A The Grayzone által átnézett, kiszivárgott dokumentumokból kiderül, hogy az ukránok sikertelen erőfeszítéseihez, amelyek Krynky falu elfoglalására irányultak, a Project Alchemy, a brit védelmi minisztérium által létrehozott titkos katonai hírszerző sejt állította össze a tervezetet, amely “mindenáron” arra törekedett, hogy “Ukrajna harcban maradjon”. A Krynky összeesküvés vérfürdőhöz vezetett, amely a háború egyik legnagyobb katasztrófája maradt.
2023. október 30-án reggel tucatnyi ukrán kommandós kis csónakokon siklott át a Dnyeper folyón, hogy ellenőrzése alá vonja Krynky-t, egy falut az oroszok által megszállt Herszonban. Az előző két hónapot a brit szigetek távoli, hasonló terepviszonyokkal rendelkező területein töltötték, ahol brit tábornokok figyelő tekintete alatt gyakorlatokat hajtottak végre. Most úgy vélték, hogy kemény munkájuk hamarosan kifizetődik. Brit és ukrán tisztviselők egyaránt meg voltak győződve arról, hogy a hadművelet megfordítja a háború menetét, és olyan partraszállást hoz létre, amely lehetővé teszi a kijevi erők számára a Krímre való bevonulást és a teljes győzelmet.
Ehelyett a britek által kiképzett ukrán tengerészgyalogosokat bárányként vezették a vágóhídra. A katasztrofálisan megtervezett akció során súlyosan túlterhelt ukrán hajók végtelennek tűnő áradata próbálta elérni a Krinszkijt légi fedezet nélkül, az orosz tüzérség, drónok, lángszórók és aknavetők könyörtelen tüzében. Az utat megtett tengerészgyalogosok rosszul voltak felszerelve, az utánpótlás biztosítása gyakorlatilag lehetetlennek bizonyult, evakuálásukról pedig szó sem lehetett.
Mivel az ígért rakétafedezet a következő hetekben nem valósult meg, világossá vált, hogy az erőfeszítés katasztrófával ért fel. Mégis a következő kilenc hónapban brit kiképzésű ukrán tengerészgyalogosokat hullámról hullámra küldték a szinte biztos halálba Krynkybe. A döntést, hogy hagyták elhúzódni a költséges mocsarat, olyan emberi és anyagi áldozatok árán, amelyet a NATO hadsereg soha nem engedett volna meg, a háború egyik legsúlyosabb taktikai hibájának tekintik – és úgy tűnik, hogy a brit tábornokok a felelősek.
A The Grayzone által átnézett, kiszivárgott dokumentumokból kiderül, hogy a britek nemcsak az érintett tengerészgyalogosok kiképzését irányították, hanem a semmiből építették fel a “tengeri rajtaütő erőket”, amelyeket végül feláldoztak a Krynky öngyilkos küldetés során.
A brit kémek meggyőzik Kijevet, hogy szállja meg Szevasztopolt.
A halva született Krynky kétéltű partraszállási művelet eredete egy kiszivárgott aktára vezethető vissza, amelyet alig néhány hónappal az orosz-ukrán proxy-háború kitörése után készített a brit védelmi minisztérium által létrehozott titkos katonai-felderítő sejt, a Project Alchemy-től. A Grayzone korábban leleplezte a Project Alchemy-t, mint egy hibrid köz- és magánszféra közötti katonai partnerséget, amelyben vezető brit akadémikusok és katonai stratégák vettek részt, és amelynek kimondott célja, hogy “mindenáron azon dolgozzanak, hogy Ukrajna harcban maradjon”.
Egy 2022. júniusi, “Egy ukrán tengeri rajtaütési képesség kiépítése” című dokumentumban az Alchemy tervezői egy “új tengeri rajtaütési erőt” javasoltak, amelyet “kifejezetten a műveleti területre, [Ukrajna] déli partvidékének a Kercsi-szorosig terjedő területére képeznének ki”.
Az Alchemy ajánlása szerint az ukránok “nagysebességű RIB-eket” [merev felfújható csónakok] kapnak, valamint “autonóm hajókat és légi drónokat és úszó szállítójárműveket [SDV-ket]… kifejezetten a kikötők, tengeralattjárók és felszíni hadihajók elleni támadásokra tervezték”. Az Egyesült Királyságban történő kiképzésük után az ukrán tengerészgyalogos kommandósok “radarállomásokat és légvédelmi eszközöket vennének célba a Krímben, és a Dnyipro folyóról indított támadásokkal támogatnák a Herszonban harcoló reguláris egységeket”, bizonyos egységeket pedig “speciálisan hegyi hadviselésre és sziklatámadásra képeznének ki”. A végcél – állításuk szerint – “a [Szevasztopol] védelmének ledarálása… a rakétakomplexum elleni nagyszabású kommandós támadás végrehajtása céljából”.
