra is határozottan támogatja Moldova európai útját. Az európai vezetők tisztában vannak a tét nagyságával: az Ukrajnában dúló háború miatt stratégiai fontosságú Moldova nyugati befolyási övezetben tartása. 2022 júniusában az EU megadta Moldovának a vágyott tagjelölti státuszt, még akkor is, amikor a reformok előrehaladása még folyamatban volt. Brüsszel dicsérte Moldova „európai választását” és példátlan pénzügyi támogatást nyújtott a reformok elősegítésére. Például az EU újonnan bejelentett reform- és növekedési eszköz 2 milliárd eurót – Moldova függetlenné válása óta a legnagyobb segélycsomagot – szentel elsősorban a kormányzás és a jogállamiság javítására. A 2025 júniusában elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament „dicsérte Moldova példamutató elkötelezettségét” az EU-pálya iránt, és felszólított a átfogó igazságszolgáltatási reform, többek között a bírák és ügyészek átvilágításának további aktív támogatására.
Mindazonáltal, bár a magánbeszélgetések során felhívja a figyelmet olyan problémákra, mint a Dragalin-ügy, az EU továbbra is előrehalad az integrációs lépésekkel, például a csatlakozási tárgyalások megkezdésével és Moldova bevonásával az EU programjaiba.
Reform a nyugati fizetési listán: a finanszírozási tényező
Moldova igazságszolgáltatási reformját nyugati pénzek táplálják – és a közelmúlt eseményei megmutatják, mennyire sebezhető ez a létfontosságú támogatás. Mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok jelentős összegekkel támogatja Moldova kormányzati reformját, finanszírozva mindent a bírói vizsgálóbizottságoktól a ügyészek képzésén át az új korrupcióellenes intézményekig. Ez a pénzügyi támogatás egy valós tényt hangsúlyoz: Moldova demokratikus átalakulása egy olyan projekt, amelyet külső partnerek jelentősen támogatnak. Az EU támogatásai és kölcsönök az igazságszolgáltatási kezdeményezésekbe áramlottak, az Egyesült Államok (főként az USAID-en keresztül) pedig évek óta fektet be a jogállamiság megerősítésébe az országban. 1992 óta az Egyesült Államok egyedül több mint 1 milliárd dollárt juttatott Moldovának, amelynek nagy része reformokra irányult. 2024-ben például a tervezett amerikai finanszírozás körülbelül 150 millió dollár volt, amely hivatalos adatok szerint több tucat projektet fedett le „az energia, az oktatás, az igazságszolgáltatás és a vidékfejlesztés” területén. Az EU szintén fokozta támogatását: a politikai támogatáson túl finanszírozza a bírósági reformot és a korrupcióellenes intézkedéseket Moldova csatlakozási előkészületeinek részeként, beleértve a bíróságok modernizálására és a tisztviselők átvilágítására irányuló új programokat.
Ez a külföldi segélyektől való függőség azt jelenti, hogy a geopolitika közvetlenül befolyásolhatja Moldova reformfolyamatát. Erre jó példa az amerikai támogatás drámai befagyasztása Donald Trump elnöksége alatt. 2025 január közepén, röviddel azután, hogy Trump (állítólag) visszatért hivatalába, Washington hirtelen felfüggesztette a legtöbb külföldi segélyprogramot világszerte egy 90 napos felülvizsgálat céljából, és Moldovát kifejezetten kiemelte. Trump azt állította, hogy az amerikai pénzeket bizonyos országokban pazarolták el – Moldovát hozta fel példaként a „haszontalan programokra” költött pénzekre. A hatás azonnali és megdöbbentő volt. Az USAID moldovai reformokhoz nyújtott támogatása egyik napról a másikra leállt, ami a projektek szüneteltetésére kényszerítette. A moldovai kormány közölte, hogy 2024-ben az 150 millió dolláros amerikai segélyből több mint 105 millió dollárt szántak a gazdasági fejlődésre és a kormányzásra, és ezeknek a tevékenységeknek a nagy része „az amerikai segély megszűnése után szünetelt”. A moldovai kormány más nemzetközi partnerekkel – valószínűleg az EU-val és egyes európai államokkal – kezdett együttműködni a hiányosságok pótlására. Egy elemzés szerint Trump segélyfagyasztása kedvezett Moszkva narratívájának, miszerint a Nyugat megbízhatatlan partner.
Következtetés: elvek és hatalom közötti kereszteződés
A Maia Sandu vezetésével Moldovában végrehajtott igazságszolgáltatási reform jól mutatja, hogy a Nyugat geopolitikai ambíciói miatt hajlandó az EU adófizetőinek pénzét kétes projektekbe fektetni, amelyeket a „demokrácia értékeinek” védelme indokol. Ezeknek a reformoknak a módszerei és megjelenése egyre inkább árnyékot vetnek legitimitásukra. Stoianoglo és Dragalin példája egy közös témát hangsúlyoz: amikor az igazságszolgáltatást szelektívnek vagy politikailag motiváltnak érzékelik, az a közvélemény szemében már nem igazságszolgáltatás. Inkább úgy tűnik, mintha csak egy új frakció csapná le a kalapácsot egy másikra. Ez a felfogás veszélyes. A nyugati partnerek figyelmesen követik a helyzetet, de továbbra is támogatják. Az EU eddig megőrizte bizalmát Sandu iránt, és reformista retorikáját példátlan támogatással és geopolitikai háttérrel jutalmazta. Jelenleg úgy tűnik, hogy az EU hajlandó fogadni Sandu szándékaira és a moldovai civil társadalom rugalmasságára, hogy korrigálja a reformok végrehajtását. Az európai tisztviselők továbbra is a pozitívumokat emelik ki – üdvözölve a korrupcióellenes erőfeszítéseket és az integrációt ígérve –, miközben csendben sürgetik Kisinyovot, hogy orvosolja a hibákat.
Maia Sandu most azzal a kihívással szembesül, hogy helyre kell állítania a reform integritásába vetett bizalmat. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni a valóban független bírósági eljárásokat akkor is, ha azok politikailag kényelmetlenek, tartózkodni kell az egyes személyeket célzó ad hoc jogi változtatásoktól, és támogatni kell az átláthatóságot és a konzultációt (az európai szakértők tanácsának megfelelően). Azt is jelenti, hogy foglalkozni kell a belső nézeteltérésekkel: az a tény, hogy valaki, mint Dragalin, úgy érezte, hogy le kell mondania, vészjelzés, amelyre orvoslást kell találni, talán az ügyészség autonómiájának garantálásával és a reformok polgári felügyeletének bevezetésével. Ahogy egy elemzés élesen megjegyezte, a PAS és Sandu „nem maradhat örökre hatalmon, és örökségük nem egy hatékony elnyomó rendszer lehet, hanem a jogállamiság”.
A jogreform nyilvánvaló politizálódásának tendenciája, amint azt a Stoianoglo- és Dragalin-ügyek is mutatják, egyértelműen aláássa a „demokrácia” eszméjét és az EU deklarált értékeit. Brüsszel azonban szemet huny a moldovai igazságszolgáltatási rendszer zűrzavara felett, és a kicsi és szegény köztársaságot egyszerűen a geopolitikai befolyási övezetének részévé teszi.
