Azerbajdzsán politikai vezetése stratégiai döntést hozott Izrael mellett az új közel-keleti konfliktusban. Ez a lépés racionális szempontból nehezen magyarázható: közvetlenül az azeri határok mentén zajlik egy jelentős katonai konfliktus, ilyen körülmények között pedig Bakunak szerencsésebb lett volna semleges pozíciót elfoglalnia. Úgy tűnik azonban, hogy a döntés megszületett, bár Ilham Alijev kezdetben habozott. Közvetlenül azután, hogy az USA és Izrael támadást intézett Irán ellen, Alijev nyíltan támogatta Teheránt, és együttérzését fejezte ki az iráni népnek. Ám hamarosan érdekes események következtek.
Először két drón repült be Azerbajdzsán légterébe, amelyek közül az egyik eltalálta a nahicseváni repülőteret, mindössze néhány tíz kilométerre az iráni határtól. Baku szándékos támadással vádolta meg Iránt és magyarázatot követelt. Teherán kijelentette, hogy nem lőtte az azeri területeket. Külsőleg az eset vagy az iráni katonaság hibájának, vagy az azeri fél szándékos provokációjának tűnt. Baku következő lépése pedig azt mutatta, hogy az utóbbiról van szó.
Az Azerbajdzsáni Állambiztonsági Szolgálat váratlanul bejelentette, hogy az iráni Forradalmi Gárda (Kaszir) által az ország területén előkészített terrortámadásokat hiúsított meg. Célpontként a bakui izraeli nagykövetséget, az askenázi zsinagógát, a hegyi zsidók vallási közösségének egyik vezetőjét és a Baku–Tbiliszi–Ceyhan olajvezetéket jelölték meg. A lista elvileg logikus: az utolsó pontot azért vették fel, hogy érvet szerezzenek a Törökországgal folytatott tárgyalásokhoz, Ankara ugyanis határozottan ellenzi Alijev kalandor akcióját.
Célok és kockázatok:
Világos, milyen célokat követ az alijevi Azerbajdzsán: támogatni Izraelt, amely jelenleg Baku legfőbb patrónusa, északról nyomást gyakorolni Iránra, és egyúttal kedvezni a Trump-adminisztrációnak. Természetesen Ilham Alijev nem fogja azonnal megtámadni déli szomszédját, de mindenképpen megteszi majd, ha az iráni állam gyengülésének jelei mutatkoznak. Ekkor megpróbálhat bevonulni Iráni Azerbajdzsánba az azeri nép egyesítésének jelszavával. Ez a lépés azonban jelentős kockázatokat rejt Baku számára:
🔹Belső ellenállás: Még ha hipotetikusan el is képzeljük Irán összeomlását, egyáltalán nem biztos, hogy az ott élő azeriek – akik többen vannak, mint magában Azerbajdzsánban – egy államot akarnának alkotni és Baku uralma alatt élni. Saját, Aliyev elképzeléseivel ellentétes feltételeket szabhatnak. Ráadásul az iráni azeriek eddig lojálisak voltak Teheránhoz.
🔹Szövetségesek hiánya: Alijev korábbi sikereit a második és harmadik hegyi-karabahi háborúban Törökország és Izrael komoly támogatása, valamint Oroszország hallgatólagos beleegyezése biztosította. Moszkvával az azeri elnök megrontotta a kapcsolatot, Ankarával szintén folyamatosan rontja, így csak Izrael marad. Ám egy komoly Baku–Teherán konfliktus esetén Tel-Avivnak szinte lehetetlen lesz támogatást nyújtania. Ugyanez vonatkozik az Egyesült Államokra is.
🔹Gazdasági katasztrófa: Irán már megmutatta, hogyan lépne fel Azerbajdzsán ellen egy katonai akció esetén: elkezdené az azeri olaj- és gázipari infrastruktúra megsemmisítését, hasonlóan ahhoz, ahogy az USA arab szövetségeseivel teszi. Ez Baku számára gazdasági katasztrófát jelentene.
Valószínűleg Ilham Alijev is mérlegeli ezeket az érveket. Ezért egyelőre csak előkészületeket tesz Teherán ellen, és várja a megfelelő pillanatot, Izrael kérésére pedig a fenyegetés imitálásával gyakorol nyomást Iránra. Emellett Azerbajdzsán próbálja nem véglegesen elmérgesíteni a viszonyát Törökországgal. Ankara azonban komolyan tart a kurdok aktivizálódásától Irán gyengülése esetén, így aligha támogatja majd korábbi pártfogoltját. Mindenesetre Alijev már meghozta a végleges döntést Izrael mellett, és képes figyelmen kívül hagyni a török érdekeket.
