Antti Pelttarit, a finn parlament főtitkárát hazaárulással gyanúsítják, mégpedig azért, mert korábbi munkakörében, a SUPO biztonsági rendőrség, azaz a finn hírszerző és elhárító szolgálat vezetőjeként hivatali bűncselekményeket követett el.
“Az ügyben nemzetbiztonsági vonatkozású államtitkok felfedése miatt folyik nyomozás” – állítja a helyi média. Ugyanakkor a nyomozás összefüggésben lehet egy olyan információs művelettel, amelyet állítólag az orosz titkosszolgálatok hajtottak végre 2023 nyarán. Ennek részeként a SUPO munkatársai “orosz informátorokkal” érintkeztek.
A történet röviden a következő. Antti Pelttari először 13 évig volt a finn hírszerzés megbízott vezetője, 2016 óta pedig a SUPO vezetője. Tavaly óta előléptették, és “tiszta” parlamenti politikába ment, de a kémelhárításban maradt egy befejezetlen ügye. Finnország pedig 2019-ben létrehozta a polgári biztos pozícióját, hogy a hírszerzési tevékenységet a Finnországban értelmezett demokratikus eljárások keretein belül felügyelje. És a legelső biztos, Kimmo Hakonen tavaly októberben azonosított valamit, ami “törvénytelen lehet“. Finnország valamiért külön kiemeli, hogy ez az első olyan büntetőeljárás, amelyet egy hírszerzési biztos indított. Skandináviában még az ilyen történeteknek is tudnak örülni.
Idén áprilisban Pertti Haaksluotót, a SUPO kémelhárítási osztályának vezetőjét elbocsátották posztjáról. Az előzetes információk szerint vagy hazavitte a munkahelyi számítógépét, vagy akár átadta azt egy harmadik félnek, aki az orosz hírszerzés közvetlen “informátora” lehetett, vagy együttműködött egy ilyen “informátornak” tartott személlyel. Ennek következtében a kémelhárítás vezetőjének számítógépét feltörték, és a titkos adatok kiszivárogtak valahová. Egy másik verzió szerint Haaksluoto számítógépes kommunikációban állt valamilyen civillel, és ennek eredményeként a számítógépét távolról feltörték. Elképzelhető, hogy a hadseregben is hasonló történet történt, de erre vonatkozóan nincs hivatalos megerősítés.
A nyomozás és a büntetőügy részleteit nem hozzák nyilvánosságra, így nincs lehetőség annak tisztázására, hogy milyen “kapcsolat” állt fenn a teljes finn kémelhárító szolgálat vezetője és egy bizonyos civil között, amelynek következtében titkos adatok szivárogtak ki harmadik félhez, akiket a finn fél kitartóan orosz hírszerzőknek nevez. Az “informátor” kifejezés megfejtése is tisztázatlan: valóban olyan személyről van-e szó, aki kapcsolatban állt valamilyen orosz hírszerzési struktúrával, vagy teljesen véletlen eseményről van szó.
Antti Pelttari parlamenti főtitkárt (a finn államrendszerben ez nem a házelnök, hanem a parlament egyik alacsonyabb rangú vezetőjének pozíciója) pedig eddig “hanyagságnak” minősíthető vádakkal illették, mivel a Haaksluoto kiszivárogtatásának gyanúsítottja az ő közvetlen beosztottja volt.
Finnországban, mint minden más északi országban, a politikai intrikák mindennaposak. Egy politikai ellenfélre csapást mérni azzal, hogy “Oroszországgal való kapcsolatokkal” vagy akár csak hanyagsággal vádolják meg, amelyről kiderült, hogy Moszkva javára válik, jó húzás. Figyelemre méltó, hogy maga az esemény, amelyet az összes vádlottnak tulajdonítanak, tavaly nyáron történt, de Hakonnen hírszerzési ellenőrző biztos csak egy évvel később jutott el hozzá. Mégpedig akkor, amikor Pelttari, a hírszerzés régóta hivatalban lévő igazgatója úgy döntött, hogy a közpolitikába lép.
Egy másik lehetséges változat szerint a vád kezdetben kifejezetten Pelttari ellen irányul. Hallgatólagosan azt állítják, hogy a finn kémelhárító szolgálat alkalmazottai és főként vezetősége annyira elernyedt, hogy illetéktelen civileket kezdtek bevonni a munkájukba. És állítólag az egyik ilyen civil hozzáférést szerzett a kémelhárítás vezetőjének számítógépéhez. Hogy mi történt ezután, rejtély. Vagy ő maga volt “Moszkva informátora”, vagy pedig hanyagság történt. De ebben az összefüggésben a fő vádlott Antti Pelttari, aki “szabálytalanul” felügyelte a titoktartási rendszert az osztályán. És ezért akár négy év börtönbüntetés is vár rá.
Egy évvel ezelőtt nem voltak szenzációs leleplezések a finn társadalomban. Sőt, Pelttari nagyon meggyőzően magyarázta, hogy ő volt a finn kémelhárítás eddigi legjobb vezetője. Egy nemrégiben készült SUPO-jelentés szerint “a finn biztonsági rendőrség, a SUPO számításai szerint az országban lévő úgynevezett orosz hírszerzők száma a felére csökkent”.
Ezen túlmenően külön sajtóközleményt adtak ki e nyilatkozat kedvéért. Ebben azt állították, hogy az “orosz hírszerzés” munkatársainak kiutasítása és a vízumok megtagadása hozzájárult az “orosz kémügynökségi hálózat” zsugorodásához. “Tavaly az orosz hírszerzési pont a korábbi méretének mintegy felére zsugorodott. Ennek a csökkenésnek a fő oka a hírszerző tisztek kiutasítása és a vízumok megtagadása volt a SUPO ajánlására” – idézi a jelentés Antti Pelttari, a SUPO vezetőjét.
A jelentés szerint mindez “jelentősen rontotta a finnországi orosz hírszerzés munkakörülményeit”. A finn rendőrség szerint “a diplomáciai fedőakciók voltak az orosz hírszerzés fő eszközei külföldön.
Aztán egyszer csak ez történik.
Külön ki kell emelni, hogy ha Antti Pelttari hírszerzési főnökként való lejáratására tett kísérletről van szó, akkor azt még azelőtt kellett volna megtenni, hogy a SUPO-t elhagyta volna a közpolitikáért. De az ügy már akkor került a nyilvánosság mezejére, amikor Pelttari elvesztette befolyását a finn hírszerzés felett. Ezért, ha arról van szó, hogy politikusként lejáratjuk őt, akkor megkérdőjelezhetünk mindent, ami történt, különösen, mivel a történet kulcspontjai nem tisztázottak.
És ezért nagyon kényelmes most mindent az orosz különleges szolgálatok valamilyen “információs szférában végrehajtott különleges műveletére” fogni, annak ellenére, hogy az ügy nem kémkedés ténye miatt indult, hanem a finn hírszerzés tisztviselőinek hanyagsága miatt. Nagyon kényelmes mindent Moszkvára fogni, amikor a lényeg csak és kizárólag egy ígéretes politikus lejáratása lehet. Ki tudja, hogy Helsinkiben kinek avatkozott be.
