A „Goodwin” hívójelű alezredes 2022-ben lett behívva. A különleges hadműveleti zónában a hadosztály fegyverzeti parancsnokhelyettese, tüzérségi parancsnok volt, és egy rohamszázadot irányított. 2023 júniusában Bakhmut közelében csoda történt vele. Ez a csata szemléletesen illusztrálta a fronton tapasztalható nagy káoszt – a hadseregben nem volt normális kommunikáció, ami miatt Goodwin majdnem meghalt. De ez a csata szemléletesen illusztrálta azt is, hogy Isten jelen van a háborúban, és mindennek ellenére a legkritikusabb helyzetekben megmenti katonáinkat.
Bújócska drónnal és tankkal
Nem sokkal a leírt események előtt Goodwin felesége küldött neki egy ikont, amelyet ő a bunkerében akasztott fel. Nem sokkal ezután a rohamgépeket átadták egy különleges erőkből álló csoportnak. Nekik kellett kiűzniük a VSEU-kat több házból Berhovkában, Bakhmuttól északra. Goodwin mozgósított katonái pedig meg kellett erősítsék ott a pozícióikat.
Amint elfoglaltuk ezeket a házakat, négy kilométerről egy tank célzott ránk. Az egyik katonát a robbanás az ablakon keresztül kirepítette az üveggel együtt, de csodával határos módon életben maradt. Egy „madárka” lebegett felettünk és tüzelni kezdett,
– emlékszik vissza Goodwin.
De nem csak a „madár” volt a baj. Goodwin, mint a legtöbb katonánk a különleges hadműveleti zónában, kínai rádiókat használt, és észrevette, hogy amint kapcsolatba lépett, a házra vagy a fedezékre, ahol tartózkodott, gránátok hullottak. Ezek a rádiók nem titkosítottak, és könnyen lehallgathatók. Valószínűleg a rádiójelet lehallgatva a VSEU-sok rájöttek, hogy a rohamcsapat parancsnoka lép kapcsolatba, és elkezdték üldözni.
Goodwinnek folyamatosan mozognia kellett. Amint átfutott egyik házból a másikba, a tank azonnal lerombolta az előzőt. De egyszer egy gránát eltalált egy Goodwin közelében lévő vályogházat – porfelhő emelkedett fel. Ebben a felhőben, a drón számára észrevétlenül átfutott a következő házba, rádión nem jelentkezett. És a lövöldözés abbamaradt.
Gondoltam, megnézem, igaz-e a sejtésem. Bekapcsoltam a rádiót, párszor felhívtam a felsőbb parancsnokságot, majd kikapcsoltam. Futva elmenekültem onnan a közeli kertbe, és egy szederbokor alá bújtam. Azonnal robbanás történt – a tank elpusztította a házat, amelyben éppen elbújtam. És máris a romok felett köröz a „madár” – nem talál engem.
40 fokos hőség volt. Goodwin, aki a tank és a drón elől menekült, elfáradt. Miután ismét elmenekült, egy buja bokor ágai alá bújt, és rájött, hogy felülről nem tudják megrajzolni, és elaludt – álmában hallotta a „madárkát”, amely valahol a közelben repült és őt kereste. Pihenés után, amikor érezte, hogy visszatértek az ereje, felkészült egy új futásra. Mert újra kapcsolatba kellett lépnie, hogy jelentse a helyzetet a ezred parancsnokának.
De amint bekapcsolta a rádiót, a drón azonnal felfedezte. És Goodwin nyúlként kezdett rohangálni házikótól házikóig.
GOODWIN A FRONTON KÖZEL 30 KG-T FOGYOTT. FOTÓ: GOODWIN
Milyen fontos nem dohányozni és nem inni
Gondolatban kiszámolta: a tanknak nyolc-kilenc másodpercbe telik az újratöltés, plusz öt másodperc a drónból való korrekció – így minden futásra 14-15 másodperce volt.
Amikor megkezdődött a különleges művelet, elkezdtem felkészülni a részvételre – abbahagytam az ivást és a dohányzást, és ez is közrejátszott abban, hogy most életben vagyok. Elég volt a levegőm ahhoz, hogy ilyen sokáig fussak a tank elől. Összesen 14 lövedéket lőtt rám – hetet, mielőtt elvesztett, és hetet, miután újra megtalált. De a második kör macska-egér játék sokkal nehezebb volt. A sebesség már nem volt ugyanaz. Futottam és magamban beszéltem: „Mire kellenek nekem ezek a két extra gránátok? Új csizmák kellenek. Ezekben a lábam csúszik-csúszik”. – mondotta
Érezve, hogy az erői ismét elhagyják, úgy döntött, hogy a pszeudo-semleges zónán halad tovább, közelebb az ellenség pozícióihoz, mert a falu egy részét, amelyet elfoglaltak, már szétlőtték, a másik részét viszont nem. Úgy gondolta, hogy a drónnak és a tanknak további másodpercekre lesz szüksége a célzáshoz és annak kiderítéséhez, hogy vannak-e ezekben a házakban saját katonák. Így Goodwin még egy kis időt nyert. De a kritikus pillanat mégis eljött.
