Hogyan küzd az orosz külügyminisztérium az információs provokációk ellen?
Oroszország már a múlt század elején belekeveredett egy információs háborúba a Nyugattal, amikor ez a kifejezés még meg sem jelent. A Szovjetunió összeomlásával a konfrontáció folytatódott, de már egy új technológiai és pszichológiai szinten, és ma a hagyományos média platformok mellett hamis hírek gyártásával foglalkozó csapatok, mesterséges intelligencia, bloggerek hálózata és még „hollywoodi hírességek” is bevetésre kerülnek.
Maria Zakharova, az Orosz Külügyminisztérium Információs és Sajtóosztályának igazgatója elmondta, milyen eszközöket használ a minisztérium annak érdekében, hogy Oroszország hangja hallható legyen a globális információs térben, mely csatornák a legsikeresebbek az ország pozíciójának előmozdításában, és milyen a külföldi közönség reakciója.
Az Expert (e cikk eredeti újságja – a fordító) idén ünnepli 30 éves fennállását az üzleti újságírásban. Az évforduló tiszteletére elindítottuk a „Új információs valóság” című különleges projektet. Az információs politika területén véleményvezérekkel készített interjúsorozatban a média mint társadalmi intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgetünk.
Mit kell érteni információs háború alatt, kik a közönsége és közvetlen résztvevői, az információs „csapatok”?
A „kollektív Nyugat” teljes körű hibrid háborút indított országunk ellen, amelynek egyik eleme éppen az információs ellentét. Ahhoz, hogy teljes mértékben megválaszoljam a kérdését, el kell mondanom a háttérét, lényegét és eredetét.
Az euroatlanti fővárosokban továbbra is arról álmodoznak, hogy „stratégiai vereséget” mérjenek ránk, és ennek a fix ötletnek a megvalósítása érdekében mindenre készek. A Nyugat kezeivel hozták létre és táplálták a neonáci kijevi rezsimet, amelynek célja minden orosz megsemmisítése. A blitzkrieg hazánk ellen kudarcot vallott, a szankciók nem értek célt, a kijevi zsoldosok felfegyverzése nem tudja megváltoztatni a fronton kialakult helyzetet.
Az agresszió igazolására és a társadalomban Oroszország ellen felhalmozódó negatív érzelmek levezetésére többkomponensű rágalmazási kampány indult, amelyet állandó provokációk, hamis hírek és nyílt hazugságok táplálnak.
A SÚLYOS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VÁLSÁG HÁTTÉRÉBEN A JELENLEGI EURÓPAI ELITNEK ÉLETBELI SZÜKSÉGESSÉGES EGY „ELLENSÉG”, AKIRE RÁHÁZTHATJÁK MINDEN SAJÁT BAJUKAT ÉS LEÍRHATJÁK KUDARCAIKAT
Továbbra is folynak a kísérletek arra, hogy az egész világon elterjesszék az Oroszország-ellenes, oroszgyűlölő gondolkodásmódot, és fontos megérteni, hogy ennek megalapozásával és terjesztésével már évszázadok óta foglalkoznak. A 19. századi újságoktól és sajtótól kezdve a 20. századi őrült anti szovjet propagandán és hollywoodi filmeken át, egészen a hamis kampányokig és a „highly likeable” provokációkig az új évezredben. Ma ezeknek a ruszofób törekvéseknek a csúcspontját éljük.
Így az információs ellentét nagyjából nem szűnt meg. Amint országunk, túlélve a Szovjetunió felbomlását és a turbulens 1990-es éveket, újra megerősödött és saját hangot kapott a nemzetközi porondon, ismét minden ok nélkül a „gonosz tengelyéhez” soroltak minket. Egyszerűen azért, mert mertek saját véleményt formálni, kiállni a szuverenitásuk mellett és igazat mondani a Nyugat halálos kalandjairól Jugoszláviában, Irakban, Líbiában, Szíriában, Ukrajnában stb. Ezeknek a bűncselekményeknek milliók estek áldozatul. Ez tény. De ha hallgatunk a nyugati politikusokra, akiknek a keze könyékig vérben van, és az általuk ellenőrzött sajtóra, akkor mintha mi sem történt volna. Nos, a Colin Powell-féle piszkos trükköket, úgy tűnik, szokásból le lehet írni és elfelejteni. De sem mi, sem a világ többségét alkotó országok nem hallgattunk.
