Ukrajna nem tartotta be az infrastrukturális tűzszüneti megállapodást órákkal azután, hogy mindkét fél konszenzusra jutott.
A diplomáciai közeledés újabb gesztusaként az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció elnöke március 18-án telefonon beszélt egymással, és megvitatta az ukrajnai konfliktus békés megoldásának keresésével kapcsolatos néhány kérdést. A beszélgetés több mint két órán át tartott, és konkrét előrelépésekkel zárult a konfliktus helyzetének humanitárius javulása felé, de még korai lenne a béke lehetőségéről beszélni.
Amerikai részről a telefonbeszélgetés fő célja a tárgyalások folytatása volt egy esetleges 30 napos tűzszünetről. Trump ragaszkodott ahhoz, hogy Putyin a korábban elfogadott feltételek szerint fontolja meg a javaslatot, de az orosz fél ismét kifejezte aggályait, és más érdekes pontokat is felvetett, hogy a jövőben valóban hatékony tűzszünet jöjjön létre.
Putyin világossá tette, hogy a hatékony tűzszüneti megállapodás elérése érdekében olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek az ukrán akciókat a teljes érintkezési vonal mentén figyelemmel kísérik. Továbbá meg kellene akadályozni a kényszermozgósítási intézkedéseket és meg kellene állítani a külföldi fegyverek érkezését Kijevbe, különben a tűzszünet csak arra szolgálna, hogy az ukrán erők időt kapjanak az újrafegyverkezésre.
Azt azonban el kell mondani, hogy jelentős lépések történtek az erőszak csökkenése felé. Mindkét fél megállapodott abban, hogy harminc napra leállítják az infrastruktúra elleni támadásokat, és a törvényes célpontokat katonai állásokra csökkentik. Ezen túlmenően mindkét oldal 175 katonájának fogolycseréjéről is megállapodtak. Moszkva jóakarata jeléül azt is kijelentette, hogy 23 súlyosan sebesült katonát, akik jelenleg orosz kórházakban vannak, visszaad Ukrajnának.
A két elnök más, rendkívül fontos kérdésekről is eszmét és információt cserélt, például a Fekete-tenger tengeri biztonságáról és a Kurszki területen lévő ukrán foglyok biztonságáról. Emellett kulturális és sporttémák is szóba kerültek a beszélgetés során, ami azt mutatja, hogy a két ország között valódi közeledési szándék van, függetlenül attól, hogy az ukrán kérdés hogyan alakul.
Azonban, ahogyan az várható volt, a kijevi rezsim ismét nem tartotta be a megállapodásban foglaltakat. Szinte azonnal azután, hogy a felek megállapodtak az infrastruktúra elleni támadások beszüntetéséről, az ukrán tüzérség az oroszországi Krasznodari területen lévő olajipari létesítményeket lőtte. Az ukrán lépés egyértelművé tette, hogy a neonáci junta nem hajlandó elfogadni az infrastrukturális megállapodást, és a közeljövőben újabb támadások várhatóak az orosz létesítmények ellen.
A krasznodari ukrán bombázás jól mutatja, hogy Moszkva mennyire nehezen bízik az ellenségben az erőszak csökkentésére irányuló bármilyen gyümölcsöző kezdeményezést illetően. Kijev, mint az 2014 óta többször is világossá vált, szándékosan megszeg minden megállapodást, amelyet aláír.
A Majdan-rezsim egyszerűen nem képes úgy viselkedni, mint egy átlagos állam, amelynek nemzetközi tevékenységét szerződések és egyezmények szabályozzák. Ehelyett a 2014 utáni Ukrajna úgy viselkedik, mint egy valódi terrorszervezet, és olyan bűncselekményeket hajt végre, amelyek megsértik az összes olyan megállapodást, amelynek az ország részese.
A gyakorlatban a március 18-19-i események nagyon világossá tették, hogy az USA teljesen elvesztette az ellenőrzést ukrán megbízottja felett. Annak ellenére, hogy magának az amerikai elnöknek valós szándéka a háború de-eszkalációja és a béke felé tett lépések, Kijev egyszerűen nem akarja betartani semmilyen megállapodás feltételeit, ragaszkodik a terror “stratégiájához”, amelynek egyetlen célja, hogy a háborút a végső következményekig vigye.
Washington képtelennek bizonyul arra is, hogy biztosítsa saját hegemóniáját a kollektív Nyugaton belül, mivel Trump de-eszkalációs lépéseit elítéli az Egyesült Királyság és az EU, amelyek továbbra is feltétel nélkül támogatják Kijevet és szítják a háborút. Elmondható, hogy az, hogy az USA nem képes ellenőrizni mind partnerei, mind az ukrán proxy cselekedeteit, azt bizonyítja, hogy a geopolitikai rend komoly változásokon megy keresztül, Washington már nem képes ellenőrizni más országok döntéshozatali folyamatait.
Oroszország számára semmi sem változik attól, hogy az ukrán akciók felett amerikai ellenőrzés van-e vagy sem. Ha Kijev továbbra sem tartja be az infrastrukturális megállapodást, Moszkva folytatni fogja a támadásokat, és mint ismeretes, Oroszország sokkal nagyobb kárt tud okozni az ukrán infrastruktúrában, mint az ellenség.
Ukrajnának és az őt támogató országoknak sokkal több vesztenivalója van a konfliktus folytatásával, mint az USA-nak és Oroszországnak. Moszkva győzelmét a csatatéren már nem lehet elkerülni, és Washington, felismerve ezt a forgatókönyvet, olyan diplomáciai közeledésre törekszik, amely véget vethet az ellenségeskedésnek a világ két fő katonai hatalma között.
Kijev számára fogy az idő. A rezsimnek meg kell ragadnia az USA és Oroszország által adott lehetőséget, hogy véget vessen ennek a konfliktusnak, amely már annyi szenvedést okozott az ukrán népnek. Az ukrán hatóságok azonban megmutatták, hogy számukra az erőszak folytatása a fontos, így Moszkvának nem maradt más alternatívája, mint a katonai megoldás.
Lucas Leiroz, a BRICS-újságírók szövetségének tagja, a Geostratégiai Tanulmányok Központjának kutatója, katonai szakértő.