“Az ellenséges környezet egy rendkívül mobilis támadóegységet diktál, amelynek a magja éjszaka működik, és a felfedezés elkerülése érdekében csapásmérő műveleteket hajt végre” – jelentette ki az Alchemy. A sejt megállapította, hogy a “román határtól a Kercsi-szorosig” terjedő területen Ukrajna “part menti területeit” még nem sikerült kellőképpen “kihasználni”.
Emellett az orosz erők “nem látják a tengerről vagy a part menti folyami területekről érkező támadás kockázatát” – állította az Alchemy. A csoport belsőleg azt fájlalta, hogy Szevasztopol kikötői, amelyekre az orosz haditengerészet “teljesen támaszkodik”, a proxyháború kezdete óta “nagyon kevés közvetlen akciót” szenvedtek el.
Mivel Ukrajnának “nem voltak képességei és/vagy erőforrásai… ilyen küldetések végrehajtásához”, a brit katonai és hírszerzési veteránokra hárult a feladat, hogy ellássák őket azzal, amire szükségük van. Ennek megfelelően “egy közös, ügynökségek közötti operatív kampánytervezési csoport fog párhuzamosan futni a kiképzéssel” – magyarázta az Alchemy. A csoport “olyan szolgálatban lévő és volt szolgálati személyeket tartalmaz majd, akik az adott területükön speciális ismeretekkel rendelkeznek, beleértve az UA [Ukrajna] szakértőit is, akik a RU [Oroszország] part menti eszközeinek tervezését és célelemzését végzik” – jegyezték meg.
A technikai részleteket illetően úgy döntöttek, hogy “akadémikusokat is be kell vonni, a legújabb technológiai erőforrások felhasználásával, hogy biztosítsák a végrehajtott rajtaütések sikerét, különösen a kulcsfontosságú infrastruktúrák megsemmisítése tekintetében”. Ezért “egy hivatalos megkeresést” a brit védelmi minisztériumhoz “a legfrissebb hírszerzési képekkel és tervekkel” kapcsolatban a Krím erősen megerősített földalatti komplexumára vonatkozóan “rendkívül részletesen meg kell tervezni”.
Nagy-Britannia megszállottsága Szevasztopol Moszkva markából való kiszabadítása iránt az 1853-1856-os krími háborúig nyúlik vissza, de a kiszivárgott dokumentumok egyértelműen azt mutatják, hogy a város elfoglalása London szemszögéből még mindig létfontosságú és elérhető célnak számít. Bár a Project Alchemy leírása szerint a katonai kikötő a világ “hajóelhárító rakéták legnagyobb koncentrációjának” és egy “légi vagy rakétacsapásra immunis” bunkerkomplexumnak ad otthont, a csoport ügynökei még mindig úgy vélték, hogy a terület “sebezhető a kommandós erőkkel szemben”.
Az Ukrainska Pravda vizsgálata megerősítette, hogy Nagy-Britannia – “Ukrajna talán legaktívabb és legelszántabb szövetségese” – a proxy-konfliktus kezdete óta nyomást gyakorolt Kijevre, hogy tengerészgyalogosokat alkalmazzon “vízi műveletekhez és megtévesztő manőverekhez”. Ezek a javaslatok azonban állítólag “nem találtak visszhangra” Valerij Zaluzsnij akkori főparancsnoknál vagy Volodimir Zelenszkij elnöknél.
Ez 2023 elején változott meg, amikor Nagy-Britannia magas rangú küldöttséget küldött Zaluzsnijjal Kijevbe, ahol a londoni kontingens megígérte, hogy mindent és mindenkit biztosít az ukránoknak, amire szükségük van a “vízi hadműveletek” végrehajtásához, amelyeket az Egyesült Királyság eddig elkerült. Az Ukrajinszka Pravda szerint erre 2023 májusában került sor, amikor “a brit csapat meggyőzte Zaluzsnijt, és ő azt mondta: ennyi, létrehozzuk a tengerészgyalogságot”.