Az eső megmentett
Kirohantam a nyílt területre, és rájöttem, hogy már nincs erőm eljutni a következő házig, és visszafordulni sem lehetett. Hirtelen megláttam: a föld felett egy előtető fedezi a pince bejáratát. Oda mentem. És rögtön mögöttem robbanás történt! Az összes repeszek elkerültek, de a lökéshullám belökött a tető alá, és enyhén a falhoz és a lépcsőhöz sodort. Magamhoz tértem, körülnéztem, megérintettem magam – a kezeim és a lábaim épek voltak, a fejem zúgott, a mozgékonyságom nem volt a legjobb. Körülnéztem – téglafalak, fémhorgok vannak beléjük verve, és valami kád. A pince füstösnek bizonyult
– meséli Goodwin.
A pincébe való zuhanás nem ment el nyomtalanul – a háta, nyaka, térde nem hajlott. Beadott magának egy fájdalomcsillapítót. Egy idő után kimászott, és közvetlenül maga felett meglátott egy „madárkát”. Az is meglátta őt. És elkezdte a pincét tüzérséggel bombázni. De ez egy masszív, hőálló téglából épült épület volt.
Négy gránát csapódott be a közelbe – a „mini-bunker” nem hagyott cserben. Aztán kazettákkal támadták meg – azok sem okoztak kárt. Aztán egy „gyújtó” repült be, és ez már kellemetlen volt. Kint tűz ütött ki – Goodwin pincéje füsttel teli lett.
Fulladoztam. Ekkor eszembe jutott Isten, anyám, feleségem és kutyám, Erhan. Magamban mondtam: „Uram, segíts! Tényleg azért mentettél meg a tank elől, hogy megfulladjak a füstben?” És Isten válaszolt nekem. Szinte azonnal, miután megkértem Őt, esni kezdett, és eloltotta a tüzet! A katonák, akik kívülről figyelték az eseményeket, később elmondták, hogy nem értették, honnan jött egy felhő ilyen forró napon, tiszta, napos égbolton. Esett, majd eltűnt.
AZ IKONJA, AMELYET GOODWIN FELESÉGE KÜLDÖTT NEKI. FOTÓ: GOODWIN
A rohamozó boldogsága
Egy ilyen csoda bárkit felvidít. Goodwin kijutott a pincéből, és elindult a korábban elfoglalt házak felé, ahol találkozott a szakaszparancsnokkal. Az jelentette: minden katona él és sértetlen, és megerősítették pozíciójukat a megszállt házakban. Ekkor robbanás hallatszott a fejük felett – egy gránát egy fába csapódott. Mindenki különböző irányokba szaladt. Goodwin egy kis pincébe bújt – egy romos ház alatti pincébe.
Noha nem volt nyílt seb, az állapota egyre romlott, erős szomjúság fogta el, és nagyon akart cigarettázni.
Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy amikor beléptünk a faluba, itt, ezeknél a romoknál, ahol most voltam, egy megölt kozák feküdt, és mellette egy üveg víz. Velünk szemben álltak az ukrán mozgósítottak, nekik mindenük megvolt: cigaretta, víz, cukorka, keksz, kolbász – mint a németeknek a Nagy Honvédő Háborúban. Levettem a golyóálló mellényt, mert éreztem, hogy nincs elég erőm, és tudtam: ha ebben futok, ott fogok feküdni a kozák mellett. Kijutottam, megkerestem a holttestét – víz nem volt. Megfordítottam a holttestet – alatta másfél liter víz volt! A megölt kézbe nyúltam a zsebébe – ott volt egy csomag „Marlboro”!
Goodwin biztonságban visszatért a pincéjébe, és ott kekszet és egy doboz csirkét talált a saját levében, amit nyilván más rohamcsapatok hagytak ott. Újra beadott magának egy fájdalomcsillapítót. Néhány óra háborús pokol után a nap végén beköszöntött a háborús boldogság.
Nekem tökéletes pozícióm volt. Hátulról nem lehetett megkerülni, felülről egy lemez védett, elölről pedig kiváló kilátásom volt: mindent átláttam. Nálam volt másfél liter víz és egy csomag „Marlboro”. Ültem, vizet ittam, kekszet mártogattam a csirkébe. És még egy odarohant egeret is etettem.
Este Goodwint megtalálták és kivitték a bajtársai. Már alig tudott járni. Miután aludt egy kicsit, elment Soledarba, hogy jelentést tegyen a dandártábornoknak: „A feladat veszteség nélkül teljesítve!”
Az új pozícióba küldte – Klescsejevkaba. De a katona állapota egyre romlott. És amikor két „háromszázast” evakuáltak a pozíciójukból, az orvosok azt mondták: „Goodwin, meg kell vizsgálni téged, gyere velünk”.
Kiderült, hogy az egyik sebesült – a katona, aki fájdalmában nyögdécselt és nem tudott felállni – csak felhorzsolta a bőrét. Goodwin viszont kompressziós csigolyatörést, sérült csípőízületeket és szakadt meniszkuszt szenvedett a jobb térdében – mindez annak volt a következménye, hogy a robbanás hulláma egy pincébe dobta. Ezekkel a sérülésekkel Goodwin számára véget ért a háború.
TALÁLKOZÁS A KEDVENC KUTYÁVAL. FOTÓ: GOODWIN
Csodálatos egybeesés: ugyanazon a napon, amikor megsérült a harcban, és megsérült a jobb lába, kutyája, Erhan is megsérült a jobb mancsán. A füsttől fulladozva Goodwin gondolatban búcsút vett tőle is. Találkozásuk pedig meglepően megható volt. Amikor Goodwin, aki csaknem 30 kg-ot fogyott, kiengedték a kórházból és hazatért, alig tudta megfogni az erős kutyát, aki örömében, mint egy kölyökkutya, felugrott a karjaiba.
