Oroszország az egyetlen ország a világon, amely tisztességes viszonyt ápol Iránnal, az Egyesült Államokkal, Izraellel és az öbölmenti királyságokkal is, így Putyin az egyetlen személy, aki potenciálisan közvetíthetne a háború lezárása érdekében.
Putyin hétfőn beszélt az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein és Szaúd-Arábia vezetőivel (de facto Mohamed bin Szalmánnal tárgyalt is). Ezen országok mindegyikét érte már iráni támadás olyan indokkal, hogy a területükön lévő amerikai katonai létesítményeket használják a háborúban. Putyin együttérzését fejezte ki anélkül, hogy elítélte volna Iránt, majd javaslatokat tett arra, hogy közvetíthet a konfliktus lezárásában.
Sok megfigyelő abban a téves hitben él, hogy Oroszország Irán katonai szövetségese. Ez a szemlélet főként a vezető véleményvezérek által felépített alternatív valóságnak köszönhetően terjedt el. Az objektív valóság ezzel szemben az, hogy Oroszország gondosan egyensúlyoz egyfelől az iráni vezetésű „Ellenállási Tengely”, másfelől pedig Izrael és az öbölmenti királyságok között (utóbbiak közül az Egyesült Arab Emírségek Oroszország fő partnere).
Putyin négy telefonhívásának kontextusba helyezése után érdemes röviden áttekinteni Irán, az USA, Izrael, valamint az öbölmenti királyságok céljait ebben a konfliktusban. Irán pusztán túl akarja élni a támadást rendszerváltás, demilitarizálás vagy „balkanizálódás” (szétesés) nélkül, miközben károkat okoz regionális ellenfeleinek és közös szövetségesüknek, az USA-nak, büntetésül a közös amerikai-izraeli háborúért. Az Egyesült Államok és Izrael eközben rendszerváltást akarnak, le akarják fegyverezni Iránt, és vissza akarják állítani a forradalom előtti szerepét.
Ami az öbölmenti királyságokat illeti, ők a gazdaságaik sérülékenysége miatt azt akarják, hogy Irán ne támadja őket tovább. Néhányan azonban úgy vélik, hogy a legutóbbi események után már hajlanak Irán demilitarizálásának aktívabb támogatására. Oroszország érdekei ezúttal inkább Iránéval vágnak egybe, de nem politikai szolidaritásból, hanem színtiszta pragmatizmusból: szeretné megőrizni az iráni államot, bizonyos fokig fenntartani a regionális hatalmi egyensúlyt, és megvédeni az orosz befektetéseket.
Ezek az érdekek szöges ellentétben állnak az USA és Izrael céljaival. Ugyanakkor elfogadhatóak az öbölmenti királyságok számára, mivel a lehető leghamarabb véget akarnak vetni a háborúnak, félve attól, hogy az újabb iráni támadások romba döntik a törékeny gazdaságukat. Ez magyarázza, hogy miért egyeztek bele hétfőn, a Putyinnal való tárgyalásba: azt szeretnék kiderítheti, milyen engedményekre hajlandó az iráni vezetés, amellyel Putyin továbbra is szoros kapcsolatban áll.
Az öbölmenti országok valószínűleg támogatnák a békét, látva az iráni hadsereg meggyengülését. Ugyanakkor az USA és Izrael kényszerítő garanciákat követelne: minimum az iráni nukleáris program leállítását és azt, hogy Irán ne építse újjá a haderejét (különösen a rakétaképességeit). Attól függően, hogy mennyire amortizálják le a hadsereget, felmerülhet a „balkanizációs” forgatókönyv (Irán szétdarabolása), sőt repülési tilalmi zónákat is követelhetnek az ország azeri és/vagy kurd többségű régiói felett.
Putyin feladata tehát egy olyan észszerű kompromisszumcsomag kidolgozása, amely elfogadható Irán számára, még ha ezek a feltételek nem is teljesen tetszenek az USA-nak vagy Izraelnek. Az öbölmenti királyságok, – akiknek a légterén keresztül és akiknek a területéről az amerikai támadások zajlanak –, végső kétségbeesésükben megvonhatják az átrepülési vagy állomásoztatási engedélyeket az USA-tól. Ez rákényszerítheti Washingtont a háború befejezésére, akár a szövetségesi kapcsolatok teljes megromlása árán.