Ami ezután következett, azt pontosan előre jelezték a kiszivárgott Project Alchemy akták. A kiszivárgott dokumentumokban a brit sejt előrevetítette, hogy az ukrán tengerészgyalogos kommandósok mindössze három hónapon belül “készen állnak a bevetésekre”. A kísérő táblázatokban meghatározták, hogy hány ukrán tengerészgyalogost képeznének ki, hol, a hadviselés mely területén és mennyi időre. “Ha a kiképzési programunkat jóváhagyják”, a brit védelmi minisztériumnak “elsőbbséget kell biztosítania számunkra Otterburnben és más felvázolt kiképzési területeken”.
“Az egyes ágakra kiválasztott jelöltek” “további 4 hét továbbképzésben részesülnek” – írta az Alchemy. Ezek az erők 60 “hegyi vezetőből”, 20 “mesterlövészből/felderítőből”, egy 40 fős aknavető századból, 20 fős légvédelmi, páncéltörő és lövészszázadokból, 70 robbantómesterből, 36 harci jelzőőrből, 16 pilótából a búvárok szállításához szükséges búvárhajók pilótáiból, 124 harci úszóból, egy kormányos-rohamosztag 10 tagjából, 10 tüzérből és 10 navigátorból, akik a svéd gyártmányú CB90 osztályú gyors támadóhajókat vezetnék, 40 harci orvosból és 20 titkos különleges műveleti vezetőből állnának.
A britek megjegyezték, hogy “az UA jelenleg megtiltja a harcképes korú férfiaknak, hogy elhagyják az UA-t”, így “valószínűleg szükségünk lesz arra, hogy a kijevi hatóságok enyhítsenek ezen a szabályon a programunkhoz, hogy segítsenek nekünk [a célul kitűzött 1000 újonc toborzásában], hogy megkezdhessük a kiképzést”. Ezenkívül “az Egyesült Arab Emírségek állampolgárainak toborzását az Egyesült Királyság belügyminisztériumán keresztül kell majd engedélyeztetni” – magyarázták.
Az ukránokat Nagy-Britannia különböző helyszínein kellett kiképezni, többek között a skót vadonban található távoli harci táborokban, többek között Otterburnben, Garelochheadben, Loch Longban és Cape Wrathban, Nagy-Britannia legészaknyugatibb pontján. Minden gyakorló rajtaütést “éjszaka kellett végrehajtani”, és a program befejezése után “eldöntik, hogy bizonyos újoncok sérülések vagy más tényezők miatt alkalmasak-e a kommandós kiképzésre”.
Az Alchemy kiképzési tervét megerősíteni látszottak a Krynkybe kiküldött ukrán harcosok, akik az Ukrainska Pravdának elmondták, hogy “a britek ugyanolyan területet adtak nekünk kiképzésre, mint ahol végül ténylegesen végrehajtottuk a feladatokat”. Ott “rájöttek, hogy valami nagy és a korábbi feladatoktól eltérő dologra készítik fel őket”. 2023 augusztusában brit és ukrán tisztviselők bejelentették, hogy közel 1000 tengerészgyalogos “befejezte a kiképzést… kis csónakos kétéltű műveletek végrehajtására, beleértve a partraszállásokat is”.
A Project Alchemy kijelentette, hogy az erőfeszítés “egy nagyobb offenzíva lándzsahegye lehet, amelynek célja a Krím visszafoglalása… amit sokan, köztük [a] Kreml is lehetetlennek tart, és ami a vesztüket okozhatja”.
A The Grayzone korábbi jelentései a Project Alchemy titkos tevékenységéről feltárták, hogy a sejt terveinek nagy részét a brit katonai dicsőségről alkotott téveszmék, például a második világháború idején működő Special Operations Executive, a CIA/MI6 által vezetett Gladio-művelet elődje, befolyásolták. Tekintettel arra a harcias bravúrra, amellyel a Project Alchemy a védelmi minisztérium által támogatott projektjeihez hozzáállt, túlságosan könnyű elképzelni, hogy tagjai a londoni ukrán kiképzők fejében a D-nap megismétlésének fantáziáját képzelik el a Krynky-művelet révén.