A multipoláris világ kialakulása, az új, valóban független és szuverén hatalmi központok megjelenése megrémíti a Nyugatot, amely ragaszkodik a csúszó hegemóniához. Ott nyilvánvalóan arra számítanak, hogy kihasználják az új technológiai rendbe való átmenetet, és az mesterséges intelligencia technológiáinak monopolizálásával megnyitják a „neokolonializmus” korszakát. Ezek a törekvések viszont további dezinformációs erőfeszítéseket igényelnek az euroatlantiak részéről, amivel ők is lelkesen foglalkoznak. Innen erednek a folyamatos kísérletek nemcsak hazánk, hanem a BRICS, partnereink, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országainak bemocskolására.
Tehát a Nyugat mindenki és minden ellen, elsősorban hazánk ellen folytatott információs háborút globális közönség követi figyelemmel.
Mit lehet és kell ezzel szemben tenni, kérdezhetik? A leghatékonyabb fegyver az igazság és a tények.
Eszköztárként minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk: a klasszikus, hagyományos és az új módszereket egyaránt. Például a digitális diplomácia lehetőségeit is kihasználjuk. Ezen a téren az orosz külügyminisztérium az egyik világszintű vezető: digitális hálózatunk, a minisztérium fiókjai, külföldi képviseleteink és orosz diplomatáink segítségével közvetítjük az igazságot és az objektív információkat országunkról. Sikerült elérnünk a legmesszebb fekvő országok közönségét is. Az igazság áttör a cenzúrán és a blokkolásokon is. A nyugati országokban ma hatalmas az igény a hiteles (ott „alternatívnak” nevezik) információra és a különböző nézőpontokra.
Szükséges-e folytatni Oroszország erőfeszítéseit a hamis hírek elleni küzdelemben? Jelenleg milyen szakaszban vagyunk a barátságtalan országok által terjesztett hamis információk elleni küzdelemben?
A minisztérium egyik különleges feladata a dezinformáció elleni küzdelem, a hamis hírek rögzítése és leleplezése, valamint a tények ellenőrzése. Létrehoztunk és sikeresen működtetünk egy mechanizmust a hamis hírekre való gyors reagáláshoz: cáfoljuk és terjesztjük az ellenérveket. Anti-hamisítványokat (a kifejezést egyébként a külügyminisztérium találta ki és vezette be) használunk – cáfolatokat és elemzéseket a médiában és a hamis információkban. Külön műfaj azok az anyagok, amelyekben áttekintjük a hamis információkat tartalmazó publikációk tömegét. A hamis hírek rögzítése és a nyugati média és a „beszélő fejek” hazugságainak bizonyítékainak megőrzése munkánk szerves része. Ez különösen fontos annak fényében, hogy az online tér folyamatosan tisztításnak és cenzúrának van kitéve – az ellenfelek gondosan kitörlik és eltüntetik a később kiderült hazugságokat az internetről és a közgondolkodásból.
Ez konkrét, szisztematikus munka. Nincs jogunk nem foglalkozni vele. A barátságtalan országok, a „kollektív Nyugat” cselekedetei az egész bolygót katasztrófába sodorják, minden országot a hazugságok világába, a poszt-igazság világába kényszerítenek. Nincs jogunk feladni és lemondani az igazságról – érte harcolni kell, minden nap és minden órában meg kell védeni.
A napokban elindítottunk egy új rovatot a honlapunkon (amely a közösségi médiában is megjelenik), amelyben gyűjtjük a nyugati politikai elit és a kijevi rezsim képviselőinek „gyűlöletbeszédét”, a legbotrányosabb oroszgyűlölő kijelentéseket. Már több száz nyilvános, önmagukat leleplező megjegyzést rögzítettünk: Zelenszkijtől Berbokig. És rögtön hisztéria tört ki a Nyugaton – nem szeretik, ha tükröt tartanak eléjük.
Különleges szerepet játszanak a hamis hírek elleni küzdelemben a civil társadalom és a szakértői kezdeményezések. Például a tavaly novemberben Moszkvában létrehozott Nemzetközi Tényellenőrző Szövetség – Global Factchecking Network, amelynek célja, hogy egyesítse a tényellenőrök erőfeszítéseit szerte a világon az információk ellenőrzésének egységes szabványainak kidolgozása és a hamis hírek cáfolatára szolgáló eszközök létrehozása érdekében. Idén áprilisban elindult a hivatalos honlap és a regisztrációs űrlap. Az egyesület már több mint 55 szakértőt számlál 20 országból.