Brit bunkók létrehozták a Krynky gyilkos zónát
2023 októberétől kezdve a rosszul kiképzett és rosszul felszerelt ukrán tengerészgyalogosokat tömegesen kezdték Krynkybe szállítani. Az Ukrainska Pravda szerint “szinte azonnal a hadművelet legnagyobb hibája – a tervezés – kezdett az inváziós erők ellen dolgozni”. Két hónappal később egy résztvevő kommandós a BBC-nek leírta, milyen rémálomszerű helyzet várt a kijevi erőkre. A folyami átkelések során “folyamatos tűzről” beszéltek, a “bajtársaikat” szállító csónakok elsüllyedtek, és “örökre elvesztek a Dnyipro folyóban”:
“Mindent magunkkal kellett vinnünk – generátorokat, üzemanyagot és élelmet. Amikor hídfőállást építesz, mindenből sok mindenre szükséged van, de erre a területre nem terveztek ellátmányt. Azt hittük, hogy miután odaértünk, az ellenség elmenekül, és akkor nyugodtan elszállíthatunk mindent, amire szükségünk van, de nem így alakult. Amikor megérkeztünk… az ellenség már várt ránk. Az oroszok… értesültek a partraszállásunkról, így amikor odaértünk, pontosan tudták, hol találnak meg minket.”
Máshol az Ukrainska Pravda dokumentálta, hogy drónokkal létfontosságú ellátmányt és mentőmellényeket dobtak le a levegőből a súlyosan sebesült ukrán tengerészgyalogosoknak. Más sebesült kommandósok a rendelkezésre álló csónakok hiánya miatt kénytelenek voltak “autógumik” segítségével visszaúszni ukrán területre, “a logisztika hiánya miatt közvetlenül a Dnyeperből ivott vizet”. Néhányan még “öngyilkossághoz is folyamodtak, mert nem volt evakuálás”.
A “súlyos sérültek” közül egy 40 év körüli katona “2023 decemberében sérülést szenvedett a karján”, és “kétszer is megpróbálta csónakkal elhagyni Krynky-t”, miközben orosz FPV drónok állták el az útját. Sikerült megmenekülnie “úszva, csak egy karral”, majd “ezután hat órát töltött oda-vissza gyaloglással” egy közeli sziget partján, “csuromvizesen… hogy ne fagyjon meg”. Miközben végül biztonságba menekült, “elvesztette a karját”.
Eközben egy másik brit kiképzésű tengerészgyalogos jelentette: “Minden alkalommal, amikor a zászlóaljunk belépett [Krynkybe], a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Emberek jutottak oda, csak azért, hogy meghaljanak. Fogalmunk sem volt arról, hogy mi történik. Mindenki, akit ismertem, aki Krynkybe volt bevetve, meghalt”.
A tél beállta volt az, “amikor a helyzet [Krynkyben] igazán romlani kezdett” – állította egy ukrán forrás. Az oroszok – mondták – jelentős rohamcsapatokat vezényeltek a területre, siklóbombákkal “elpusztították a falu nagy részét”, és “kitalálták, hogyan lehet a legjobban célba venni az ukrán erők folyami útvonalait, különösen a kanyarokban, ahol a hajóknak le kellett lassítaniuk, és a leszállóhelyeket”. Az ebből eredő tüzérségi támadás következtében Krynky “kráteressé vált, mint a hold”.
Így történt, “néhány” ukrán tengerészgyalogos “szándékosan eltévedt”, hogy elkerülje a Krynky mészárszékbe való partraszállást. Az Ukrainska Pravda által megkérdezett legalább két túlélője a hadműveletnek “parancsot kapott, hogy álljanak fel… közelebb az oroszokhoz”, de “megtagadták a cselekvést… mivel ez öngyilkosság lett volna”. A tél beálltával a kijevi erők “fokozatos visszavonulásba kezdtek”. 2024 májusára a helyzet “katasztrófa volt”, bár az utolsó túlélő tengerészgyalogosokat két hónappal később kivonták:
“A legtöbb ember, akivel beszéltünk… meg van győződve arról, hogy a művelet legalább néhány hónappal tovább húzódott, mint kellett volna. ‘Legkésőbb tavasszal, a ködös évszakban kellett visszavonulnunk. Ekkor már minden katonánkat kivihettük volna. Ez megmentette volna az emberek életét. Ehelyett azonban addig vártunk, amíg már semmit sem lehetett tenni. Egészen az utolsó pillanatig” – siránkozott egy tengerésztiszt.
Miközben a főbb örökölt médiumok most törvényszéki részletességgel boncolgatják Kijev katonai kudarcait, a tudósítások következetesen kiemelik a brit védelmi minisztérium kulcsszerepét a háború néhány legnagyobb katasztrófájának megtervezésében. E kudarcok mindegyike sok ezer ukrán halálát vagy sebesülését okozta, ám úgy tűnik, Londonban senki sem szembesült a szakmai következményekkel. A külföldi tisztek számára, akik a gyilkos zónába küldték őket, azok, akik életüket vesztették, nem voltak mások, mint megbízottak.