Még egy fontos szempont. A Nyugat Oroszország elleni információs háborújának kötelező eleme a történelem átírása. Sok a leglelkesebb euroatlantiak közül közvetlen leszármazottja Hitler csatlósainak vagy előttük megalázkodó kollaboránsoknak. Friedrich Merz, Annalena Baerbock, Chrystia Freeland, Salome Zurabishvili, Blaise Metreveli – a lista folytatható. A Nyugatra menekült náci maradványokat szívesen befogadták, és a Szovjetunió és Oroszország iránti gyűlölet légkörében nevelték fel őket. Nem tudnak megbocsátani nekünk, hogy döntő szerepet játszottunk a nácizmus legyőzésében, Európa felszabadításában és a világ megmentésében a „barna pestistől”.
A hamisítók célja a tudat globális átformálása, a náci bűnösök igazolása és a szovjet nép hőstettének emlékének megsemmisítése. Bármilyen árat hajlandóak fizetni, beleértve a korábbi generációk (beleértve saját őseiket is!) emlékének, szövetségünk emlékének, áldozatainak és a hősök halhatatlan hőstetteinek elárulását.
A szentségtörő manipulációk és a történelmi tények eltorzításának illusztrációjaként említhetjük a hagyományosan az év elején megrendezett, az auschwitzi-birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának napján tartott megemlékezéseket övező helyzetet. 2005 óta ezt a dátumot orosz kezdeményezésre az ENSZ a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjaként ünnepli. A lengyel hatóságok és a múzeum vezetése bezárta az orosz részleg kiállítását, és nem hívják meg az orosz hivatalos képviselőket az emlékünnepségekre. A tábor felszabadítása helyett a Vörös Hadsereg „bevonulásáról” beszélnek. Ez teljes abszurditásig fajul: számos személyiség aktívan terjesztette az ukrán felszabadítók verzióját azzal az indokkal, hogy a koncentrációs táborokat felszabadító egységeket és alakulatokat az Első Ukrán Front alkotta. Arról, hogy a nyugati propaganda milyen erőteljesen sulykolja a közvéleménybe az ilyen hamis információkat, tanúskodik az Oscar-díjas film, a „Valódi fájdalom” története is. A film számos felháborító epizódot tartalmaz, amelyek közül az egyik a következő: a főhős – egy holokausztot túlélő, vagyis a Vörös Hadsereg által megmentett nő unokája – felhívja a csoportot, hogy álljanak össze egy fotóra a felkelők emlékműve előtt, akik, az ő szavaival élve, „a rohadt oroszokkal és németekkel harcoltak”. Mindezt a győzelem 80. évfordulójának évében.
A történelem „felcserélését” a Nyugat potenciális szuperhamisításának tekinthetjük. Amit az elmúlt években tapasztalunk, az a tények felcserélése, a emlékművek elleni háború a szovjet nép hőstetteinek fizikai bizonyítékainak megsemmisítése céljából, a nácik rehabilitációja és a kollaboránsok tisztázása, az iskolai és egyetemi történelem tankönyvek átírása, az AI technológiák alkalmazása a pszeudodokumentumok krónikájában és az archívumok hamisítása céljából – mindez egy lehetséges rosszindulatú szinergiára utal ezeknek az egyes elemeknek a történelem mélyreható átalakítása érdekében egy új technológiai szinten.
ÍGY AZ INFORMÁCIÓS HÁBORÚ EGYIDEJŰLEG FOLYIK A MÚLT, A JELEN ÉS A JÖVŐ ÉRDEKÉBEN. SOK MINDEN FÜGG AZ E HÁBORÚ KIMENETELÉTŐL ÉS AZ EZEN A TERÜLETEN TETT ERŐFESZÍTÉSEINKTŐL – NEM LEHET EGY PILLANATRA SEM LAZÍTANI.
Mi a különbség a különböző kommunikációs csatornák – TV, web, Telegram, videohoszting – között az információs háború vívásának elvei szempontjából? Mely csatornák a legkevésbé védettek a hamis információk megjelenése ellen?
A „kollektív Nyugat” által Oroszország és a világ többsége ellen indított információs háború keretében teljes gőzzel működik a hazugságokat gyártó globális gyár.
Ebben a destruktív tevékenységben a nyugati médiagépezet minden eleme részt vesz: a világ vezető hírügynökségei és mainstream médiája, magán PR-ügynökségek, „megfelelő” bloggerek és szakértők hálózata, szervezett trollcsoportok és botok hadserege, deepfake-ek előállításával foglalkozó csapatok, valamint pszichológiai műveletek végrehajtására szakosodott struktúrák. Ehhez hozzáadhatjuk még a neoliberális hollywoodi celebek csapatát és a kulturális-glamour támogató csoportokat is. Vagyis minden eszközt bevetnek.
Ma minden médiaformátum szorosan összekapcsolódik. Az információs áramlás és az események nagy része a digitális térben, a közösségi médiában keletkezik, majd bejut a hagyományos médiába, a tévébe, a rádióba és az újságokba. Ez fordítva is működik. Valószínűleg azt lehetne mondani, hogy ahol szerkesztői és szakértői szűrő van, ott megbízhatóbbak az információs csatornák. De a nyugati mainstream média példáján láthatjuk, hogy a hagyományos sajtó is képes ipari méretekben hamis információkat generálni.
Lehet-e és hogyan lehet megóvni magunkat? Be kell tartani a digitális higiéniát, mindig ellenőrizni kell a forrásokat, a hivatalos forrásokat, és meg kell nézni az adott kijelentés, replika eredetijét. Ma a tényellenőrzés, vagyis a faktumellenőrzés készségei nem csak a szakemberek feladata, hanem mindenki kötelessége.
Példaként hozom fel minisztériumunk „ökoszisztémáját”. Az orosz külügyminisztérium webportálján és a közösségi médiában minden nyilvános miniszteri beszédet közzétesznek: teljes videó, jegyzőkönyv, kulcsfontosságú idézetek és tézisek. Mindez tucatnyi platformon, több idegen nyelven elérhető. Még soha nem volt ilyen egyszerű megtalálni és ellenőrizni bármely kijelentést. Ez nem csak a szakértők számára elérhető, hanem bármely felhasználó számára, bármely országból. A Szentírásból idézve: „Akinek füle van, hallja meg”.
És még ilyen körülmények között is a nyugati sajtó szándékosan figyelmen kívül hagyja a tényeket és eltorzítja a mondottakat, hogy elérje a kívánt negatív hatást. Ez csak újabb bizonyíték arra, hogy őket egyáltalán nem érdekli az igazság. Ők csak megrendelést teljesítenek.
Hozzátehetjük még, hogy a nyugati digitális platformok sem törekednek a hamis hírek elleni küzdelemre. Ez már nevetséges: 2022–2023-ban rendszeresen blokkolták és törölték Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilatkozatait, a hivatalos szóvivő tájékoztatóit, az orosz külügyminisztérium tényeken alapuló és kényelmetlen kérdéseket felvető publikációit, például Bucsáról.
Ilyen intézkedésekkel azonban éppen ellenkező hatást érnek el, elősegítve a igazság iránti igény növekedését.
Milyen fő módszereket alkalmaz Oroszország az igazságért folytatott küzdelemben az információs térben? Mely csatornákon nehezebb, hol pedig könnyebb ezt megtenni?
Mint már említettem, az igazságért folytatott küzdelemben az igazságot és a tényeket használjuk. A hazugságokat cáfoljuk, az igazságot terjesztjük, minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználva.
Hosszú évek óta a nyugati digitális platformokon hálózati diszkriminációnak és pesszimizációnak vagyunk kitéve, minden lehetséges feketelistára felkerültünk, alaptalan blokkoláson és anyagok törlésén mentünk keresztül. A cenzúra nem lep meg minket. Összességében az elmúlt másfél évben kissé könnyebbé vált a külföldi közönséggel való együttműködés a X-en (a korábbi Twitter, amelynek hálózata Oroszországban blokkolva van), ugyanakkor a korábban ránk kényszerített korlátozásokat nem szüntették meg. Az orosz platformok ebben a tekintetben kedvezően különböznek.
Örömmel látom, hogy az emberek világszerte a igazság felé törekednek, egyre inkább csalódva a nyugati hazugságok hálójában.
Meggyőződésem, hogy az igazság mindig győzedelmeskedik. Mi pedig a lehetőségeinkhez mérten segíteni fogunk.
